Szerdán közölte az index.hu Shmitt Pál doktori dolgozatának a Nők szerepe a sportban című fejezete pár oldalát azzal, hogy erről a szövegrészről még nem tudni, honnan merítette az elnök. Az olvasók sokkal gyorsabban dolgoztak, mint a hivatásos tényfeltáró bizottság, és pár óra alatt több eredeti forrást is azonosítani tudtak.

Teljes egészében az olvasóknak sem sikerült megfejteniük, milyen forrásból dolgozott Schmitt disszertációja hivatkozott fejezetében, de egy, a források közt jelöletlen művel több azonosságot is felfedeztek már – írja az index.hu.

A legárulkodóbb nyomot egy anonim olvasó találta. „Az első női olimpiai játékokat 1988-ben, Párizsban rendezték, és utána még három alkalommal tartották meg. Az utolsó női játékokon 1924. évben, Londonban 25 sportágban vetélkedhettek a nők 19 ország részvételével” – írta Schmitt. A mondat szóról szóra megegyezik Anita L. Defrantz a „Sport ... le troisième” című válogatáskötetben megjelent tanulmányával. Ez ugyan fel van tüntetve az államfő dolgozatának irodalomjegyzékében, de hibásan.

A mondat azért különösen árulkodó, mert hibás. 1924-ben nemhogy az utolsó női játékokat nem rendezték meg, egyáltalán nem rendeztek játékot. A valóságban az utolsó női játékokat 1934-ben rendezték, előtte 1922-ben, 1926-ban és 1930-ban rendeztek ilyet. Viszont az utolsó játékokon nem 25, hanem 12 sportág szerepelt, a nézők száma volt 25 ezer volt.

Egy másik vendégszöveg – jelöletlen idézet – is ebből a tanulmányból származik. „A világ sportjában kb. 13 ezer sportvezető és döntéshozó dolgozik, ebből mindösszesen 5 % a női részvételi arány. Ez erős kontrasztot mutat azzal a ténnyel, hogy a világ összlakosságának több mint 51 %-a nő” – írta sajátos magyarsággal dolgozata 21. oldalán Schmitt. A botladozó megfogalmazásra magyarázat lehet, hogy Defrantz egyik mondatának szó szerinti fordításáról van szó.

Szintén Defrantz tanulmánya lehet a forrása a következő bekezdésben ismertetett adatnak is. „Fájó bevallani [It is disturbing for me to admit that], hogy a 170 nemzeti olimpiai bizottság elnöke közül csupán 6 nőnemű, és a főtitkárok közül is mindösszesen 4 fő nő választott képviselőt találunk. A NOB tagság is hűen mutatja a hátrányos megkülönböztetést, 1981 évig nem volt egyetlen női tagja sem a világ sportját vezető testületnek, és számuk jelenleg is csupán 6 fő a 93-ból.”

Schmitt mondatai két számadatban eltérnek az eredeti forrástól, Defrantz művében 167 nemzeti olimpiai bizottságról és 92 tagú NOB-ról ír. Elképzelhető, hogy Schmitt aktualizálta az adatokat, de az is előfordulhat, hogy az Indexnek a dolgozatot fél óra alatt kézírással kijegyzetelő munkatársa írta el az adatokat.