Nem lehet játszani nagy intézményekkel, és nem lehet játszani személyekkel

- Ha ma lehetne dönteni, akkor is amellett volna, hogy hívják össze az MSZP kongresszusát? Vagy ez most már csak egy a mai napra rendelt kötelező gyakorlat? Megerősítésre most nincs szüksége. A párt többször deklaráltan ön mögött áll. Az SZDSZ-ről viszont még nem lehet tudni, hogy hol.

- Morális kötelesség, hogy megtartsuk a kongresszust. Számomra különösen az. 2006-ban a küldöttek arra hatalmaztak föl, hogy vezessek egy koalíciós, többségi kormányt. A helyzet alapvetően megváltozott. Nincs koalíció, kisebbségi kormányt vezetek. Ennek irányítására fölhatalmazást kell kérnem.

- Már egy fél éve kisebbségi kormányt vezet - felhatalmazás nélkül.

- Ez igaz, de én már fél éve is azon voltam, hogy legyen kongresszus, csakhogy akkor az elnökségben még nem volt meg ehhez a többségem. Most megvan, tehát lesz.

- Mit érhet el ez a kongresszus?

- Szili Katalin elnökválasztásának kudarcából megértettem, hogy párttagságunknak tisztában kell lennie a valóságos politikai mozgásterünkkel. Amikor őt államfőnek jelöltük, támogatóink azt hitték, hogy bár a jelölés pillanatában nincs többségünk ebben az ügyben, mire eljön a szavazás, valahogy majd csak meglesz. Ha nem ebben a hitben lettek volna, nem hoznak ennyire kockázatos döntést. Amit végül el is buktunk. Most azért megyek a kongreszszus elé, hogy támogatást kérjek és kapjak a kormány és politikája számára. De világossá kell tennem, hogy kisebbségi kormány van, és a küldötteknek joguk van dönteni abban, hogy ezt akarjuk-e, vagy előre hozott választásokat, illetve inkább szeretnének-e olyan jelöltet megnevezni, akinek a többség létrehozására nagyobb esélye van, mint nekem.

- A kisebbségi kormányzás programjáról, a Megegyezésről is tárgyalnak. Arról a tanulmányról, amit sokan csak az írói munkássága részének tekintenek, hiszen az ellenzék, ideértve az SZDSZ-t is, egyöntetűen elutasít?

- Ne vicceljünk. A Megegyezés nem líra, hanem egy nagyon fontos lépés a szocialisták és az ország számára. Az sem igaz, hogy nem támogatják. Melléáll az OÉT munkaadói és munkavállalói oldala, a gyáriparosok szövetsége, a kereskedelmi szervezetek és az Idősügyi Tanács. Ezen a kongresszuson arról fogunk beszélni, hogy a világban zajló zűrzavarban miként tudjuk a helyzetet rövid távon stabilizálni, valamint arról, hogy hosszabb távon mi az az irány, amely megőrzi a liberálisok reformszándékát és ugyanakkor az MSZP szociális elkötelezettségét is.

- Már-már eposzi jelzők: az MSZP-é szociális érzékenység, az SZDSZ-é a reformdüh. Enynyire egyszerű volna? Nem lehet, hogy csak másképp számolnak, mint a szocialisták?

- Nincs egyetlen, nagy hatóerejű pirula a komoly társadalmi bajokra. Súlyos tévedés, hogy az adócsökkentés minden kihívásra válasz. Nem felel például arra, hogyan jut munkához az a nagyjából egymillió ember, aki aktív korú, nem is beteg, mégsem dolgozik. Többkomponensű gyógyszert kell találni. Folytatni kell a képzés és a szakképzés megújítását, már kora gyerekkorban oda kell érni, ahol segítségre van szükség, mert akkor dől el egy-egy ember személyes jövője. Erről szól a még koalícióban elindított, már népszerűvé vált Új tudás programja. Át kell alakítani a szociális rendszert úgy, hogy ne tartsa vissza a munkától azokat, akik dolgoznának, és javítani kell a vállalkozási környezetet, például az adminisztráció, az adórendszer egyszerűsítésével, az adók és járulékok csökkentésével. Ezt mind egyidejűleg kell megtenni. Továbbá fejleszteni kell a közlekedési infrastruktúrát, mert ahol nincs busz, ott dolgozni sem lehet.

- Hat évvel ezelőtt a szocialisták kormányra lépve ugyanígy a munkahelyteremtést nevezték az egyik fő célnak, de nem hoztak érzékelhető változást. Mit csinálnak majd másként, mint eddig?

- Két cikluson vagyunk túl, és egy harmadik előtt. Az első a szociális egyensúlyteremtés jegyében telt, amit alapvetően a készpénzjuttatások növelésével oldottunk meg. A nagy szerkezetekhez nem nyúltunk hozzá. 2006 és 2008 között a gazdasági egyensúlyt kellett megteremteni. Ez a folyamat már mélyen érintette a struktúrákat, nem véletlen, hogy úgy tudtunk egyensúlyt teremteni, hogy aközben csökkentek a társadalmi különbségek. Most, e harmadik ciklusban megőrizzük az előző kettő alapértékeit, de növekedési pályára kívánunk állni.

