Media Hungary: Simicska a dobogón

Bárány báránynak farkasa mottóval rendezték meg Siófokon a Media Hungary kétnapos szakmai konferenciát. Több mint 1800 vendég, 220 előadó, 80 előadás és vita – a 2013-as Média Hungary kétnapos konferencián többek között a médiapiac kilátásairól, az online és a hagyományos médiatípusok harcáról, vagy a gyűlöletkampányokról is szó esett.

Lelegelt piac

Kedden Mérő László matematikus, az ELTE Gazdaságpszichológiai Központjának professzora nyitotta a sort A közlegelők tragédiája című előadásával. Mérő az internet legnagyobb problémájának azt nevezte, hogy még nem alakult ki a minősítési rendszere. "A médiumok komolyságát az értékelésük adja, amelyhez azonban megfelelő minősítési rendszer szükséges, ez viszont, miként az írott sajtónál is történt, csak hosszú idő alatt alakulhat ki".

Mérő szerint az internet ingyenes tartalomszolgáltatásának elindítása nélkül nem alakulhatott volna ki a világháló ma is létező formája, mégis éppen az ingyenesség az, ami ellehetetleníti továbblépését, fejlődését és számos szereplő jövőjét. A médiacégek erre a "legelőre" hajtották ki a "teheneiket", így mára a piac - kizárólag a reklámbevételekre támaszkodva - fenntarthatatlanná vált, ahogy a híres játékelméleti dilemmában: ha minden gazda érdekelt több tehenét kiküldeni a közlegelőre, úgy az összes tehén éhen hal. A matematikus a megoldást a minőségi és minősített szereplők együttműködésében, kooperációjában látta, akik elérhetik, hogy az értékes tartalmakért fizessen a felhasználó. Mindez azonban a minősítési rendszer kialakulása után lehetséges – mondta.

Minél drágább, annál rosszabb

György Péter, az ELTE oktatója előadásában arról beszélt, hogy a magyar média, azon belül is a televíziózás elveszítette progresszivitását, vagyis a társadalmi integrációra való képességét. Szerinte a magyar médiaipar akkor fejlődhet, ha képes lesz a kreativitását a társadalom javára fordítani. Ehhez – mint mondta – a hitelességbe is be kell fektetni, és mint a magyar kultúra része olyan tartalmakat is elő kellene állítania, amelyek nem pillanatnyi haszonszerzést szolgálnak, hanem generációkon átívelve nyújtanak hasznot a társadalom számára. 

A magyar média ezzel szemben folyamatosan a jelennek dolgozik – mint mondta, ez különösen igaz az internetre –, ezzel azonban elszakad a nemzeti kultúrától. György Péter szerint a médiatartalmak előállításához szükséges összeg nagysága fordítottan arányos az ott meglévő kreativitással, vagyis minél drágább egy médiatermék, annál rosszabb.

Ki nyert?

A nyomtatott és az online média közötti versenyről vitázott Pallagi Ferenc (Bors) és Vaszily Miklós (Origo Zrt.) Pallagi szerint nem dőlt el, hogy ki nyerte meg a versenyt, az viszont valószínűsíthető, hogy a napilapok hosszú távon nem a győztesek oldalán állnak. Vaszily a korosztályok eltérő tájékozódási szokásaira mutatott rá, ami meghatározza érdeklődésüket és ezzel együtt a használt adathordozókat. Az üzleti modell viszont a nyomtatott sajtónak kedvez, az emberek fenntartás nélkül fizetnek érte. 

Az online elhitette az emberekkel, hogy a tartalom ingyen van, ez óriási hibája – hangsúlyozta Pallagi Ferenc a Veol.hu beszámolója szerint. Ne legyenek illúzióink – mondta –, ha a világ legnagyobb online szolgáltatói a piacon megtehetik, akkor felszippantják majd az üzleti eredményeket.

Vaszily Miklós a kis szereplők iparági összefogására hívta fel a figyelmet, mert mindenkinek ez lenne az érdeke. Ezzel meg tudnák védeni saját piacukat és magukat. Abban egyetértettek, hogy az eredeti tartalmak előállításának ára a nyomtatott sajtóban és az online területen egyaránt magas, amit valakinek meg kell fizetni. Ami globálisan értékes, az sérülékeny, a maradék pedig kevés ahhoz, hogy érdemes legyen befektetni erre a területre. Alapvető kérdés, hogy megmaradhatnak-e ezek a médiumok.

