A testület alkotmányos követelményként állapította meg, hogy az államnak a vallási csoportok önálló működését lehetővé tevő sajátos egyházi jogállás megszerzését a vallásszabadsághoz való joghoz igazodó, tárgyilagos és ésszerű feltételek alapján, tisztességes eljárásban, jogorvoslati lehetőség mellett kell biztosítania.

Az Ab ugyanakkor rámutatott arra: nem alkotmányos elvárás, hogy minden egyház azonos jogosultságokkal rendelkezzen, minden egyházzal ugyanolyan mértékben működjön együtt az állam. A vallásszabadsághoz való joggal összefüggő gyakorlati különbségek alkotmányos határok között maradnak mindaddig, amíg nem diszkriminatív jogi szabályozásból erednek, illetve amíg nem diszkriminatív gyakorlat eredményei.

Az Ab nem vitatja az Országgyűlés jogát arra, hogy - ha a korábbi törvényben szabályozott eljárás nem bizonyult elég hatékonynak a nem vallási tevékenységet végző szervezetek kiszűrésére, illetve a törvénysértően működő szervezetek elleni fellépésre, akkor - tovább részletezze az egyházként történő elismerés tartalmi feltételeit, további garanciákat építsen be az elismerési eljárásba, illetve hatékonyabb jogi eszközöket biztosítson a törvénysértésekkel szemben. Ugyanakkor az Ab leszögezte: az egyházi jogállás felülvizsgálatára irányuló eljárással kapcsolatban is alkotmányos követelmény a tisztességes eljárás és a jogorvoslati lehetőség biztosítása.

A testület megállapította, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011-es törvény az egyházként történő elismerés vonatkozásában nem ír elő részletes indokolási kötelezettséget, és az elutasított vallási közösségek nem kapnak hivatalos, írásos magyarázatot arra, hogy miért nem szerezhetnek egyházi jogállást, továbbá a vizsgált törvény a döntéssel kapcsolatban nem ír elő határidőket és jogorvoslatot sem biztosít.

Az egyházi státus parlamenti szavazás útján történő elismerése politikai alapon meghozott döntésekhez vezethet. Az ilyen, jogi mérlegeléssel megítélendő, alapjogi vonatkozású egyedi ügyekben a döntéshozatalnak a független bíróságtól való elvonása és kizárólagosan az alapvetően politikai karakterű Országgyűléshez telepítése nem egyeztethető össze az alaptörvénnyel - fejtette ki a testület.

Mindezek alapján az Ab alaptörvény-ellenesnek minősítette az egyházi törvény azon rendelkezéseit, amelyek alapján a testülethez panaszt benyújtó korábbi egyházak a jogállásukat elvesztették. Az ügyben elbírált alkotmányjogi panaszok jogorvoslati céljára tekintettel az Ab az alaptörvény-ellenes rendelkezéseket hatálybalépésükre visszaható hatállyal semmisítette meg, azokhoz joghatás nem fűződhet, az Ab-hez panaszt benyújtó egyházak egyházi jogállásukat nem veszítették el, vallási egyesületté történő átalakulásuk nem kényszeríthető ki. Az Ab határozata nem érinti a vizsgált törvény mellékletébe foglalt, az Országgyűlés által elismert egyházak jogállását.

Az Alkotmánybírósághoz a törvény miatt alkotmányjogi panaszt nyújtott be tizenhét olyan vallási közösség, amely korábban egyházként működött, de a törvény alapján az egyházi jogállást elveszítette, Szabó Máté, az alapvető jogok biztosa pedig utólagos normakontrollt kért a testülettől.  

A határozatot 13 alkotmánybíró írta alá, közülük öten - Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Lenkovics Barnabás, Szalay Péter és Szívós Mária - különvéleményt fogalmaztak meg. A szavazásban már nem vett részt Bihari Mihály, aki betöltötte hetvenedik életévét, és ezzel megszűnt alkotmánybírói megbízatása. A helyére február 25-ei hatállyal megválasztott Salamon László sem szavazott, mivel nem vett részt a döntés-előkészítési folyamatban.

Virrasztás a lelkiismereti és vallásszabadságért a Magyar Evangéliumi Testvérközösség egyházközpontja udvarán tavaly júliusban. Egyelőre eredménytelenül