A per előzménye, hogy Kozák Dániel újságíró még 2005-ben, az Origó munkatársaként az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárához fordult azzal: vannak-e arra vonatkozó adatok, hogy a történelmi egyházak vezetői a pártállam idején kapcsolatban álltak volna a titkosszolgálatokkal.

Az esetleges ügynökmúltra vonatkozó iratok kiadásához a törvény szerint szükséges, hogy az érintett közszereplőnek vallja magát, ezt azonban Bölcskei Gusztávnak, a református egyház vezetőjének kivételével a megkeresett egyházi méltóságok elutasították. Ekkor indított pert az újságíró a levéltár, továbbá Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének ügyvezető igazgatója, Frenkl Róbert, a Magyarországi Evangélikus Egyház azóta nyugdíjba vonult országos felügyelője, Szebik Imre, az egyház azóta nyugalmazott elnök-püspöke, valamint a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Seregély István, alelnöke, Bosák Nándor és titkára, Veres András ellen közszereplői minőségük megállapítása érdekében. A püspöki konferencia beperelt vezetői időközben megváltak tisztségüktől.

Az ügyben az első fokon eljáró Fővárosi Bíróság nem jogerősen kétszer is kimondta, hogy a beperelt egyházi méltóságok közszereplők, a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla azonban először új eljárást rendelt el arra hivatkozva, hogy az elsőfokú határozat nem terjed ki minden alperesre, a megismételt eljárásban pedig kedden azért utasította el jogerősen a keresetet, mert értelmezése szerint a négy évvel ezelőtti keresetbenyújtás elkésetten történt meg, a felperes kifutott a 30 napos határidőből.

A tábla tehát egyik eljárásban sem foglalt állást a per érdeméről, vagyis arról, hogy közszereplők-e az egyházi vezetők, vagy sem.
A második eljárásban a tábla a Legfelsőbb Bíróság egyik jogegységi döntésére hivatkozott, mely szerint a keresetbenyújtásra az anyagi jogi, nem pedig az eljárási jogi határidők vonatkoznak, tehát nem elegendő a 30. napig postára adni, hanem annak addigra meg is kell érkeznie.

Az egyik jogi képviselő a keddi tárgyaláson az ítélethirdetés előtt megjegyezte azt is: a beperelt egyházi vezetők hozzájárultak ahhoz, hogy amennyiben a levéltár őriz velük kapcsolatos anyagokat, azok kerüljenek nyilvánosságra, csupán azt vitatták, hogy ők közszereplők lennének.

A törvény megfogalmazása szerint "közszereplő az a személy, aki közhatalmat gyakorol, gyakorolt, vagy közhatalom gyakorlásával járó tisztségre jelölték, illetve, aki a politikai közvéleményt feladatszerűen alakítja, vagy alakította.

Korábban az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy minden egyes személynél esetről-esetre konkrétan kell vizsgálni, hogy megvannak-e a "közszereplői minőség feltételei". Az elsőfokú bíróság arra alapította a keresetnek helyt adó nem jogerős döntését, hogy a politikai közvélemény feladatszerű alakítása megállapítható az alperesek esetében, az egyházi vezetők megnyilatkozásai, a püspöki körlevelek nem csak erkölcsi kérdésekkel foglalkoznak, de létezik politikai olvasatuk is, amely orientálhatja a közvéleményt.

Az elsőfokú döntés ellen fellebbező egyházfők többek között azzal érveltek, hogy elfogadhatatlan, ha egy bíróság mondja ki egyházi vezetőkről, hogy közszereplők-e vagy sem, hiszen az alkotmány szerint az egyház és az állam el van választva egymástól, az egyházi törvények pedig katolikus papok számára tiltják a politikai tevékenységet.

Miután Bölcskei Gusztáv, a református egyház vezetője még a per megindítása előtt a levéltár felhívására közszereplőnek vallotta magát, ő nem vált az eljárás alperesévé, és róla kiderülhetett, hogy a levéltárban őrzött dokumentumok szerint nem állt kapcsolatban az állampárti titkosszolgálatokkal.

A felperes, illetve jogi képviselője a határozathozatalt követően az MTI érdeklődésére azt mondta: az ítélet írásba foglalása után döntenek arról, hogy milyen jogi lehetőségek vannak az ügyben. Meg kell vizsgálni a Legfelsőbb Bíróság előtt kezdeményezhető felülvizsgálati kérelem lehetőségét, de az sem zárható ki, hogy újrakezdik elölről az egész procedúrát és a levéltárhoz fordulnak.