Gyűlöletkampány a médiában

A média gyűlöletkampányokban betöltött szerepéről, a tájékoztatás minőségéről és a médiafogyasztás szokásairól szólt egy másik keddi kerekasztal-beszélgetés. Kolosi Tamás, a Tárki elnöke arról beszélt, hogy a rendszerváltás élharcosa alapvetően a kulturális elit volt. Ezen értelmiségi kör túlnyomó többsége szerinte azt ugyan természetesnek vette, hogy a változások átalakulásokkal, üzembezárásokkal, munkahelyek megszűnésével járnak, azt azonban elképzelhetetlennek tartotta, hogy ugyanez a rendszerváltás az értelmiségi érdekszférában is megvalósuljon. Ezért mindent elkövetett, hogy a többi közt a felsőoktatásban, a tudományban, a kultúrában vagy akár a médiában minél puhább, egyszerűbb legyen a váltás. A kutató úgy fogalmazott: azt nem tartották elképzelhetetlennek, hogy egy kohász munka nélkül maradjon, azt azonban igen, hogy újságíró vagy színész kerüljön az utcára.

Hozzátette: a felsőoktatás vagy az egészségügy ameddig lehetett – sok területen máig – kitartott, míg a könyves szakma vagy a média már átesett a privatizáción. Kolosi Tamás emellett problémának tartotta azt a tematikát is, amelyet az értelmiség vezette rendszerváltás írt elő a közbeszéd számára: háttérbe szorult az, hogy mi lenne hasznos a társadalom számára, míg érték- és ideológiai konfliktusok kerültek előtérbe.

Úgy folytatta: 2000-ben a politikai vezetés is változást kezdeményezett, Orbán Viktor miniszterelnökként ugyanis ekkor hirdette meg, hogy Magyarországon senki sincs középen, a társadalom kettéosztott. A kutató szerint az ezután következő időkre tehető az a folyamat, amikor Magyarország a rendszerváltás élharcosából sereghajtójává vált, amikor már a megosztott politikai elitet a másik oldal iránt érzett gyűlölet motiválja, és annak tisztességét is megkérdőjelezi. Mindez – mint mondta – ellehetetleníti a közmegegyezést, egy nemzeti minimum létrehozását. Kolosi Tamás közölte: a média már átesett a privatizáción, ugyanakkor az azt alakító értelmiségiek a rájuk jellemző gyűlöletkampány részeként működnek.

Lusta akciózók

Az előadását követő beszélgetés során Borókai Gábor (Heti Válasz) nem értett egyet azzal, hogy a megosztottság egy konkrét időponthoz vagy személyhez lenne köthető, mert szerinte az az említettnél sokkal régebbre nyúlik vissza. Úgy vélte: a megosztottságnak jó oldala is van, például az, hogy létezik vita a társadalomban.

Szauer Péter (HVG) ugyanakkor úgy vélekedett: a vitához a tények ismerete szükséges, ehhez viszont olyan szerkesztőségek kellenek, amelyek közlik a híreket. Jelenleg azonban bizonyos hírcsatornákon nem folyik tájékoztatás, vagy olyan folyik, ami a közélet fontos kérdéseit nem érinti – jelentette ki. Közölte még: a magyar társadalomnak legalább a fele – internetkapcsolat hiányában – nem fér hozzá befolyásmentes médiatartalomhoz.

Szikszai Péter (Hír TV) szerint a média nem folytat gyűlöletkampányt, hiszen az nem a média szintjén dől el. Szerinte Magyarországon indulati médiafogyasztás zajlik, és minél inkább mértékadó egy médium, annál kisebb a közönsége. Szily László (Cink.hu) szerint a médiában zajló gyűlöletkampány inkább az újságírói lustaság miatt van jelen, mint tudatos, felépített zsurnalisztaakciók okán. Az újságíró az Index példájával támasztotta alá, hogy az elfogultságtól mentes sajtó üzletileg is sikeres lehet, abban azonban kételkedett, hogy a politikusok által elosztott állami források felhasználásával lehetséges objektív, kiegyensúlyozott médiát előállítani.