- Irigyeljük az optimizmusát. Mi világgazdasági válságot látunk magunk körül. Megrendülő pénzpiacokat, befékezett gazdaságokat.

- Valóban megnehezíti a dolgunkat a váratlanul ránk szakadt pénzügyi válság, amely a növekedésre fordítható erőforrásaink jelentős részét elviheti.

- Tehát új költségvetés kell?

- Az elmúlt napok tükrében a költségvetés fontos számainak egyikén-másikán változtatni kell. Világszerte keserű felismerés, hogy a gazdaság nem a nyáron feltételezett pályán fog haladni. Az Amerikából indult és mindenütt ható válság hatással lesz a növekedésre, az inflációra, az árfolyamra és a bérekre. Ha nem is a másutt tapasztalt brutalitással, de a válság Magyarországot is elérte. Közvetlen állami és jegybanki beavatkozásra van szükség. A betétek védelmét máris állami garancia biztosítja. A történtek után azonban át kell gondolni, mit tehetünk adórendszerben, állami kiadásokban. Fontos lenne a pénzpiaci szereplők, a munkaadók, a munkavállalók, a parlamenti pártok együttműködése. Ha úgy tetszik, nemzeti összefogásra van szükség. Megvédjük Magyarország és az itt lakók érdekeit, ehhez a kormány minden szükséges intézkedést meg fog hozni. A pénzügyi problémák napi kezelésén túl, de annak érdekében is, úgy döntöttünk, hogy 800 milliárd forintot adunk a kis- és középvállalkozásoknak hitel formájában, ugyanakkor lesznek nagy állami beruházási programok. Már döntöttünk 200 iskola felújításáról, a járóbeteg-szakrendelőkről, illetve a klinikai tömbökről szóló pályázatokról, a városközpont-rehabilitációra fordítható pénzről. Tehát a fejlesztéseket mindenképpen folytatni kell.

- Akár egy átírt költségvetéshez is: lesz-e többsége?

- Én most annak adok nagyobb esélyt, hogy együtt, közös akarattal, az SZDSZ számára fontos prioritások elfogadható nagyságú részének érvényesítésével meg lehet szerezni a szabad demokraták támogatását. Persze a nemzetközi válság hatására a követendő irányról jó lenne minél nagyobb konszenzust megteremteni.

- Hol lát szabad teret, ahol mozdulhatnak egymás felé a liberálisokkal?

- Az SZDSZ most éppúgy a politikájának átgondolására kényszerül, mint a kormány, sőt, az ellenzék többi pártja is. Az SZDSZ gazdaságpolitikai értelemben jóval felelősségteljesebben viselkedett az elmúlt években, sőt, ciklusokban, mint a többi párt. De ők is tudják, hogy a jelenlegi pénzügyi helyzetben egy pont után a kiadás- és adócsökkentés önveszélyes folyamatot gerjeszt. Ha ezt belátják, akkor abba az irányba haladnak, amit mi képviselünk. Én úgy látom, hogy ma sokkal jobbak a tárgyalás és a megegyezés feltételei és lehetőségei, mint akár pár héttel ezelőtt.

- Csillapodtak az indulatok?

- Bennem nem voltak indulatok.

- Akkor sem, amikor az MSZP küldöttgyűlésén úgy fogalmazott, hogy a szabad demokraták túl magasan hordják az orrukat.

- Megismétlem: bennem nem voltak indulatok, szerintem nem kell indulatosnak lenni a politikában.

- Vannak indulatok, amelyek nyilvánvalóan nem csitulnak. Más országokban a politika fő szereplői, csoportjai ebben a gazdasági helyzetben közös, szimbolikusnak szánt gesztusokkal élnek. Ehhez képest nálunk robbantanak a titokminiszter házánál, nagy képzelőerőről tanúskodó történeteket adnak elő komoly emberek, amelyeknek van vagy nincs semmi alapjuk, számítógépeket foglalnak le, egy politikusra irányuló, politikai indíttatású adatgyűjtés is szerepel a gyanú tételei között, s ez CD-stül kiszivárog. Az adatlopási ügyben mintha mindenki kétségbeesetten próbálna előremenekülni, s még nem látni, ki mit borít fel és ki eközben.

- Nem mindenki menekül. Se előre, se hátra.

- De sokan. Képes lehet-e így a magyar politika arra, hogy támaszként szolgáljon a társadalom számára? Vagy előbb a pártok szétlövik egymást, ahogy mondani szokás, az utolsó vérig, aztán aki állva marad, jelenti, hogy itt van, és kész a segítségre? Ha lesz, aki meghallja.

