Úgy tűnik, a felsőoktatás irányítói elkerülendő a további kínos bejelentéseket, doktori és más oklevelek visszavonását, úgy döntöttek, nem teszik széles körben hozzáférhetővé a politikusok évekkel, évtizedekkel ez előtt írt értekezéseit, diplomamunkáit. Miként beszámoltunk róla, ezt a gyakorlatot szerint Péterfalvi Attila is szentesíttette.

Ez azért is különösen érdekes, mert nem először fordul elő, hogy újságírók politikusok diplomamunkái, doktorijai felől érdeklődnek. Megtörtént ez anno Torgyán Józseffel és Horn Gyulával is, csak ők nem buktak le, vagy legalábbis az ő dolgozataikkal összefüggésben nem merült fel a plágium gyanúja. Persze akkor sem ment simán az oknyomozás, a felsőoktatás – a hatalom iránti lojalitásból vagy más megfontolásból – akkor is igyekezett megakadályozni „az illetéktelen” újságírók kutakodását.

Akkor azonban – miként azt Majtényi László 1997 augusztus 6-án kelt közleménye bizonyítja – az adatvédelmi biztos nem asszisztált a cenzoroknak. Íme Majtényi közleménye:

„Az adatvédelmi biztos befejezte vizsgálatát abban az ügyben, amelyet – újságírók beadványai alapján – közszereplő politikusok tudományos alkotásainak megismerhetőségével kapcsolatban folytatott.

Egy újságíró egy rádiós dokumentumműsor elkészítéséhez el akarta olvasni Dr. Torgyán József országgyűlési képviselő 1954-ben írt jogi egyetemi doktori disszertációját. A disszertációt őrző kari könyvtárat felügyelő dékán azonban elutasította a kérését. A dékán szerint a szakdolgozat belső intézményi iratnak minősül, mely "rendeltetését tekintve nem a nyilvánosság számára készül, hanem az egyetemi képzési követelmények teljesítésének része", a betekintés csak a szerző előzetes hozzájárulásával engedélyezhető.

Egy másik újságíró Horn Gyula miniszterelnök 1977-ben írt kandidátusi disszertációját szerette volna elolvasni, a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában azonban azt közölték vele, hogy a mű "zárolt anyag", nem kutatható. A disszertáció titkossá minősítésével kapcsolatban folytatott vizsgálat során kiderült, hogy azt sokáig az MTA kézirattára őrizte, de 1994-ben a Tudományos Minősítő Bizottság (a mai Doktori Tanács elődje) bekérte, hogy megvizsgálja indokolt-e még a zárolt kezelés fenntartása.

Az adatvédelmi biztos ajánlásában – az Alkotmánybíróság ismert, e tárgykörrel foglalkozó határozataira utalva – emlékeztetett arra, hogy a demokratikus társadalmakban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, a közérdekű adatok megismerésére. Magyarországon az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett – az Európa Tanács által 1950-ben elfogadott – "Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről" 10. cikke szerint a véleménynyilvánítás szabadsága magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát országhatárokra tekintet nélkül és anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhasson. Az információszabadság korlátozása csak akkor fogadható el alkotmányosan indokoltnak, ha az más alapjog érvényesülése miatt szükséges.

Ajánlásában az adatvédelmi ombudsman utal arra, hogy az egyetemi doktori és a kandidátusi disszertációk tudományos igényű alkotások, melyeket megillet a szerzői jogi védelem. Nem indokolt az ezekbe történő betekintés engedélyezését a szerző hozzájárulásától függővé tenni. A könyvtárak állományába tartozó tudományos művek megismerésének joga elsősorban a könyvtárat alanyi jogon használókat illeti meg (különösen korlátozott nyilvánossággal működő egyetemi vagy kari könyvtár esetén), de ez a jog az ismert politikus szerző személyére, közszereplésére tekintettel más személyeket is megillethet.

A hatályos magyar jog szerint csak az az irat, dokumentum lehet „titkos”, vagy „nem nyilvános”, amelyet pontosan körülírt jogszabályi felhatalmazás alapján illetékes szervek vagy személyek hivatalos eljárás során megfelelő indokokkal írásban minősítettek, illetőleg amelyek nyilvánosságát törvény korlátozza. A tudományos alkotások megismerhetőségét, ha a szerző országosan ismert közszereplő, politikus, a mű titokminősítése hiányában – tekintettel a társadalom információigényére is – biztosítani kell.”

Persze ez akkor volt…