Ártatlannak vallotta magát minden ellene felhozott vádpontban a Gripen-beszerzések kapcsán hírhedtté vált osztrák lobbista, Alfons Mensdorff-Pouilly. A grófot pénzmosással, hamis tanúzással és okirat-hamisítással vádolja az osztrák ügyészség; korrupcióval csak azért nem, mert – bár feltételezik annak megtörténtét – nem tudják bizonyítani. Tíz tárgyalási napot tűztek ki egyelőre az ügyben, az első tárgyalást szerdán tartották a tartományi tanács előtt.

Gripen-gróf tárgyalása

– Foglalkozása? – kérdezte a bíró Mensdorff-Pouilly grófot a bécsi tartományi bíróság nagy tanácstermében. A válaszra pár pillanatot várni kellett az impozáns tér közepén helyet foglaló férfitől.

– Földműves – felelte végül.

– Csak földműves?

– És tanácsadó.

– Akkor utóbbira később részletesen is visszatérünk – közölte a hatalmas médiaérdeklődést nyugodtan tűrő Stefan Apostol bíró.

Öt évvel ezelőtt, mikor elkezdődött a nyomozás Mensdorff-Pouilly ellen, sok pénzt nem tettek volna arra, hogy valaha vádemeléssel végződik a vizsgálat – mondta lapunknak a botrányt évek óta követő Martin Staudinger újságíró, az osztrák Profil című lap szerkesztője. Nem véletlen tehát, hogy az ügyész is szabadkozni kényszerül.

Miért tartott négy és fél évig a nyomozás? – tette fel magának a kérdést vádbeszédében Michael Radasztics. Egyrészt kevés az embere és a tolmácsa az összetett pénzmozgások országokon át való kibogozásához, másrészt az angol és lichtensteini hatóságok egy évnél is többet vártak a kért számlaadatok átadásával. „Ez nem kritika a társszervezetek felé” – tette hozzá az ügyész, hiszen a vádlott ügyvédei voltak azok, akik mindent megtettek az adatszolgáltatás megakadályozására. Az ügyész mindenesetre igyekezett az ügyet nemzetközi összefüggéseibe állítani, ahogy Staudinger utólag értékelt: nagy szó, hogy a vádlottak padjára helyezte a brit BAE Systems fegyveróriást is, amelynek érdekében Mensdorff-Pouilly kenőpénzeket fizetett több országban is. Mert ezt is kész volt kimondani az ügyész: a pénzmozgások célja a korrupció volt. „Sicher!” – tette hozzá Radasztics, vagyis egészen biztos. „Miért nem szerepel akkor a vádpontok között a megvesztegetés?” – kérdezte ismét magától az ügyész. Mert személyes meggyőződése nem számít a bíróság előtt, neki állításait ítéletet érő módon kell bizonyítania, és ehhez hiányoznak a pénzek átvevői. „Nem csoda, az egész rendszer elejétől fogva úgy épült ki, hogy a megvesztegetett személyek örökre homályban maradjanak” – mondta az ügyész. Így lett a vád pénzmosás, valamint az osztrák parlament vizsgálóbizottsága előtt tett kijelentései miatt háromrendbeli hamis tanúzás, valamint magánokirat-hamisítás.

Harald Schuster ügyvéd nyitóbeszédében szintén a nemzetközi összefüggéseket kereste. Szerinte az amerikaiak állnak minden mögött, akik azokban az években több fegyverbeszerzés kapcsán a rövidebbet húzták a britek különböző érdekeltségeivel szemben. Vagyis a vádak a tengerentúlról jöttek. Ahogy később Mensdorff-Pouilly vallomásából kiderült, a britekkel beszéltek arról, hogy a konkurencia korrumpál, vagyis azt kellene a bíróságnak elhinnie, hogy az általa Kelet-Európában és Dél-Afrikában képviselt BAE Systems úgy verte el a vetélytársakat, hogy egyedüliként nem fizetett le senkit. A „lobbi-gróf” kedélyesen hallgatta jogi képviselőjének szónoklatát, olykor elengedett egy-egy huncut mosolyt, két mondat között bedobott néhány Tic-Tacot, de – nem foglalkozva a helyzet komolyságával – megkínálta belőle az éppen beszélő ügyvédjét is. 

Rövid szünet után, az első tárgyalási napon Mensdorff-Pouilly is megszólalt, aki elsőként minden ellene felhozott vádpontban ártatlannak vallotta magát. Az expozékat követően megkezdődött a kihallgatása, amelyet az egybírós eljárásokban az osztrák jog szerint a bíró végez. A hatalmas teremben, amelyben az első világháború idején hat bíró ítélkezett a miniszterelnök gyilkosa fölött, most a vádlottak és képviselőik töltik meg valamennyire kijelölt helyüket. Balra üres az esküdtszék, a bírót csupán egy írnok és egy hivatali segéd támogatta, az ügyész egyedül ücsörgött a sarokban; közvetlenül a védők mellett. Csak egy négyméteres molinó hatott idegenül a patinás teremben. Az egyesek által távolról DNS-spirálnak tűnő rajz az ügyészség által feltárt pénzmozgást mutatta. Még nem került bevetésre, de fenyegetően hathat a védőkre.

Apostol távolról indította Mensdorff-Pouilly kihallgatását. Meggazdagodásáról kérdezte gyakorta részletekbe elvesző pontossággal. „Mikor és hogyan épült a kastélynak nevezett vadászháza?” – kutakodott, mire Mensdorff-Pouilly visszakérdezett: „az, amelyet az ügyész úr úgy szeretne megkapni?”

