– Ésszerű döntést hozott a külföldi bankszámlákon elhelyezett bizonytalan eredetű vagyona miatt büntetőeljárás alá vont egykori szocialista politikus, ha valóban úgy döntött, hogy a számláin levő pénz alapján kivethető adót önként megfizeti – kommentálta a Magyar Nemzet szerdai hírét Magyar Gábor ügyvéd. A lap szerint Simon Gábor, az MSZP volt elnökhelyettese százmillió forintot meghaladó összeget fizetett be, amit a volt politikus jogi képviselője sem cáfolt. Jelezte ugyanakkor, hogy védencét pénteken ismét kihallgatják.

Magyar az üggyel kapcsolatban idézte a büntető törvénykönyvet (Btk.), amely szerint „korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki a költségvetési csalással okozott vagyoni hátrányt a vádirat benyújtásáig megtéríti". Ha maga működne közre védőként olyan eljárásban, amelyben az adócsalás gyanúja nem cáfolható, és az elkövető tud fizetni, ugyancsak ezt javasolta volna, mert ez egy teljesen törvényes védekezési taktika – jelentette ki az ügyvéd. Szerinte ilyen esetben a szankció akár megrovás is lehet, aminek tulajdonképpen nincs semmilyen hátrányos jogkövetkezménye.

Amennyiben tényleg százmillió körüli adóhiányról van szó, és más bűncselekmény nem történt, a kiszabható börtönbüntetés kettőtől nyolc évig terjedhet – tájékoztatott Magyar Gábor. Ezért szerinte megéri, ha valaki inkább önként fizet, hiszen a hátralékot utóbb úgyis megpróbálják majd behajtani rajta. A Btk. az enyhítő rendelkezésnek az alkalmazását azonban kizárja, ha az adócsalást üzletszerűen vagy bűnszövetségben követték el – jelezte az ügyvéd. A adóhátralék befizetése azonban a bírósági gyakorlat szerint ekkor is nyomatékos enyhítő körülménynek számít.

Simon korábban azt vallotta, hogy az osztrák bankokban tartott negyedmilliárd forint nem az övé, hanem ő csak vagyonkezelő. Ennek viszont ellentmond, hogy befizette az adót, mert ezzel gyakorlatilag azt ismerte el, hogy mégis a saját pénzéről van szó. Így ez eléggé zavaros történet, és talán éppen ezért folytat az adóhatóság pénzmosás gyanúja miatt is nyomozást a volt politikussal szemben. Magyar Gábor szerint a költségvetésnek okozott kár önkéntes megtérítése vagy mérséklése ebben az esetben ugyancsak enyhítő körülmény lehet, legfeljebb egészen más súllyal esik latba.

Zuschlag János volt szocialista képviselő esetében az első fokon eljáró bíróság viszont nem vette figyelembe, hogy ő a terhére rótt hatvan-hetvenmillió forintos csalással okozott kár nagy részét (50 milliót) megfizette. A bíró azzal érvelt, hogy nem tudni, milyen forrásból származott a pénz. Ezért a viszonylag szerény, tízmilliós nagyságrendű kárösszeghez képest példátlanul súlyos, nyolc és fél év börtönbüntetést szabott ki.

Magyar Gábor leszögezte: ez egyértelműen téves érvelés, mert a Btk. szerint nem kell vizsgálni, hogy a terhelt miből fizetett. A büntetőeljárás logikájából pedig egyértelműen következik – magyarázta –, hogy a bizonyítási terhet soha nem lehet megfordítani. Vagyis: ha a bírónak valamilyen kétsége támad, neki kellett volna minden kétséget kizáró módon bizonyítania, hogy Zuschlag tényleg valamilyen újabb bűncselekményből származó összeget használt fel. Ezt egyébként a másodfokon eljáró bíróság rendbe tette, kimondva: irreleváns, hogy a vádlott nem igazolta, milyen forrásból származik a kár enyhítésére befizetett ötvenmillió.