- Messziről kezdem. Az elmúlt két évtizedben az MSZP bizonyára követett el taktikai hibákat, de nem a mi bűnünk a nemzetemésztő háborúskodás. Ez azoknak a jobboldali politikusoknak a felelőssége, akik azt mondják, hogy politikai riválisuk nem legitim, akik önmagukat azonosítják a hazájukkal. És be kell lássam, hogy eközben a magyar baloldal szégyenlős. Mintha nem merné megvívni ezt a küzdelmet. Mégis, én azt mondom, tegyük zárójelbe a múltbéli sérelmeinket, adjunk rövid távú, mindenki számára újra biztonságot nyújtó programot, ugyanakkor egy hosszú távút, amely túlmutathat ciklusokon. Emelkedjünk fölül a politikai háborúkon.

- Tévedünk-e, ha e szónoki felszólítás ellenére úgy érezzük, hogy az adatlopási üggyel egy újabb, eddig talán még nem látott hidegháború áll ellőttünk?

- Ezt nem tudom megmondani, de nem térek ki a kérdés elől. Szerintem az ügy rendkívül súlyos. Két szálon fut, s ma még nem tudhatjuk, hogy ez a kettő mennyire és mely pontokon érintkezik egymással. A megfigyelési történetnek van egy gazdasági-hírszerzési szála. Erős a gyanú, hogy bizonyos gazdasági szereplők saját érdekeiket akarták érvényesíteni úgy, hogy riválisaikról megengedhetetlen módon próbáltak adatokat szerezni. Ez nagyon nincs rendben. És van egy politikai szál: minden bizonnyal ugyanez a kör, egyoldalú politikai kapcsolatrendszerrel, egyetlen párthoz kötődve, információkat szállított politikusokról, kormánytagokról, titkosszolgálati vezetőkről, szintén nem megengedhető eszközökkel. A legelképesztőbb pedig, hogy azt mondja a szóban forgó párt elnöke, hogy ezzel az égadta világon semmi baj nincs. Szerintem alig van olyan ország, ahol egy nagy párt elnöke az ilyesmit politikailag túlélhetné.

- És a szóban forgó gazdasági kör?

- Még nem vagyunk a dolog végén. Belülről azt látom, hogy a helyzet nagyon sok elemében emlékeztet a 2002 és 2006 közötti időszakra. Vannak az államrendszerben olyan "tényezők", amelyek saját alkotmányos függetlenségük fedezékében mintha nem tennének meg mindent annak érdekében, hogy kiderüljön az igazság. A jobboldal politikai államhatalmi építkezése lényegesen különbözik a baloldalétól, ami súlyos aggályokat vet föl. Mintha nem lennének képesek megkülönböztetni a magántermészetű hatalmat a közhatalomtól, és amióta elhangzott "a haza nem lehet ellenzékben" mondat, azóta legitimnek tekintik azt, hogy közvetlenül befolyást gyakoroljanak az államhatalom különböző részeiben, akkor is, amikor erre nincs politikai, jogi felhatalmazásuk. Eközben szerintem együttműködnek törvényellenes cselekedetek gyanújába keveredett szervezetekkel, hogy a politikai riválisról információkat szerezzenek. Ez a demokratizmus sérelmére elkövetett cselekmény. És a jobboldal sajtója ebben az ügyben nem lát kivetnivalót, hanem nyíltan a normasértők oldalára áll, s teret ad a mosakodó reakcióknak.

- Példát mutathatnának nekik, ha vizsgálatot indítanának, mondjuk a Strabag-ügyben, ahol fölmerül annak a gyanúja, hogy más pártok mellett az SZDSZ és az MSZP komoly pénzekhez jutott, s aligha törvényesen.

- Nem ismerem ezt az ügyet.

- Pártelnökként sem?

- Úgy sem.

- Érdemes utánanéznie. Visszatérve a megfigyelési ügyre: ön a múlt héten azt mondta egy online fórumon Csányi Sándorral kapcsolatban, hogy igen óvatosnak kell lenni. Orbán Viktor viszont nem habozott: kijelentette, hogy az OTP elnöke az ügy valódi célpontja.

- Célpont? Ha volna személyi célpontja egy ilyen vizsgálatnak, az megengedhetetlen lenne. Én mind a politikai, mind a gazdasági szál tekintetében azt képviselem, hogy egy ilyen ügyben óvatosnak kell lenni. A magyar politikai és gazdasági élet nagyon befolyásos szereplőiről, a politikai és a gazdasági élet fundamentumairól van szó. Komoly felelősség, hogy egy ilyen ügyben hogyan viselkedünk. Senkit nem szabad megalapozatlanul vádolni. Ez nem játék. Nem lehet játszani nagy intézményekkel, és nem lehet játszani személyekkel. De félreértés ne essék: nincs az a magas tisztség, nincs az a befolyás, barátság, összekacsintás, szövetkezés, amely alapján én bárkire is azt mondanám, hogy érinthetetlen. Sőt. Vagyis én azt mondom, hogy senkit sem szabad besározni, de rendkívül határozottan folytassák le a vizsgálatot.