Még az ajkai iszaptározó volt a legveszélytelenebb
Ebből a szempontból paradox módon talán a most nagy kárt okozott ajkai lerakó a legveszélytelenebb: itt a mérgező fémek közül "csak" a higanynak és az arzénnak a koncentrációja volt markánsan magasabb a vörös iszapban szokásosnál.
Jávor Benedek, a parlamenti zöldbizottság elnöke helyszíni tapasztalatai és saját vizsgálódása eredményeként úgy látja, a fémek jelenlétére részben magyarázatot adhat, hogy a vörös iszapból hasznosítható anyagokat, például galliumot is próbáltak kinyerni lerakás előtt. A kiömlött zagy összetétele viszont korántsem nevezhető problémamentesnek: túlságosan lúgos, ami arra utal, hogy a bauxitfeldolgozás során használt nátronlúgot nem vonták ki belőle.
A 13,5-es pH-jú iszap (vagy az iszap tetején úszó hígabb oldat) viszont a hatályos magyar jog szerint a lúgossága miatt, a fémtartalmától függetlenül is, veszélyes hulladék, és így jogszerűen nem lehetett volna lerakni a tározóba, annak egységes környezethasználati engedélye ugyanis veszélyes hulladékok lerakására nem vonatkozik.
Sokkal súlyosabb a helyzet az almásfüzitői vörösziszap-tározóban, amely amúgy is az ország legkockázatosabb ilyen létesítményének számít: közvetlenül határos az élő Dunával, a gátja több helyen azonos a folyó árvízvédelmi töltésével. Ebben a lerakóban a Tatai Környezetvédelmi Zrt. helyezett el veszélyes hulladékot.
A különféle meddők más veszélyes hulladékokkal történő „komposztálásának" erősen vitatott technológiáját egy három cégből álló cégcsoport - Fixon Bt., Hunviron Kft., Tatai Környezetvédelmi Rt. - dolgozta ki a '90-es években. A kísérleti terep részben a lőrinci pernyehányó, részben az almásfüzitői vörösiszap-lerakó volt. A megoldás lényege, hogy a vörös iszapnál veszélyesebb hulladékokat - galván-, festék- és olajiszapokat, bőrcserzési maradékokat stb. - pernyével stabilizálják, majd vörös iszappal semlegesítik, illetve részben a tározók takaróanyagaként használják.
A soha be nem bizonyított hatékonyságú módszer ellen (amelyre a zöldhatóság csak kísérleti jelleggel, ám igen nagy, évi 100 ezer tonnás nagyságrendben adott ki engedélyt) az ezredforduló táján zöldcsoportok igen intenzíven tiltakoztak, részben a zöldhatóságnál, részben pedig a kormánynál.
Almásfüzitőn nem értek el eredményt, Lőrinciben viszont (ahová szintén került a pernyével kevert veszélyes hulladékból) átmenetileg sikerült leállítaniuk a folyamatot. Az ügy érdekessége, hogy a lerakás folytatása érdekében az a Zay Andrea lépett fel a zöldekkel és az ügyészséggel szemben, elfogultsággal vádolva őket, aki akkoriban a hevesi közgyűlés fideszes tagja volt, jelenleg viszont politikai kinevezettként az ajkai tározó ügyében is illetékes Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőséget vezeti.
