Retkes Attila az SZDSZ új elnöke
A 37 éves, zenetörténész és közgazdász végzettségű Retkes Attilát választották meg a küldöttek az SZDSZ rendkívüli tisztújító küldöttgyűlésén, amely nem sokkal ezelőtt ért véget a budapesti Material Centerben. A három elnökjelöltre leadott 438 voksból 32 volt érvénytelen, Retkes Attilát 228-an, Badacsonyi Szabolcsot 106-an, míg Weinek Leonárdot 72 támogatták. A déli órákban lezajlott elnökválasztának így nem volt második fordulója - jelentette a Népszabadság helyszínen tartózkodó tudósítója, aki a párt "ősbölényei" közül egyedül Demszky Gábor főpolgármestert látta feltűnni. A korábbi pártelnökök közül tehát egyedül ő jelent meg, nem jött el ugyanakkor Kuncze Gábor, Magyar Bálint és Pető Iván sem.
A voksolást az a jelölt nyerhette, aki megszerzte a jelenlévő küldöttek ötven százalékának plusz egy főnek a támogatását. Ha Retkesre nem voksoltak volna ennyien, második fordulóra lett volna szükség, amelyen csak az a két aspiráns indulhatott volna, amelyik elsőre a legtöbb szavazatott kapta. Ekkor már az egyszerű többség is elegendő lett volna a pártelnöki szék megszerzéséhez.
A tudósítónk által a tanácskozás elején megkérdezett politikusok egyébként Retkes Attila tartották a legesélyesebb jelöltnek, miután elhangzottak a kortesbeszédek, melyk közül Weinek Leonárdét ítélték a leggyengébbnek.
A küldöttek később megválasztották az SZDSZ új vezetőségét is: egy kivételével a Retkes Attila által ajánlott csapat kapott bizalmat. Bekerült az ügyvivői testületbe a két másik elnökjelölt: Badacsonyi Szabolcs a legtöbb szavazattal, Weinek Leonárd a legkevesebbel. Ügyvivővé választották – a kapott szavazatok sorrendjében - Ikvai szabó Imre főpolgármester-helyettest, Szabadai Viktor volt budapesti elnököt, valamint több, kevéssé ismert – zömmel vidéki – politikust: Szentkuti Károlyt, Skaliczky Andreát, Grószné Krupp Erzsébetet, Kiss Róbertet, Molnár Margitot, Tóth Róbertet, Polai Zoltánt és Horváth Tibort.
Az ügyvivő-választással véget ért az SZDSZ küldöttgyűlése.
A szabad demokraták több mint hétszáz küldöttjét azért hívták össze, mert Fodor Gábor az európai parlamenti választás után lemondott tisztségéről (majd pénteken parlamenti mandátumáról is). A pártelnökségért hárman indultak: a végül elnökké választott Retkes Attila mellett a már említett Badacsonyi Szabolcs és Weinek Leonárd. Mindhárman fővárosi politikusok; Retkes a II. kerületben, Badacsonyi Óbudán, Weinek pedig Zuglóban politizál (utóbbi polgármesterként).
A tanácskozás - egyes előzetes vélekedésekkel szemben - végül határozatképesnek bizonyult: a rendezvény kezdetére a 703 küldöttből 410 megjelent, majd az elnökválasztásra számuk 438-ra emelkedett.
Nem sokkal a küldöttgyűlés befejezése után Weinek Leonárd bejelentette: kilép az SZDSZ-ből, mivel a tisztújítás eredményének ismeretében nem lát esélyt a párt megújítására, egy valódi közpolitikai program végrehajtására.
Az új elnök szerethető, korrupcómentes, nemzeti liberális pártot ígér
Retkes Attila 1992. és 2002. között újságíróként, zenekritikusként, procuderként számos médiumnál dolgozott, egyebek mellett a Magyar Rádióban, a Magyar Televízióban és a Danubius Rádiónál, valamint a Magyar Hírlap kulturális rovatánál. Szakértőként 2002. óta dolgozik a II. kerületi önkormányzat költségvetési, majd közoktatási és kulturális bizottságában. Az országos politikába az SZDSZ 2007-ben megalakult kulturális és médiakabinetjének titkáraként kapcsolódott be. Ugyancsak 2007-ben létre hozta a budapesti kulturális munkacsoportot, amelynek jelenleg is vezetője.
