Ezt nem én mondom. Már hónapokkal ezelőtt azt hangoztatták a győztes párt szónokai és képviselőjelöltjei, hogy ha kormányra kerülnek, két hét alatt rendet teremtenek, közbiztonságilag elsősorban. Jó, mindenki tudta, hogy kampányidőszakban semmi se lehetetlen, választások előtt egyszerűen más a lépték, sőt a két hét szinte csillagidőnek tűnik, annyira hosszú; magára valamit is adó párt napokban, de inkább órákban számolja hatalomra kerülésük után a nemzet boldogságának eljövetelét.

Fidesz, kormány

Hanem a választásoknak vége, a két hét viszont maradt. Legutóbb Ózdon, ahol kétszáz, megfelelően felkészített spontán ember jelent meg mint magyar nép konzultálni a miniszterelnökkel és rendőrminiszterével a közbiztonságról, ismét elhangzott: két héten belül érzékelhető lesz a változás.

Ez igen nagy bátorságra vall, s teljességgel szokatlan. Mint láttuk, bár süt a nap a választások óta, azért a beígért azonnali és drasztikus adócsökkentés képes verbálisan megszelídülni, sőt a jövő évre áttolódni, adott esetben akár nulla százalékos adócsökkentéssé módosulni; a választások megnyerése után semmi se úgy van, ahogyan előtte volt. Valljuk be: bármelyikőnk a rendőrminiszter, azt mondta volna, jó, jó, két hetet mondtunk, de csak szimbolikusan, a helyzet ennél sokkal összetettebb, mi több, komplexebb, sőt ha szabad így mondani, kifejezetten heterogénebb, mint gondoltuk.

S csakugyan, Úgy nagyjából két és fél millió felnőtt ember, persze, nyilván elhiszi, hogy május végétől a besurranó tolvaj hirtelen meggondolja magát, és jó útra térve kisurran, ám a többség (s ez is volna vagy hatmillió felnőtt ember) mégiscsak azt gondolná, hogy az ilyen ígéreten csak veszíteni lehet: elég egyetlen besurranás, pénztárcalopás, betörés, garázdaság, hogy azt mondhassa bárki: ezek is csak beszéltek, közben semmi se változott.

Ám mint minden, ez se úgy van, ahogyan van. Ózdon mint magyar nép, felszólalt egy rendőrkapitány is, aki elmondta, hogy a rendőrség statisztikai mutatói egészen kiválóak, az emberek azonban elégedetlenek, mindenki katasztrofális közbiztonságról beszél. Ha ez így van, akkor tényleg egyszerű a helyzet: nem statisztikai mutatókról kell beszélni, hanem javuló közbiztonságról. Minthogy minden pillanatban több lakásba nem törnek be, mint ahányba betörnek, továbbá sokkal több embert nem ütnek le az utcán, mint ahányat leütnek, az alaphelyzet nem rossz, s kizárólag a híreken múlik, hogy milyen lesz ezután a közbiztonságérzetünk.

Az ember nem látja, hogy másutt mi történik: ha leütik, az csak egymaga neki fáj, miként a mások fájdalmát ő se érzi. Ha a rendőrminiszter jó nagyokat mond, ráadásul határozottan, plusz jó a propaganda, akkor lehet, hogy engem ugyanúgy leütnek három hét múlva az utcán, mint ahogy leütöttek három héttel ezelőtt is, de immár azt fogom hinni, hogy csak én vagyok ennyire peches, mással ilyen nem fordul elő.

Ablakunkból csak kis szeletet látunk a tetők közt az égből, a teljes égboltot másoktól ismerjük meg. Jó, hibák előfordulhatnak. Közvetlenül az új kormány beiktatása előtt például azt jelentette az Eurostat, hogy a magyar gazdaság a korábban prognosztizált 2 százalékos visszaesés helyett 0,9 százalék növekedést produkált. Az előző kormány alatt! Ez több, mint pimaszság, és tarthatatlan is, hiszen az új kormány legfőbb szakértője épp a héten jelentette be, hogy Magyarországon gazdasági krízishelyzet van.

Minthogy azonban a média igen helyesen agyonhallgatta az előző hírt, és következetesen továbbra is krízishelyzetről beszél, igen komoly, sőt történelmi esély van arra, hogy két hét múlva már ne csak a közbiztonságról, de a gazdaság talpraállásáról is győzelmi híreket hallhassunk.