Derültség. A gróf láthatólag élvezte a főszerepet. Bár öt évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható az ellene felhozott vád, kedélyesen felelt mindenre. Megtudtuk, hogyan talált Magyarországon három vagon csigát, amelyet azonnal elpasszolt Franciaországba. Egy idő után baráti-rokoni kapcsolatokon keresztül közel került a BAE Systems menedzsereihez; tudniillik a lobbikör főszereplője, Timothy Landon az osztrák gróf egyik unokahúgát vette feleségül. A vadászat, amivel – állítása szerint – leginkább foglalkozik, sok fontos és gazdag embert összehoz. Amikor aztán lehullott a vasfüggöny, a brit cégnek olyan emberre volt szüksége, aki kiismeri magát „odaát”, neki pedig ez családi oldalról is ment. Az osztrák-magyar kettős állampolgár a régióban „nagyon nehezen megszerezhető infókhoz és elérhetőségekhez” juttatta hozzá megbízóit. A bíró próbálta megtudni, hogyan adta át tapasztalatait, milyen rendszerességgel és kinek. Erre Mensdorff-Pouilly azonban hirtelen szégyenlőssé vált. Ő mindig szóban jelentett, soha sem írásban. A mai napig nincs is számítógépe: „Én pofázni tudok, nem írni” – mondta. Ismét derültség. 

Ahogy tartott a vallomás, úgy alakult ki a kép Mensdorff-Pouillyról, mint a tökéletes pénzhordóról. Mindenkit ismer, mindenkire jó benyomást tesz, és mindenhova bejárása van. Ezekre büszke is, de tagadta, hogy továbblépett volna. Apostol bíró azonban zavarba hozta, amikor egyik korábbi vallomásából idézett. A gróf szerint ugyanis a neki utalt rengeteg pénz a költségeire kellett, amelyet „harmadik fél felé” adott tovább. „Ez a kifejezés nem egyenlő a korrupcióval?” – kérdezte a bíró, Mensdorff ezt határozottan tagadta. Apostol azonban előhúzott egy rendőrségi jegyzőkönyvet, amelyben maga a gróf állította, hogy a „harmadik fél felé” való kifizetésekről lebeszélte a vele tanácsadói szerződésben álló céget. „Vagyis mégis a megvesztegetést rejti a továbbadásra szánt összeg?” – hangzott el az újabb kérdés. 

Az első tárgyalási nap a vádlott pillanatnyi zavarával zárult. Apostol bíró a végén bejelentette, hogy kedd este előkerült az ügy elveszettnek hitt koronatanúja, aki kész videokonferencián keresztül vallomást tenni a bécsi bíróság előtt is. Az illető az a Mark Cliff, akinek korábban a brit korrupcióellenes hatóság előtt tett tanúvallomásából a Népszabadság is közölt részleteket. Ebben (ismeretlen) magyar döntéshozóknak jutó „harmadik fél felé” történt kifizetésekről tesz konkrét említést. A magyar ügyészség nem érezte indokoltnak vizsgálat vagy nyomozás megindítását. 

Az előzmények

Ami az ügy előzményeit illeti, Mensdorff-Pouilly neve elsősorban a hadiipari beszerzések kapcsán vált ismertté, esetleges szerepe több alkalommal is felmerült a magyarországi Gripen-lízing máig vitatott körülményeinek részeként is. Az biztos, hogy a bécsi ügyészség szerint Mensdorff-Pouillyhoz különböző útvonalakon közel tizenhárommillió euró folyt be 2000 és 2008 között a brit BAE Systemstől, elsősorban a közép- és kelet-európai döntéshozók befolyásolására. Az osztrák hatóságok szerint Pouilly szándékosan félrevezette a parlament vizsgálóbizottságát is, amely az ausztriai Eurofighterek megvásárlásának körülményeit igyekezett feltárni. „Ali gróf” ugyanis ott azt állította, hogy egyetlen cseh politikust sem környékezett meg, de később saját rokona jelentette fel, amiért nem fizette ki neki a közel egymillió eurós beígért összeget a cseh politikusokkal szervezett találkozókért.

A vádirat szerint a gróf hamisan tanúskodott, amikor azt állította, hogy nem volt a BAE tanácsadója, és nincs köze a Virgin-szigeteki Brodman nevű céghez sem; amely egyébként a brit konszernnel állt szerződésben. Ráadásul a befolyt és hivatkozott összegeket hamis papírokkal próbálta meg igazolni. Kétségtelen, hogy Mensdorff-Pouilly mindannyiszor tagadta a hatóságok előtt, hogy bármilyen kenőpénzekhez is köze lett volna, vagy döntéshozókat korrumpált volna a BAE érdekében; ezt mindegyik érintett esetben, így a magyar beszerzések kapcsán is fenntartotta. Ugyanakkor az is tény, hogy több tanúvallomás és írásos feljegyzés is igazolni látszik: Mensdorff-Pouilly és lobbiköre öt magyarnak fizetett ki összesen közel 180 millió schillinget, a mai árakon 13 millió eurót.

Ugyancsak ehhez tartozik, hogy a New York Times korábban egy átfogó cikkben arról számolt be, hogy bizonyos CIA-jelentésekben az szerepel: a cseh és a magyar Gripen-beszerzés gyanús körülmények között zajlott, a két magyar „nagypárt” (ebben az időben a Fidesz és az MSZP) tíz-tízmillió dollár kenőpénzt kaptak. Akkor, ezt mindkét párt szóvivője cáfolta. Kérdések tehát még mindig maradtak, Pouilly grófnak pedig továbbra sem áll érdekében a teljes körű feltárás. A következő tárgyalás december 18-án lesz.