A pártelnök megválasztása után megköszönte a bizalmat, és megismételte: szavahihető, gyakorlatias és szerethető párttá formálná az SZDSZ-t. Céljának nevezte, hogy megtisztítsa a pártot a korrupciónak még az árnyékától is. Fordulatot akar elérni a nemzetpolitikában - a haza és haladás gondolatának együttes képviseletét.
Kijelentette, a párt korábbi vezetőségének történelmi bűne, hogy magára hagyta a vidéket, ezért ő vidékről építené újjá az SZDSZ-t. Olyan pártot képzel el, amelynek modern, szabadelvű válaszai vannak a munkahelyteremtés, az agrárgazdaság, a szegénységpolitika terén is.
Retkes Attila ez után felsorolta azt a tizenkét politikust, akit a párt vezetőségében szeretne látni, köztük Badacsonyi Szabolcsot, akinek a társpolitikai kabinet vezetését ajánlotta fel; Ikvai-Szabó Imre fővárosi főpolgármester-helyettest és Szabadai Viktor volt budapesti elnököt.
A megválasztott pártelnök felkérte Kóka Jánost, az SZDSZ parlamenti frakcióvezetőjét, hogy mielőbb mondjon le tisztségéről, majd erről spontán szimpátiaszavazást kezdeményezett. Ezen látható többséggel megszavazták Kóka lemondatását, amit hosszas tapssal honorált a küldöttek többsége. A szavazás után Kóka János azonnal, szó nélkül távozott. Később nyilatkozatot adott ki amelbyen közölte: nem mond le.
Retkes Attila a megválasztása utáni sajtótájékoztatóján arról a folyamatról beszélt, amely a párt válságát előidézte. Mint mondta, az SZDSZ EP-választási eredménye a párt morális és szervezeti válságának tudható be, amelynek eredője, hogy három alkalommal léptek koalícióra a szocialistákkal, és noha elértek részeredményeket, a koalíciós kormányzás a szabadelvűség feladásához, elhiteltelenedéséhez vezetett.
Az elnök a párt nevében bocsánatot kért a társadalomtól, a választóktól azokért a korrupciós ügyekért, amelyekben az SZDSZ az elmúlt tizenöt évben érintett volt; azért, hogy nem foglalkoztak kellő súllyal a magyarságot érintő sorskérdésekkel; a párt egyes vezetőinek arrogáns, agresszív stílusáért, illetve azért is, hogy magára hagyták a vidéket, beskatulyázták magukat a fővárosba.
Mindez - ígérte Retkes Attila - meg fog változni az elnöksége alatt. Elmondása szerint egy mérsékelt, nemzeti elkötelezettségű liberális demokrata pártnak szeretne az elnöke lenni; véget vetne a pártot eddig jellemző cikk-cakk politikának, olyan „jó és kiszámítható választást” kínálva a szavazóknak, amiben nem kell többé csalódni.
Kérdésre válaszolva az új elnök megerősítette, alapvetően nem változik a párt viszonya a Bajnai-kormányhoz, vagyis csak a rövid távú és hatékony válságkezelést szolgáló, a liberális eszmerendszerrel összeegyeztethető lépéseket támogatják a továbbiakban.
Ugyancsak kérdésre válaszolva elmondta, fel van rá készülve, hogy „a párt ellenségei” bíróság előtt támadhatják meg az elnökválasztást, de szerinte nincs az a független bíróság, amely kétségbe vonná egy legitim, határozatképes küldöttgyűlés határozatait - „ezt még egy első éves joghallgató is tudja”.
Fodor szerint politikai bizonytalanságba taszították az országot
Drámai és kritikus hangot ütött meg a nem sokkal délelőtt tíz óra után kezdődött tanácskozást megnyitó, vitaindító beszédében Fodor Gábor, az SZDSZ leköszönő pártelnöke. Mint mondta, a liberális közösségnek nem sok örömre lehet oka mostanában.
A politikus szerint a küldöttgyűlés résztvevőinek indulatmentesen szembe kell nézniük közös felelősségükkel, s kísérletet kell tenniük a párt válságából való kilábalására. „A feladat terhe akkora, hogy nem bír el háborúskodást, obstrukciót, spekulációt, rosszindulatot” - fogalmazott, arra kérve mindazokat, akiknek „mögöttes céljai” vannak, tegyék félre azokat. - Bennem indulat nincs, csak elkeseredettség és szomorúság – bizonygatta a távozó elnök, majd a köztársaság és az SZDSZ mély válságáról - a szélsőjobboldal előretöréséről - beszélt.
