A bukás

Magyarország elmúlt húsz éve nem tekinthető tipikusnak a többi kelet-európai ország fejlődéséhez képest - mondta vitaindító előadásában Tamás Pál. Az MTA Szociológiai Intézetének kutatásvezetője szerint a rendszerváltás és a rendszerváltó elit összeomlott. Folyamatos legitimációs problémákkal szembesült a rendszer, a modernizáló elit megbukott, az országban weimari rendszer alakult ki.

A magyarországi rendszerváltást Tamás Pál egy erdőhöz hasonlította, amit ha kivágnak, nem egy másik erdő terem a helyébe, hanem "mindenfajta cserjék". A rendszerváltó (posztszocialista) országok közül csak az EU tagállamok tűntek egy ideig demokratikusnak, tette hozzá, a többi mindenféle hibrid rendszert hozott létre, ami szerinte természetes folyamat.

A magyar rendszer sajátossága az, hogy sikerült egy – papíron – nyugat-európai típusú demokráciát felépíteni, és ez az első ilyen rendszer, amely felépülése után bomlani kezdett. Ugyanakkor mint minden perem-országban, hazánkban is kettős társadalom, kettős gazdaság alakult ki, tette hozzá a kutató, amely egyik része részt vesz a világgazdasági folyamatokban, ám a rendszerből "kihuzant" 4-5 millió ember, akik megszólítatlanul maradtak, és természetes volt, hogy arra kezdtek figyelni, aki hozzájuk szólt: a Fideszre és a tőlük jobbra lévő erőkre.

Eltékozolt esélyek

A rendszer legitimitása kérdőjeleződött meg az elmúlt húsz évben Ripp Zoltán történész szerint is. Az Eltékozolt esélyek? A rendszerváltás értelme és értelmezései című könyv szerzője szerint ennek a folyamatnak a politika aktív részese volt: a folyamatos politikai harcok és ideológiai viták, az elmúlt évek elhibázott kormányzati politikája és a populista ellenzékének destabilizációs törekvései együttesen teremtették meg az új "kvázi rendszerváltás" lehetőségét. Megítélése szerint ez a majdnem-rendszerváltás végbe is fog menni, a Fidesz-kormány "nem fog megállni", ez ugyanakkor egy óriási többség legyalulását is jelenti,

A siker

Orbán Viktor és a jobboldal sikerének előzményeit elevenítette fel előadásában Wéber Attila történész. A Metamorfózisok - A magyar jobboldal két évtizede című kötet szerzője szerinta a jobboldal a mai napig egyenes vonalon fejlődik, ebben Orbán Viktor szerepe megkerülhetetlen. Wéber a Fidesz 2010-es kétharmados győzelmét – a baloldali kormányzás kudarca mellett – azzal indokolta, hogy míg a baloldal nem igazán különböztetette meg magát a rendszerváltás rendszerében, addig a Fidesz egyre radikálisabb kritikával illette, "időben levált róla", ezzel jól reflektált az általános kiábrándultságra. Az az azóta eltelt egy év a jobboldal válaszadási kísérlete a rendszer válságára. Ebben a kurzusban újra íródnak az értékek, felülvizsgálják a politikai elit korábbi célkitüzéseit, köztük olyan alapkérdéseket, mint a piacgazdaság, a parlamenti váltógazdálkodás és az EU. Miután a folyamatok nem a konszenzuális rendszer irányába mutatnak, Wéber szerint a jövőben még több társadalmi konfliktusra lehet számítani.

A lecsúszás

Lakner Zoltán politológus (az Utak és útvesztők. Az MSZP húsz éve című könyv szerzője) arra emlékeztetett, hogy a rendszerváltás a késő kádári középréteg lecsúszásával kezdődött. Nagymértékű, tartós szegénység alakul ki, melynek mélypontja az első szocialista kormányzás időszakára esik. A jövedelmi egyenlőtlenségek egyre növekszenek, és miután a szociális biztonság elvárása erőteljesen a szocialistákhoz kapcsolódott, a hatalmas bukásuk ebből a felfokozott várakozásból fakadt.

