Megyesi Gusztáv: Újabb söralátétek
Az volt egyébként a riporteri kérdés, hogy képviselő úr mit szól a miniszterelnök tavalyi ígéretéhez, miszerint az adóbevallás el fog férni egy söralátéten. Kifejezetten jó kérdés a mai időkben. Nem Barroso elnök és a vidéki kócerájok, a gyarmatosítók és a fazékból kiugráló békák, továbbá a sallerek, kokik, gyorsnaszádok és horgászklubok, tehát az orbáni ideák világára kérdez rá, hanem nagyon is konkrét: mindenki látott már adóbevallást és látott már söralátétet, így akár ki is próbálhatja, hogy elfér-e egyik a másikon.
A megkérdezett kormánypárti képviselők egy része hanyatt-homlok menekül a kérdés elől, ám a többség válaszol. Mégpedig azt, hogy az adóbevallás a fejlődésünk jelenlegi fokán de facto ugyan nem fér el a söralátéten, ám Orbán Viktor ettől függetlenül teljesítette az ígéretét. Egy idősebb honatya bele is gabalyodik a magyarázatba azt taglalván, hogy bár ma még nem fér el az adóbevallás, legközelebb már el fog férni, ám ha legközelebb sem, akkor majd utána; mi a gond tehát az ígérettel.
Jó, ezt eddig is tudtuk. Már kezdettől fogva nem a józan észről, netán a tényekről van szó, hanem a vakhitről; akiket a riporter megkérdez, azok mind hivatásos hívők, akik egy nyomorult söralátét esetében is megfoghatatlan, transzcendens magasságokba képesek emelkedni, a tömeg pedig velük tart.
Szijjártó sötét, Selmeczi buta, Giró-Szász gátlástalan. A hagyományos kommunikációs forgatókönyvek szerint az olyan típusú kérdésekre, mint hogy miért nem fér el az adóbevallás a kekszen, vagy az a válasz, hogy de elfér, vagy az, hogy a kommunisták, vagy hogy az elmúlt nyolc év plusz az unió, akármi, bármi, aminek nincs köze a tárgyhoz.
Ellenben Tessely képviselő, ez a halk szavú, szinte szégyenlős fiatalember új dimenziókat nyit meg, amikor elmosolyodik és végső érvként azt mondja a riporternek, ön se gondolta, ugye, hogy a sört rá fogja tenni, amikor beadja az adóbevallását.
Ez már az új hullám. Tessely képviselő a lehető legkomolyabban gondolja, hogy a riporter és hasonszőrű társai úgy értelmezték a miniszterelnöki ígéretet, hogy az adóbevalláshoz és a söralátéthez sört is adnak, s így, együtt kell majd bevinni az egész pakkot a postára vagy az adóhivatal ügyfélszolgálatára; erre aztán értelmes ember nem nagyon tud mit mondani.
Eddig könnyű volt. A régi politikusok legtöbbje egyszerű eset: vagy mint a vízfolyás hazudozni kezd, megint mások belezavarodnak a mondókájukba, a labilisabbja, aki nem bírja a terhet, hogy végképp hülyét csináljon magából, a szóvivőhöz irányít. Ez a fiatalember viszont halk, szíves szóval el is magyarázza azt, hogy miért fér el az, ami nem fér el, s miért hibás az a nézet, hogy az ígéret nem teljesült, miközben a valóság az, hogy tényleg nem teljesült; erre ma már egész stratégia épül.
Ezek éhen fognak halni – mondanám legszívesebben a nem is túl távoli jövőjüket firtatván, amikor már kizárólag ők lesznek, szigorúan egymásra utalva, hiszen ennyi önáltatást és hazugságot képtelenség túlélni. Ám mégse mondom: Tessely képviselő a nyilvánosságra hozott adatok szerint havi 1 millió 387 ezer 018 forintot könyvel el hitéért és hittérítői szolgálataiért; ő már védett ember, soha nem fog éhen halni.
A szerző az Élet és Irodalom munkatársa
