Újabb részletek forrását azonosította a Hvg.hu Schmitt Pál köztársasági elnök 1992-es doktori disszertációjában. Ezúttal a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak az olimpiai mozgalomról kiadott ismeretterjesztő brosúrája és maga az Olimpiai Charta volt az „ihletforrás”. További tíz oldalt tesznek ki a Georgiev-tanulmányból változtatás és hivatkozás megjelölése nélkül átvett táblázatok és diagramok – írja portál.

Schmitt Pál 1992-ben megvédett doktori disszertációjának az olimpiai mozgalom alapelvével, célkitűzéseivel, valamint az alapfogalmakkal, meghatározásokkal foglalkozó első néhány oldala a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által 1990-ben kiadott The Olympic Movement / Le Mouvement Olympique című 118 oldalas ismeretterjesztő brosúra szövegéből szemezget – írja a Hvg.hu.

A Hvg.hu január 11-én írta meg, hogy az államfő kisdoktori dolgozatából mintegy 180 oldal szinte szó szerinti egyezést mutat Nikolaj Georgiev bolgár sportkutató öt évvel korábban hasonló címmel készített francia nyelvű tanulmányával. Egy héttel később a portál azt is feltárta, hogy ezenfelül 17 oldal Klaus Heinemann német professzor 1991-ben megjelent tanulmányának fordítása.

A Hvg.hu most a doktori dolgozat további mintegy hat oldaláról derítette ki annak forrását.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1990-ben kiadott egy gazdag képanyaggal illusztrált, kétnyelvű (francia és angol) kiadványt, amely átfogóan mutatja be az olimpiai mozgalom működését, szervezetét. A brosúrát Schmitt szintén felhasználta és beépítette disszertációjába. Az államfő a disszertáció szövegében sehol nem hivatkozott a kiadványra, és idézőjelek sem találhatók, a dolgozatban nincsenek forrásfeltüntető lábjegyzetek. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a mű szerepel a dolgozat végén közölt irodalomjegyzékben, igaz, a többi már korábban azonosított forráshoz hasonlóan magyarul, és nem szabályosan megadott bibliográfiai adatokkal.

A forrásul használt másik dokumentum az Olimpiai Charta 1991. június 16. és 1992. július 23. között, vagyis Schmitt doktori védése idején hatályos szövege. Értelemszerű, hogy az olimpiai programról szóló munka szerzője foglalkozik az olimpiai mozgalom alapdokumentumának számító Olimpiai Charta éppen hatályos rendelkezéseivel. A charta ráadásul jogi jellegű szövegnek tekinthető, ezért az olimpiai programra vonatkozó rendelkezéseinek pontos, szó szerinti idézése is indokolt lehet.

Az azonban még egy jogi jellegű szöveg esetében is megkérdőjelezhető, hogy a felhasznált dokumentumból átvett szövegrészletek idézőjel és forrásmegjelölés nélkül szerepeljenek. Az ilyen típusú szövegeknél elvárható annak közlése is, hogy a tárgyalt rendelkezés melyik cikk melyik bekezdésében található. Schmitt disszertációjában ezek közül egyikre sem történik utalás.

Ebben a szövegrészletben Schmitt három helyen is hivatkozik az Olimpiai Chartára: a charta „nem tesz különbséget”, „rögzíti”, „megismétli”, vagyis a szövegből kiderül, hogy a charta rendelkezéseivel foglalkozik a szerző, sőt néhol megjegyzéseket is fűz az (idézőjelek nélkül) idézett rendelkezésekhez. A szöveg összességében mégis nem több, mint az 1992-ben hatályos Olimpiai Charta 52. és 53. szakaszának fordítása vagy némely esetben parafrázisa, egyszerű átfogalmazása.

Schmitt Pál egyhetes hallgatás után reagált először a plágiumgyanút felvető cikk állításaira. Az államfő a Kossuth Rádió reggeli műsorában utasította vissza a plágiumvádakat, és azt mondta, hogy a 180 oldalnyi – szerinte az egyes jegyzőkönyvekből mindenki, így Georgiev számára elérhető – „törzsanyagon” felül a dolgozatában a fennmaradó 30-35 oldalnyi szöveg (amely Schmitt szerint a következtetéseit tartalmazza) a saját munkája.

A Hvg.hu az interjú után ugyanakkor azt is bemutatta, hogy Schmitt ebben sem mondott igazat, hiszen dolgozatának "Következtetések" című fejezete szinte teljes egészében a Georgiev-mű egyik fejezetének átvétele. A Hvg.hu január 19-én megjelent cikkében arra is felhívta a figyelmet, hogy nemcsak a bolgár sportkutató, Nikolaj Georgiev 1987-es munkájából vett át jelentős részeket Schmitt Pál, hanem egy német sportszociológus, Klaus Heinemann egyik tanulmányából is oldalakat fordított le és illesztett be az 1992-es értekezésébe.

A fentieket figyelembe véve Schmitt 215 oldalas dolgozatából mindösszesen kb. 12 oldal maradt. A 10 számozatlan oldalt is a disszertációhoz számítva úgy tűnik, hogy 225 oldalból 213 oldal, vagyis a szöveg 94,6 százaléka más munkák átvétele – állítja a Hvg.hu.