Még maguk az újságírók sem érezték ennyire rosszul magukat, mint most - jellemezte a magyar sajtó mai állapotát a Média Hungary 2011 konferencián tartott előadásában Tölgyessy Péter politikai elemző.

Tölgyessy elsősorban az Orbán-kormány médiával kapcsolatos törekvéseiről beszélt, megítélése szerint ugyanis a médiaszabályozás "rendszer-építő" volt: az új alkotmányos médiaszabályok alapján egy más összetételű Alkotmánybíróság egészen más ítéleteket hozhat, mint a korábbi - a sajtószabadságot szélesen értelmező - Sólyom-féle bíróság. Majd jöttek a sajtótörvények, melyekkel egy nagyhatalmú, tartós sajtó-ellenőrző testület-rendszert állítottak fel, kiterjesztve az ellenőrzést a tévék, rádiók mellett a nyomtatott sajtóra, sőt korlátozottan ugyan, de az internetre is.

Mindezzel a kormánytöbbségnek hármas célja lehetett: megüzenni, hogy megnyerték a médiaháborút, "jó lesz tartani tőlük", teljessé és tartóssá tenni az ellenőrzést a közszolgálati intézmények fölött, illetve állásokat, műsorlehetőségeket, befolyást adni azoknak, akik "velük harcoltak", támogatták a Fidesz politikáját.

Szabad is, túlsúlyos is

A kormányzat Tölgyessy véleménye szerint nem szüntette meg a sajtószabadságot, "de tartóssá akarja tenni a kormányhoz kötődő, jobboldali média-túlsúlyt "legalább kilenc évre". Tölgyessy rövid történeti áttekintést adott a sajtó helyzetéről; eszerint már a Kádár-rendszer alatt részben felszabadult a sajtó, kialakult egy sajtóelit, amelynek jelentős része volt a rendszerváltásban, és amely "mindig hajlékonyan viszonyult a hatalmi elvárásokhoz": mélységesen lenézte, de igazodott is.

Az elit nem változott a demokratikus átalakulással: maradtak ugyanazok  lapok és médiaszemélyiségek. A jobboldal már az Antall-kormány alatt saját sajtóbirodalmat kezdett felépíteni, de a sors furcsa fintora, hogy csak a Horn-kormány idején  törik meg a régi sajtóelit véleményformáló monopóliumát. 1995-ben, a kereskedelmi tévézéssel Hornék megnyitják a bulvár előtt a kaput, ami gyökeresen átalakítja a médiaviszonyokat. "Az új elit nem tud mit kezdeni a régiekkel, inkább olcsó, fiatal munkaerőt keresnek helyettük." A fő feladattá pedig a tömegek megnyerése válik, így a politikai hírműsorok helyét szappanoperák és akciófilmek veszik át.

Megszállás

Az első Orbán-kormány Antallékhoz hasonlóan, állami eszközökkel próbál birodalmakat építeni,  és mint mindenki, megszállja a közszolgálati intézményeket, miközben egyre erőteljesebbé válik a bulvármédia pozíciója. Eljutunk oda, hogy még aki érdeklődik is a politika iránt, még az is inkább a saját előítéleteit akarja megerősíteni, "egyre inkább tábor-elvű lesz a média". Ehhez időben a - kezdetben még önkritikusabb - baloldali sajtó is felzárkózik, ma már alig van különbség a két oldal médiája között.

Vége a harcnak?

Aztán betört az internet, ahol a tábor-logika már kevéssé érvényesül. A tavalyi választások eredménye megmutatta, hogy mennyire nem döntő a pártok rendelkezésére álló médiafelület nagysága, hiszen két olyan új párt is bejutott, amelyeknek nem álltak rendelkezésükre hagyományos médiumok.
Ebben a helyzetben érkezett a fideszes médiacsomag, amely a kilencvenes évek problémáira próbált válaszokat adni - "a kilencvenes évek harcait próbálta egyoldalúan lezárni".

Újra kezdődhet az egész

Az új médiatúlsúly tartós is lehet az elemző szerint, ehhez egyetlen dolog kell: sikeres kormányzás. "De ha az ország magas mércéjének nem felel meg a kormányzati politika, akkor újra kezdődik az egész"; ha pedig komoly közönség-igény jelenik meg a kormánytól eltérő véleményekre, akkor azok meg is fogják találni az útjukat. Tölgyessy szerint a mostani győztesek hajlanak arra, hogy "hittérítést folytassanak", saját értékeiket, világnézetüket próbálják képviselni, de ha túlzásba viszik, azt a társadalom nem fogja elfogadni. "Ha az emberek hétköznapi tapasztalataival ütközik a sajtó által sugallt világkép, akkor a közönség el fog menekülni más orgánumokhoz, ezen semmiféle hatalom, szabályozás nem tud változtatni".

