Az Ab elmeszelte a kétharmados igazságszolgáltatást
Az Alkotmánybíróság 2011. december 19-ei ülésén több indítványozó – közöttük a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának elnöke, két országgyűlési képviselő és a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke – kezdeményezésére a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény számos, 2011. július 13-án hatályba lépett módosító rendelkezésének alkotmányosságáról és nemzetközi szerződésbe ütközéséről döntött. Az Alkotmánybíróság vizsgálata során figyelemmel volt az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára.
Az Alkotmánybíróság megvizsgálta annak az illetékességi szabálynak az alkotmányosságát, amelynek értelmében a kiemelt jelentőségű büntetőügyekben az a bíróság jár el, ahol az ügyész – a legfőbb ügyész döntése alapján – az eljárás ésszerű időn belül való, illetve soron kívüli elbírálásának biztosítása végett vádat emel. Az Alkotmánybíróság szerint ez a szabály sérti az Alkotmánynak, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezményének a pártatlan bírósághoz való (ezen belül különösen a pártatlanság látszatát megkövetelő) jogot, valamint a fair eljárás elvét (és ebben a fegyverek egyenlőségének követelményét) megfogalmazó rendelkezéseit.
Az Alkotmánybíróság kiemelte, hogy az általános illetékességtől való eltérés csak akkor egyeztethető össze az Egyezménnyel, ha a döntés meghozatala a bíróságok intézményi struktúráin belül történik, valamint ha a jogalkotó az eltérés szabályait és előfeltételeit átláthatóan, előre és világosan rögzíti, és e tekintetben nem hagy teret diszkrecionális jogkörnek.
Az Alkotmánybíróság korábban határozatban döntött a tanú adatai zárt kezelésének mérlegeléstől függő elrendelését kifogásoló indítvány tárgyában, megállapítva a rendelkezés alkotmányellenességét. Mivel a most elbírált szabályozás ismét mérlegelés tárgyává tette a személyi adatok zárt kezelését, az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy ez szintén az információs önrendelkezési jog alkotmányellenes korlátozását jelenti.
Megállapította az Alkotmánybíróság, hogy alkotmányellenes és az Egyezményt is sérti a büntetőeljárási törvény azon kiegészítése, amelynek következtében a nyomozási bíró – akkor, amikor az ítélkezésen kívül a váddal (nyomozásssal) kapcsolatos feladatokat is ellát – köteles figyelemmel lenni a nyomozó hatóság és az ügyész speciális, kizárólag a nyomozás során érvényesíthető nyomozástaktikai szempontjaira. Ez a rendelkezés az eljárási funkciómegosztás alkotmányi elvét és a pártatlan bírósághoz való jogot sérti.
Az Alkotmánybíróság az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt távollétében történő büntetőeljárás lefolytatásának alkotmányosságát már vizsgálta, és megállapította, hogy a terhelt távollétében történő kivételes eljárás csak akkor egyeztethető össze az Egyezménnyel és az Alkotmánnyal, ha megalapozottan lehet következtetni a terhelt rosszhiszemű, az igazságszolgáltatás elkerülését célzó magatartására, és az eljárás megindítására önmagában nem elég a terhelt felkutatására tett intézkedések sikertelensége.
A jelen ügyben az Alkotmánybíróság megerősítette, hogy a külföldön, ismert helyen tartózkodó terhelt ellen távollétében csak akkor folytatható le büntetőeljárás, ha tudatosan vonja ki magát az igazságszolgáltatás alól, illetve ha lemondott a tárgyaláson való részvételi jogáról és az ítélettel szemben perújításnak van helye. Mivel a hatályos szabályozás ezeknek a feltételeknek nem tesz eleget, az Ab mind az Alkotmány, mind az Egyezmény megsértését megállapította.
A százhúsz óráig tartó őrizettel összefüggésben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az ilyen mértékű szabadságelvonás – különös figyelemmel az Emberi Jogok Európai Bíróságának még a százkét órát is elfogadhatatlannak tartó esetjogára – nem tesz eleget a személyi szabadság korlátozásával szemben az Alkotmányba és az Egyezménybe foglalt „haladéktalanul”, illetve „lehető legrövidebb időn belüli” szabadon bocsátás vagy bíró elé állítás garanciális követelményének.
Az Alkotmánybíróság az őrizet első negyvennyolc órájában a védővel való kapcsolatfelvétel – jogorvoslat nélküli – megtilthatóságát az Alkotmánynak a védelemhez és a jogorvoslathoz való joga megsértésének minősítette.
Az alkotmányellenesnek, illetőleg nemzetközi szerződésbe ütközőnek ítélt rendelkezéseket az Alkotmánybíróság megsemmisítette.
A határozathoz dr. Balogh Elemér, dr. Bragyova András, dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Holló András és dr. Lenkovics Barnabás alkotmánybírák párhuzamos indokolást, dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Holló András, dr. Kiss László, dr. Lévay Miklós, dr. Pokol Béla és dr. Szívós Mária alkotmánybírák különvéleményt fűztek.
