Nem előzmény nélküli, hogy, szélsőséges nézeteket valló személyek – mint azt a TEK-vezető „bombalaboratóriumos" sztorija megdőlése után Pintér Sándor belügyminiszter bejelentette – merényletet terveztek állami vezetők ellen. Egy hasonló ügyben a TEK egyik elődje, a Központi Bűnüldözési Igazgatóság is lyukra futott.

Horn Gyula akkori kormányfő elleni merénylettel vádolták meg 1997-ben Ekrem-Kemál Györgyöt – írja a hvg.hu. A hungarista eszméket valló – azóta elhunyt – fiatalembert egy, a Határ úti lakásában folytatott beszélgetés buktatta le. Ebben – mint az a Központi Bűnüldözési Igazgatóság (KBI) által titkosszolgálati módszerekkel rögzített  felvételből kiderült –, Ekrem-Kemál arról beszélt lakása konyhájában, hogy meg kell ölni a „Hornot”, illetve Pető Ivánt (az SZDSZ akkori frakcióvezetőjét), és – máig nem tudni, miért – az akkor még aktív tévés Vitray Tamást.

A titkos felvétel tanúsága szerint  1997. március 6-án, 18 óra 58 perctől rögzített beszélgetésen a következő párbeszéd zajlott le a Határ úti lakás konyhájában:

Férfihang: „Igen, és 5 ezer forintért tud szerezni lőszert...”

Másik férfihang: „Tehát 5, ennyi annak az ára... Holnap kellene lemenni Kiskőrösre, és arra kérni őket, hogy kerítsék be Budapestet 15-én, már 14-én kezdjék el...”

Ismét az első férfi hangja: „Gyuri! Ezeket meg kell fogni, és rögtön.”

A másik közbevág: „Azonnal.”

Az előbbi folytatja: „Azonnal, rögtön ... agyonlőni az izét.”

Gyors válasz rá: „Most már lesz hétszáz lőszer.”

Bizonytalankodó viszontválasz: „Jó, jó, annyi gazember nincs ebben az országban. Van?”

Ezek után jelentette ki az – utóbb Ekrem-Kemálnak tulajdonított – férfihang, hogy: „Meg kell fogni a Pető Ivánt, a Hornot, a Vitrayt, meg kell fogni ezeket rögtön, mind agyon kell lőni.”

Nagyjából ez a beszélgetés szolgált alapjául az Ekrem-Kemál ellen az alkotmányos rend elleni szervezkedés címén indult, és 2000-ben lezárult perhez, amely az első ilyen volt a rendszerváltás utáni időszakban. Terhelő bizonyítékként értékelték Ekrem Kemálnak azt a felhívását is, amelyben az általa vezetett, de a bíróságon soha be nem jegyzett Kommunizmus Üldözötteinek Szövetsége (KÜSZ) vezetőjeként egy ízben kifejtette: „törvényes eszközökkel nem tudunk szabadulni régi ellenségeinktől, csak, mint 1956-ban, a fegyveres szabadságharc az egyetlen járható út”.

Ekrem-Kemál az ellene folyó eljárás során váltig állította, hogy a lakása mögötti fészerben tartott töltényeket csupán horgászáshoz, nehezékként akarta használni. A HVG tudósítójának a helyszínen akkor meg is mutatta a töltények nehezékké alakításhoz használatos szerszámait.

A KBI különleges ügyek osztályán készült kihallgatási jegyzőkönyv tanúsága szerint a bizonyítás nehézkes volt. A felvételen szereplők – Ekrem Kemál mellett Pallós György – nem tudta (vagy nem akarta) felismerni a saját hangját a „poloskával”  készült felvételeken. Utóbb Pallósnál egy sörétes puskát és egy 9 milliméteres parabellumot is találtak, így ő – Ekrem-Kemállal együtt – előzetesbe került. Állítólagos harmadik társukat, Rácz Jánost a hivatalos jelentések szerint betörésen kapták, és ő menekülés közben öngyilkos lett (a hungaristák szerint a rendőrök egyszerűen lelőtték).

Valószínűleg az illetékesek is érezték, hogy két ember egy sörétes puskával és egy pisztollyal, valamint néhány lőszerrel nem jelent valódi fenyegetést. Így végül a „szervezkedés” fejét, Ekrem-Kemált 2000-ben mindössze kétévi – öt évre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélték. Később ő a Kossuth téri tiltakozások szónokaként és az MTV-székház 2006-os ostrománál is hallatott magáról. Ebben az ügyben ugyancsak bíróság elé állították, de az eljárás idején, 2009-ben, súlyos betegség következtében meghalt.