A távolléti díj új szabályozása egyszerűsíti az adminisztrációt a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) szerint. A jogértelmezést segítendő a Nemzeti Munkaügyi Hivatal módszertani segédletet is készít a távolléti díj kiszámításához – közölte a tárca az MTI érdeklődésére. 


Az NGM kiemelte: a 2013. január elsejétől a távolléti díj számításánál bevezetett 174 órás osztószám a havi alapbéres bérformában alkalmazottakra vonatkozik. Ezeknek a munkavállalóknak tehát az adott hónap munkanapjai számától függetlenül – változatlan alapbér mellett – a szabadság időtartamára minden hónapban azonos összegű távolléti díj jár.

A hónap végén elszámolt fizetés összegén belül ezeknél a munkavállalóknál a szabadság idejére számított díj tehát fix, de a ledolgozott napokért kapott bér eltérően alakulhat azokban a hónapokban, amikor a munkavállaló szabadságra megy.

A munkabérek védelme érdekében ugyanakkor a havi munkabér a távolléti díj számítása miatt egyetlen esetben sem lehet kevesebb, mint a kötelező legkisebb munkabér, illetőleg a garantált bérminimum jogszabályban előírt összege – hangsúlyozza az NGM. Emellett a távolléti díj számítási szabályaitól a munkaszerződés a munkavállaló javára, illetve a kollektív szerződés eltérhet.

Az új munka törvénykönyve szerint ha a dolgozó szabadságra megy, akkor a szabadság idejére őt megillető távolléti díjat úgy kell kiszámolni, hogy a havi alapbért – általános teljes napi munkaidő esetén – százhetvennégy órával el kell osztani. Az így kapott számot fel kell szorozni annyival, ahány munkaóra van azon a napon.

Ha a munkavállaló több nap szabadságot vesz ki, akkor minden egyes napra külön ki kell számítani a távolléti díjat. Ezután meg kell nézni, hány napot dolgozik abban a hónapban az alkalmazott. Az egy ledolgozott munkanapra jutó bér pedig úgy jön ki, hogy a havi alapbért el kell osztani a havi munkanapok számával. Ezután meg kell nézni, hogy a szabadságként kivett napokat levonva hány ledolgozott munkanap marad a hónapban, majd ezeknek a számával fel kell szorozni a napi munkabért.

A tárcához eljutott információk szerint bizonytalanság övezi, hogy a távolléttel érintett hónapban hogyan kell meghatározni a munkával töltött időre járó munkabért. Az NGM válaszában felhívja a figyelmet arra, hogy a 174 órával történő osztás csak a távolléti díj meghatározásánál alkalmazandó. A távolléttel érintett hónapokban a ledolgozott munkanapokra járó munkabér meghatározásánál nem ennek alapulvételével kell eljárni.

Utánaszámoltunk: egy húsz munkanapos hónapban körülbelül négy százalékkal így is csökken a fizetés, ha a dolgozó tíz napot szabadságon töltött. Ha csak ötöt, a veszteség két százalék körül van. Ugyanakkor valamennyivel jobban jár az, aki 23 munkanapot tartalmazó hónapban veszi ki a szabadságát. A különbség viszont kétségkívül nagyobb, ha nem a tárca most közzétett jogértelmezése szerint határozzák meg a fizetést, amikor a munkavállaló szabadságot vesz igénybe.

Például százezer forintos fizetést és tíz nap szabadságot feltételezve februárban a következőképpen kell eljárni: a havi bért osztani kell 174-gyel, a távolléti díj tehát óránként 574, nyolcórás munkanaponként 4597 forint. A napi átlagbér meghatározásához, amit a munkával töltött napot után kell fizetni, a százezret hússzal, tehát a hónap összes munkanapjainak számával kell osztani, ami ötezer forint.

Vagyis: a tíz szabadságon töltött napra nem egészen 46 ezer, a tíz munkanapra pedig ötvenezer jár, ami négyezer mínusz. Egy szabadságon töltött nap ugyanis rövidebb hónapban kevesebbet ér, mint egy tényleges munkanap. Az alkalmazottak tehát az NGM módszere szerint is buknak valamennyit. Magasabb fizetésnél persze még többet.

Az NGM hangsúlyozza: az új munka törvénykönyve megalkotásakor a jogalkotót az a szándék vezette, hogy olyan módszert határozzon meg, amely a korábbi hatályos szabályozáshoz képest egyszerűbben, kevesebb adminisztrációval teszi lehetővé a szabadság időtartamára járó távolléti díj számítását. 
Ezt az egyszerűsítést szolgálja a törvény által meghatározott osztószám alkalmazása, amely független az általános munkarend szerinti munkanapok számának változásától.

A Nemzetgazdasági Minisztérium ugyanakkor kész arra, hogy a munkaadók, a munkavállalók és az egyéb jogalkalmazók visszajelzései alapján az érdekképviseletekkel és más szakmai szervezetekkel közösen áttekintse a hatályos szabályozást, és ha szükséges, kezdeményezze a távolléti díjjal kapcsolatos előírások módosítását. Addig is a jogalkalmazást a Nemzeti Munkaügyi Hivatal a távolléti díj számítására vonatkozóan módszertani segédlet közzétételével fogja segíteni – jelezte a tárca.