Úgy vélte, a mérsékelt politikai erők felélték maradék hitelüket. A szocialisták és a liberálisok hibát hibára, ámítást ámításra halmoztak; „politikai bizonytalanságba taszítottuk az országot”, a kormánykoalícióban elért eredményeiket pedig egy kézen megszámolhatnák, miközben nem tudták lemosni a korrupció vádját.
Fodor kitért arra is, hogy egy évvel ezelőtt egy szervezetileg leromlott, politikailag kiürült pártot vett át. Igyekezett ugyan visszaadni valamit abból a tekintélyből, ami a pártot húsz évvel ezelőtt övezte, de nem sikerült.
Név szerint nem említve ugyan, de félreérthetetlenül Kóka János frakcióvezetőre és támogatóira utalva, a parlamenti frakciót azzal vádolta, hogy – szemben az ő elképzeléseivel - látszat-ellenzéki magatartásával fél évvel meghosszabbította a kisebbségi kormány és ezen keresztül az ország agóniáját.
- Mindig lesznek olyanok, akik a pártot nem politikai otthonnak, hanem kalandnak, küzdőtérnek tekintik – jegyezte meg a távozó elnök, aki a frakció részéről tapasztalt, „a kisgazdapárt végóráit idéző obstrukcióra” hivatkozva mondott le parlamenti képviselőségéről.
Az elfogadott napirend szerint Fodor Gábor húszperces vitaindítóját a három elnökjelölt 15-15 perces felszólalása követte.
Kortesbeszédek - Retkes, Badacsonyi, Weinek
Az aspiránsok sorát Retkes Attila nyitotta meg, aki választási beszédét azzal kezdte: harminchét éves, nős, három kisfiú büszke édesapja, egy zenei kiadó vezetője, s aki hisz benne, hogy a párt megmenthető. Az SZDSZ politikai válsága véleménye szerint az 1994-es első MSZP-SZDSZ-koalíció megkötésével kezdődött. Azóta háromszor kötöttek koalíciót a szocialistákkal, és bár értek el részeredményeket, összességében szerinte feladták a hitelességüket.
A Horn-kormányban részt venni felesleges volt, a Medgyessy-kabinet száznapos programját támogatni pedig vállalhatatlan. "Tevékenyen részt vettünk a Gyurcsány-kormánynak az országot súlyos válságba sodró gazdaságpolitikájában, nem emeltük fel a szavunkat Őszöd után, és bár felmondtuk a kormánykoalíciót, azóta is álkoalícióban vagyunk, egyéni és gazdasági érdekek mentén" - fogalmazott Retkes Attila.
Mindehhez társulnak a korrupciós ügyek, illetve a párt egyes vezetőit jellemző nagyképűség. „Magára hagytuk az országot, bezárkózó fővárosi párt lettünk. Megfeledkeztünk a hazaszeretet eszméjéről, magunkra vontuk a nemzetietlenség képét.”
Retkes Attila száznyolcvan fokos fordulatot sürget, és egy szavahihető, gyakorlatias és szerethető SZDSZ-t építeni, egy mérsékelt, liberális, ellenzéki pártot. A Bajnai-kormányt nem mint testületet támogatná, csak azokat a válságkezelő intézkedéseket, melyek hatékonyak, az ország érdekeit szolgálják, összeegyeztethetőek a liberális eszmerendszerrel és legalább minimális társadalmi támogatottságot élveznek.
Ami a párt és a frakció viszonyát illeti: Retkes Attila – aki korábban már kilátásba helyezte, hogy leváltaná Kóka Jánost – annak közlésére szorítkozott, hogy a pártnak van frakciója. Ezt a kijelentését egyébként hosszasan megtapsolták a küldöttek.
Két út áll az SZDSZ előtt Badacsonyi Szabolcs elnökjelölt szerint: vagy tudomásul veszik, hogy „ennyi volt”, vagy a párt bázisán közösen felépítenek egy új pártot, új stílussal, új arculattal. Badacsonyi ez utóbbi megoldást ajánlotta a küldötteknek. Ehhez azonban - „ha a politikai palettán akarunk maradni” - a belső vitákat, működési zavarokat meg kell szüntetni.