A látszat

Az elmúlt egy év történései szerves folytatását jelentik az elmúlt két évtizednek: "ezt nem Orbán Viktor csinálta, hanem mi, közösen" – fogalmazott előadásában Krémer Ferenc szociológus, a Rossz döntések kora című könyv szerzője. Szerinte eddig sem vette senki komolyan Magyarországon a demokráciát. Mindaz, amit 1989-ben létrehoztunk, felületes, formális demokrácia volt – Krémer szerint a pártok ugyanúgy nem vették komolyan a demokratikus értékeket, nem tartották be a törvényeket, a korrupció mindent átszőtt, ahogy a Kádár-rendszerben is. Ebből következően, ami most bukásnak látszik, az abból következik, hogy a mindennapokban nem adatott meg a demokrácia – így sokan teszik fel a kérdést: "akkor meg minek"?

Az orbáni politika a szociológus szerint hozhat fényes sikert is, de bele is fulladhat a saját maga által gerjesztett konfliktusokba. Ennek egyik "mellékága" lehet, hogy a fülkeforradalmat valódi forradalom követi, de az sem elképzelhetetlen, hogy a neonácik aratnak győzelmet. Végül pedig az sem zárható ki, hogy sikerül létrehozni egy olyan politikai erőt, amely "újjáépíti a demokráciát az orbánizmus bukása után".

Az illúziók

Két illúzió élt sokáig a rendszerváltás után Fleck Zoltán szerint: az egyik az, hogy a demokrácia, a piacgazdaság és a jogállam elhozza a kánaánt, a másik pedig az, hogy a jogállami, demokratikus intézmények automatikusan működnek, és termelik ki saját értékeiket. A demokrácia tanulási folyamata azonban a jogszociológus (a Változások és változatlanságok - A magyar jogrendszer a rendszerváltás után című könyv szerzője) szerint el sem kezdődött, ellenkezőleg: ahelyett, hogy ezzel az illúzióval leszámolnánk, magukkal az intézményekkel számolunk le. Márpedig ebből a rombolásból nem fog következni az, hogy a társadalom feleszmél, mennyire fontosak a demokratikus értékek...

"A hardver megvolt: demokráciát, piacgazdaságot, jogállamot játszottunk húsz évig, de hibás, vírusos, otthon barkácsolt szoftverekkel működtetjük". Ez vezetett oda, hogy ki sem alakulhatott a demokratikus formák iránti tisztelet, hogy alig van olyan politikai erő, amely hosszútávú programjává tenné a jogállami értékek visszaállítását, erősítését.

Klientúra-kapitalizmus

Magyarországon egy érdekes újratermelődési forma alakult ki Laki László szociológus (A rendszerváltás, avagy a „nagy átalakulás” című kötet szerzője) szerint: a klientúra-kapitalizmus. Minden politikai erő zsákmányként tekintett a politikára, gazdaságra, bürokráciára, amely szereplői az uralmon lévő elitcsoportok kiszolgálását tekintik feladatuknak. Ebből következik, hogy nincs közjó, nincs nemzeti érdek, államérdek. Laki szerint Magyarország soha nem volt jogállam, az ország a mindenkori frakciótöbbség uralma alatt áll. Ebben a "színlelt demokráciában" senki sem tarja be a szabályokat, ebből viszont nagyon jól megélnek az elitek: "egymást váltogatva úgy tesznek, mintha..."

A szociológus feltette a kérdést, milyen demokrácia az, ami 20 év alatt annyit produkált, hogy a lakosság egyre rosszabb állapotban termelődik újra? A rendszerváltás után túl sok volt a vesztes és nagyon kevés a nyertes, az új rendszer ezért képtelen az eredményeivel legitimálni magát.