Orbán Viktor hétvégi beszédéből a civileket ért támadást emeli ki Vasali Zoltán elemző. „Az Orbán-beszéd újdonsága a civil szereplőkkel szemben táplált megdöbbentő harag. Orbán megtehette volna, hogy masszívan kommunistázik és szidja Brüsszelt, ahogy korábban tette sokszor. Ennek már valószínűleg saját hallgatósága számára sincs igazi jelentősége, hiszen túl vagyunk két választáson, az ellenzéki pártok pedig a spájzban vannak. Orbán azoktól tart, akik még mindig kimennek az utcára, ha leváltják az Origo főszerkesztőjét vagy kriminalizálják a hajléktalanokat (stb). Most őket akarja egzisztenciálisan ellehetetleníteni, ahogy tette ezt az elmúlt években minden szereplővel, akivel szembekerült. Orbán látja, hogy jelenleg ők jelentik a legnagyobb veszélyt a konszolidációra. Persze megdöbbentő, hogy a rendszere már ezt se viseli el. Ráadásul az ügynöközés nem csak Putyinra emlékeztethet bennünket, hiszen ez csak az első Orbán-kormány pepói hagyományainak folytatása. Pepó Pál volt az a környezetvédelmi miniszter (akkor még volt ilyen), aki lekommunistázta az ellene tüntető zöldeket, amikor érdemi kérdésekre nem tudott válaszolni” – írta Vasali Zoltán lapunk felkérésére.

Vasali Zoltán szerint igazuk van azoknak, akik szerint a beszéd nem illiberalizmusában hozott valami újdonságot. „Az unalomig ismételt dramaturgia szerint rúgj bele a liberalizmusba, ami „nem védte meg a gyengéket”, és apellálj a dolgozó ember erkölcsi nagyságára, hogy fent tudd tartani az eddig felépített ellenségképeket. Orbán Viktor vízióinál mindig azt keressük, melyik mondatban lépte át a határt, pedig a Tusnádfürdőn előadott tézisek már rég a határátlépést értelmezik. Viszonyítsuk például a több mint húszéves koppenhágai kritériumokhoz, amiben ha egy tagjelölt nem tudta megteremteni a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogokat garantáló intézmények szilárdságát vagy a működő piacgazdaságot, akkor esélye se volt bejutni az Unióba. Orbán újra és újra azt állítja, hogy ezek a ránk erőltetett keretek rontják a nemzetállam megerősödését és a kormányzat hatékony működésének lehetőségét” – véli Vasali, aki szerint egyértelmű, hogy a kormányfő ezt a hatékonyságba vetett hitet próbálja ünnepeltetni mindenkivel. Erről szól a hatalmi logika, a „jó, de csak részben demokratikus” kormányzás évek óta aktualizált koncepciója.

„Orbán tézise, hogy nem lehet antidemokratikus az, ami társadalomszervező elvei szerint eredményesebb. Ez a határozottságnak álcázott arrogancia hiteti el a Fideszt éltető társadalmi csoportokkal, hogy érdekükben áll támogatni az Orbán-kormányt. Annak ellenére, hogy ez győztes választásokat is eredményezett, egyre inkább úgy tűnik, hogy a miniszterelnök saját elméletének foglyává vált. Orbán folyamatosan pont azt teszteli, hogy ennek az egésznek a dinamikáját meddig és mivel tudja életben tartani. Így ez egy kényszerpálya, ami fokozódó radikalizmusa miatt egyre nehezebben kelti a kiegyensúlyozott közép illúzióját és egyre kevésbé talál magának hihető ellenségeket” – állítja a politikai elemző.