'Az a legsimább: tegyük ki a feketét' - Az MSZMP PB-ülések titkos hangfelvételei
Bemutatták a nyilvánosságnak az MSZMP Politikai Bizottsága 1989-es zárt üléseinek hangfelvételeit. Ezek segítségével lépésenként követhető nyomon az állampárt belső bomlási folyamata, amely a párt vezetőit a Köztársaság téri „ellenforradalmi” emlékműtől a Hősök terén felállított ravatalig vezette, és amelynek során a felelősség tagadásától, a rehabilitálás és az újratemetés elutasításától fokozatosan hátrálva az MSZMP végül eljutott önmaga feloszlatásáig – olvasható az OSA (Open Society Archives) kutatóinak összefoglalójában.
Az OSA munkatársai által készített válogatás 200 percnyi hanganyagot tartalmaz, köztük egy tájékoztatót a Nagy Imre és társai ellen lefolytatott büntetőeljárás felülvizsgálatáról, illetve egy nem kevésbé érdekes megbeszélést az újratemetés előkészületeiről. A felvételeken Grósz Károly, Pozsgay Imre, Nyers Rezső, Németh Miklós, Szűrös Mátyás és mások töprengő, taktikus, számon kérő monológjai hallhatók, helyenként heves indulati kitörésekkel, vitákkal. Többi közt figyelemre méltó Szűrös Mátyás állásfoglalása, miszerint „a mi pártunk egy jó párt”…
Az 1989. január 31-i PB-ülésen még pellengérre állították Pozsgay Imrét, amiért a nagy nyilvánosság előtt „népfelkelésnek” nevezte az 1956-os „ellenforradalmat”. A Múlt-kor történelmi portál összefoglalója szerint Grósz Károly pártfőtitkár tudta, hogy Pozsgay megbüntetésével tovább növelné annak népszerűségét, kizárása pedig pártszakadáshoz vezetne, de Pozsgay is kerülte a konfrontációt. Az ülésen valamennyi megszólaló keményen bírálta őt, egyikük még összeesküvéssel is megvádolta.
Nyers Rezső 1989 szeptemberében ismerteti a Nagy Imre Szovjetunióbeli tevékenységéről szóló KGB dossziét, aminek a három legfontosabb megállapítása, hogy az SZKP tagja volt, szovjet állampolgárként lett mártír, egy évtizeden keresztül az NKVD besúgója volt. Nyers szerint a Párttörténeti Intézet páncéljában van a dosszié, de azóta sem került elő.
A terveknek megfelelően?
„Operatív tervünknek megfelelően június 16-án a nemzeti megnyugvást és megbékélést hivatott gyászszertartás biztosítását végrehajtottuk… A napi biztosításunk során rendkívüli esemény nem történt” – írta 1989. június 16-án esti jelentésében a BRFK III/III Osztály vezetője. (Forrás: OSA)
„Az a legsimább”
Vörös, nemzeti színű, és/vagy fekete zászlót tűzzenek ki a megemlékezésen?
Grósz Károly: „…Zászló legyen a Házon… Nem mindegy, hogy milyen zászló?
Jassó Mihály: Egy fekete…
Grósz: Hát, hogy egy fekete, egy nemzeti, egy vörös, de nincs három lyuk [a falban] úgy hogy… [?]: Építeni kell egy lyukat.
Azonosítatlan: …vagy vörös, és fekete szalaggal.
Grósz: Az is jó, ez volt a harmadik variáns, hogy: egy vörös, egy nemzeti színű és egy fekete szalaggal kell átkötni…
Nyers Rezső: Ha már kiteszünk, akkor feketét.
Grósz: Tehát semmi mást: se vöröset, se piros-fehér-zöldet…
Pozsgay Imre: Az a legjobb szerintem, egy fekete zászlót.
Grósz: Őt [Nagy Imrét] mi nem, semmilyen helyen nem nyilvánítottuk saját halottunknak, tehát az sem lenne probléma, ha nem tennénk ki. De miért ne tegyük? …Az a legsimább: tegyük ki a feketét…”
