„Harminchétezer forint alatt nem jár szociális bérlakás" – ezzel a címmel adta hírül 2015. március 27-én a Délmagyarország című napilap, hogy módosították a szegedi lakásrendeletet. Akkor a kétharmados MSZP-Együtt-DK-többségű képviselőtestület úgy döntött, hogy szociális bérlakásra csak olyan családok pályázhatnak, ahol az egy főre jutó jövedelem eléri a 37 ezer forintot. Korábban fejenként 21 ezer forint volt a határ, ezt emelték fel csaknem 50 százalékkal.

Szentistványi István független képviselő a vitában elfogadhatatlannak tartotta az emelést. Botka László polgármester azzal vágott vissza: muszáj megoldani, hogy olyanok kapjanak szociális bérlakást, akik fizetni tudják a bérleti díjat és a rezsit. Szentistványi viszont azzal érvelt: igen sok négytagú családot ismer, akik havi jövedelme 148 ezer forint alatt van, ezért arra sem lesznek jogosultak, hogy szociális bérlakásban helyezzék el őket. Botka erre gúnyosan azt mondta: jól hallotta a testület, Szentistványi tőle várja, hogy megoldja a jövedelem nélküliek helyzetét. Felhívta a figyelmet, hogy Magyarországon kétmillió ember él a létminimum alatt.

Kedden Botka László sajtótájékoztatón jelentette be, hogy nagyszabású bérlakás-felújítási programot indított a szegedi önkormányzat. Egy beköltözőnek személyesen adta át a bérlemény kulcsát, és bejelentette, hogy idén augusztus végéig 76 önkormányzati tulajdonú bérlakást állított helyre, és pályáztatott meg a város ingatlankezelő cége, az IKV Zrt., miközben tavaly 88 lakóingatlan rekonstrukciója történt meg.

Botka azt is elmondta, hogy több száz önkormányzati tulajdonú lakás áll üresen a városban. Ennek oka szerinte az, hogy az előző közgyűlés Fidesz és Jobbik többsége által kinevezett igazgató idejében a városi ingatlankezelő nem folytatott pályáztatást, és lakásokat sem állíttatott helyre. Közölte azt is, hogy mintegy 100, főként régi bérházakban található, kis alapterületű lakást, amelyeket gazdaságosan nem lehet felújítani, értékesítenek.

Más forrásokból úgy tudjuk, a rendszerváltozás kezdete óta folyik a jó helyen lévő, értékes önkormányzati bérlakások értékesítése – lakottan, ezért jelentős árengedménnyel. A vevők a vásárlást követően nem túl hosszú idő után piaci áron eladhatják a megvásárolt egykori bérlakást. Ez a kimazsolázási folyamat független attól, hogy milyen politikai erő volt és van hatalmon a városban. Mára jelentős részben azok az ingatlanok maradtak a város tulajdonában, amelyekre így nem került vevő.

Szerettünk volna pontos adatokat kérni a szegedi IKV-től, hogy hány önkormányzati tulajdonú lakás kelt el eddig, és hány van még a városban, amelyeket föl lehet újítani szociális bérlakásnak, illetve az utóbbi években hány belvárosi luxuslakás kelt el, és milyen áron. A sajtószóvivő azt mondta, hosszabb idő kell az adatok összegyűjtéséhez. Külön tanulmányozást érdemelne, mennyien vannak azok az igénylők, akik alkalmasak arra, hogy a jelenlegi feltételek közt belépjenek a bérlakásprogramba, és mennyien azok, akiket a jövedelmi korlát miatt ebből is kizárnak, mert attól fél a város, hogy nem tudják kifizetni a lakbért. Azt sem tudni, van-e információja az önkormányzatnak arról, hogy az ilyen családok milyen körülmények között laknak