Kezdenek leszokni

A közbeszéd média általi tematizálásáról és a politikai hírekről tartott fórumon Magyar Kornélia, a Magyar Progresszív Intézet igazgatója arra a kérdésre, van-e mérvadó médium Magyarországon, a Hvg.hu oknyomozó munkáját, az RTL Klub Híradójának széles rétegekhez eljutó tájékoztató funkcióját emelte ki, és a számára információt nyújtó műsorok között szólt az InfoRádió Aréna című műsoráról. Az elemző ugyanakkor megjegyezte: az állam által fenntartott közszolgálati médiának sokkal nagyobb szerepet kellene vállalnia a tájékoztatásban.

Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezérigazgatója megjegyezte: a napilapok olvasásáról kezd leszokni, hiszen az interneten már minden elérhető, de úgy vélte, a Magyar Nemzetet és a Népszabadságot is el kell olvasni, egyedüli mérvadó lap ugyanis nincs. Szerinte aki a kereskedelmi médiából tájékozódik, kevés információhoz jut. Ennek ellenére a legjobb kommunikációs gépezetnek nevezte azt, mert emberközeli problémákat vet fel.

Kotroczó Róbert, az RTL Klub hírigazgatója arról beszélt, hogy korábban a Népszabadságot tartotta megkerülhetetlennek, jelenleg pedig az Indexet. Beszámolt arról is: nagyjából fél éve vették észre, hogy növekedett a nézőik érdeklődése a politikai hírek iránt, miközben a politikusok is egyre nyitottabbá váltak a válaszadásra.

Politikai hírek a TV2-n?

György Bence, a TV2 aktuális műsorokért felelős vezetője is megállapította, hogy egyre érdekesebbé váltak a politikai hírek a választások közeledtével, így elképzelhetőnek tartotta, hogy hírműsoraikban növelik azok arányát. A Hír24 olvasóit azok a hírek érdeklik, amelyeket értelmezni tudnak – mondta Kövesdi Péter főszerkesztő, aki ezzel indokolta, hogy a portál a trafikügyről számos cikket jelentetett meg, míg a "részleteiben nehezen megfogható" Portik–Laborc-ügyről keveset. A blogok hírforrásszerepéről szólva több résztvevő megjegyezte, hogy az azokon közölt ellenőrizhetetlen információk gyakran jogilag nehezen lennének védhetőek, így nem is használják azokat. Módos Márton, az InfoRádió főszerkesztője úgy fogalmazott: a blogok manapság kiskaput jelentenek a médiatörvény alól, és gyakran a rágalmazás terepévé váltak. Szerinte nem véletlen, hogy az Egyesült Királyságban már foglalkoznak a blogok szabályozásának lehetőségével.

Simicska a dobogón

Hatodik éve vezeti a magyar média legbefolyásosabb embereinek listáját Dirk Gerkens, az RTL Klub vezérigazgatója. A Marketing & Média folyóirat által összeállított lista második helyén Simon Zsolt, a TV2 vezérigazgatója áll, míg a harmadik Simicska Lajos, a Mahir vezérigazgatója. A top 50-es lista idei nyertesei az online hírportálok és a telekommunikációs szektor, míg vesztesei a piackutatók, de az ügynökségek befolyása is visszaesett. Az élvonalban szerepel Vidus Gabriella, az RTL Klub kereskedelmi igazgatója, Mihók Attila, a Ringier ügyvezető igazgatója, Bayer József, az Axel Springer ügyvezető igazgatója és Szabó György, a Sanoma Media Budapest vezérigazgatója. Fonyó Károly, aki több médiacég mellett a Megapolis Media Zrt. tulajdonosa és vezérigazgatója, a nyolcadik helyen végzett, Christopher Mattheisen, a Magyar Telekom elnök vezérigazgatója a kilencedik lett, míg Kolosi Péter, az RTL Klub és kábelcsatornáinak programigazgatója lett a tizedik. Az élboly ugyan stabil maradt, a szakmai zsűri által összeállított lista mintegy harmada cserélődött ki tavalyhoz képest. Megjelent rajta többek között Dudás Gergely (30. hely), az Index, Gazda Albert (37. hely), az Origo vagy Gavra Gábor (40. hely), a Hvg.hu főszerkesztője. Jelentősen előrelépve, a huszadik helyre került Böröcz István, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) vezérigazgatója, aki egyedül képviseli a közmédiát. A főszerkesztők közül Pallagi Ferenc (Bors) a legbefolyásosabb.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.