Tölgyessy arra is kitért: ha a média ellenőreinek van eszük, akkor nem szankcionálják az ellenzéki sajtót, ha másként nem, szubkultúraként rájuk is szükség van.

Az egykori fideszes politikus szerint húsz éve azt gondoltuk, lehetetlen, hogy az ország illyen nehéz helyzetbe kerüljön a sajtó tekintetében - is. Tölgyessy meglátása szerint ki fogunk jönni ezekből a viszonyokból,"létezik olyan közvélemény, amely a valóságot akarja viszont látni a sajtóban is".

Titok a gazda

A média nem független, mert a vállalkozások többsége a létéért küzd a kis piacon, és kénytelen a politika és a gazdaság befolyásos szereplőinek kedvezni - hangzott el a Média Hungary első napjának kerekasztal-beszélgetésén. Török Gábor politikai elemző szerint a média valódi tulajdonosi viszonyai átláthatatlanok, sokszor maguk a politikusok sem tudják, kik a médiumok "valódi gazdái".

Uj Péter, az Index főszerkesztője szerint nem véletlen, hogy a háttérben meghúzódó összefonódások és oligarchikus berendezkedések nem kapnak nyilvánosságot, ezek résztvevői aktívan tesznek is azért, hogy ne derülhessen fény a valós viszonyokra. Uj Péter szerint számos vállalkozás már a kormányváltások előtt zarándokol a politikusokhoz - "ha bizonyos kilincsek beszélni tudnának..."

Szauer Péter (HVG) szerint bizonyos összefonódás természetes a média, a politika és a gazdaság között, ez a világon mindenhol így van - legfeljebb máshol nem a trambulinról vizelnek a medencébe. Tíz év alatt a felére csökkent a nyomtatott lapok olvasóinak száma, fele annyian fizetnek tehát hírekért, miközben az online médiában nyolcadába kerül a hirdetés, mint az újságokban. Ebben a helyzetben pedig politikai befolyást vásárolni is könnyebb, mint tíz éve - jegyezte meg Szauer Péter.

Belenyúlási pontok

- A közhiedelemmel ellentétben Magyarország nem közép-európai, hanem inkább dél-európai, észak-balkáni makrogazdasági fejlődési mintát követ, így nem meglepő, hogy nem tudott valódi független nyomtatott és elektronikus sajtó kialakulni - mondta a beszélgetésen Szenes Gábor (PressOnline), aki csak az online piacon lát kiutat: független fórumok kialakulását. Uj Péter szerint viszont az online médiának is érdeke, hogy keresse az összefonódási lehetőségeket a politikával, anyagi függetlenség híján ugyanis "belenyúlási pontok keletkeznek a médiában".

Digitális nemzet

A siófoki konferencián előadást tartott Szőcs Géza, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kultúráért felelős államtitkára, aki azt ígérte, még a magyar EU-elnökség alatt létrehozzák a magyar nemzeti digitális archívumot, azaz a teljes magyar kultúrkincset digitalizálják és hozzáférhetővé teszik.

Átállni jó

Az állam, a felhasználók és a szolgáltatók számára is előnyös lenne, ha Magyarország mielőbb áttérne a digitális földfelszínű műsorterjesztésre - mondta Jean-Francois Fenech, az Antenna Hungária Zrt. vezérigazgatója.  Az állam évente milliárdokat takaríthatna meg, hisz a közmédia az analóg hálózat lekapcsolása után évi 7 milliárdot fizetne a műsorterjesztésért az AH-nak. A vezérigazgató szerint részükről nincs akadálya az átállásnak: a lakosság 95 százalékát fedi le a digitális földfelszíni hálózat.

Jelenleg 200 ezer háztartásban veszik igénybe az ingyenesen elérhető tartalmakat, ezt a számot év végéig 350-400 ezerre bővítenék. Az analóg adás jövő év végére tervezett lekapcsolásáig azt a további 800 ezer háztartást is el akarja érni, amelyhez ma csak antennán keresztül jutnak el a csatornák; a digitális dekóderek ára pedig az év végére 8 ezer forint alá csökkenhet - tette hozzá Fenech.

Okosodnak a tévék

2011 az okos tévék éve lesz - állítja Christopher Mattheisen, a Magyar Telekom elnöke. Ma már 650 ezer interaktív televízió működik a háztartásokban. Az okos telefonok elterjedése terén is robbanásra lehet számítani az idén, miután a készülékek ára száz euró alá esett. Magyarországon 10 százalékos az okostelefonok aránya, de hamarosan elérjük a nyugati, 40-50 százalékos részesedést is. Mattheisen szerint hazánkban "belátható időn belül nagyobb teret kap a fizetős médiafogyasztási modell" is.