Nem folytathatja így tovább az SZDSZ - fogalmazott a jelölt, aki szerint a liberális elvektől túl messze eső kormpromisszumokat kötött a párt, amely húsz évvel ezelőtt meghatározó pártja volt a közéletnek, ma mára azonban harcoló csoportokból, kiábrándult emberekből áll, miközben maga a szabadelvű gondolat nem vesztett jelentőségéből sem hazánkban, sem Európában. Szükség van tehát a liberális pártra - viszont az új SZDSZ-hez új csapat kell: egy kellő legitimitással bíró vezető és igazi csapatjátékosok; olyan vezetőségi tagok, akik hitelesek, akiket nem emésztett fel a politikai küzdelem.
Megválasztása esetén Badacsonyi átláthatóbbá tenné a párt döntési mechanizmusát; az SZDSZ-nek szerinte minden fontos kérdésben véleményt kell nyilvánítana, ahhoz pedig mint a becsületszóhoz tartania kell magát. A Bajnai-kormányról azt mondta: kötelességünk kiállni a válságkezelő lépések mellett, de csak amíg a liberális elvek engedik: nem köthetünk elvtelen kompromisszumokat. „Végre egy irányban” - foglalta össze politikai ars poeticáját.
Kegyelmi pillanatot élünk át – kezdte felszólalását Weinek Leonárd elnökjelölt, zuglói polgármester. Ebben a pillanatban a teljes megsemmisülés és a teljes újjászületés lehetősége is benne van. Weinek – helyenként igencsak nehezen követhető beszédében - egy alagútban száguldó, illetve kisiklott vonathoz hasonlította a pártot, amelynek ablakából emberek ugrálnak ki, „tipródunk, tapossuk egymást”.
A pártnak ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben (koromsötétben) erőre, bátorságra van leginkább szüksége, ezeknek alapja pedig a tiszta szándék, alázat és tisztelet. „Belülre kell néznünk, legbelsőbb zsebünkben megtalálni az iránytűt” - fogalmazott Weinek. - Hiszen bennünk dől el, hogy a Titanicon, vagy a kisiklott vonaton ülünk-e, a kettő között van különbség – oszlatta el az esetleges félreértéseket Weinek Leonárd. Az elnökjelölt saját bevallása szerint egy vonaton ül, „kézifékkel a kezemben”.
Az SZDSZ-t szerinte jelenleg félelmek (az ellenzék hatalomra kerülésétől, az SZDSZ kiesésétől a parlamentből), ragaszkodás (a megszerzett pozíciókhoz) jellemzi. - Torzított kényszerek irányítják döntéseinket, így nem jut energiánk az érdemi közpolitikai munkára. Weinek egy nemzeti liberális pártot építene megválasztása esetén, megfogalmazása szerint ugyanis „kutya kötelességünk középre pozicionálni a liberális közösséget”.
A jelöltek beszéde után, az ügyvivői testület megválszatását megelőző délutáni politikai vitában felszólaló Demszky Gábor sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy Kóka János a hozzá intézett, és a küldöttek által megerősített kérés ellenére sem mondott le a frakcióvezetői posztról, mert ez - a főpolgármester szerint - elvárható lett volna tőle. Hozzátette: ez rossz jelzés az SZDSZ közössége felé.
A szabályosság még megkérdőjeleződhet
A küldöttgyűlés kezdetén Hörömpöli Kálmán, a párt zuglói szervezetének vezetője kezdeményezte, hogy a „tisztújítási bohózat” helyett válasszanak ügyvezető elnökséget, és hívjanak össze egy új, programalkotó küldöttgyűlést – ott válasszanak pártelnököt. A javaslatot a többség leszavazta.
Mint arról korábban lapunkban beszámoltunk, egyelőre - és Retkes Attila ezzel kapcsolatos optimista kijelentése ellenére - kiszámíthatatlan, szabályosnak tekinthető-e a lezajlott elnökválasztás. Magát a küldöttgyűlést ugyanis előzetesen szabálytalannak nyilvánította a párt etikai bizottsága; álláspontjuk szerint új küldötteket kellett volna választani a tisztújítás előtt, ami nem történt meg.
Az országos tanács egyébként először július 4-ét jelölte ki a küldöttgyűlés időpontjául, de már ezt is többen megtámadták, mert véleményük szerint szabálytalanul lett összehívva, ezután módosították az időpontot július 12-re.
Az elnökválasztás kimenetele egyelőre Fodor és Kóka János frakcióvezető pénteki összecsapása miatt is bizonytalan, a leköszönt pártelnök ugyanis azzal vádolta meg pártbeli riválisát, hogy obstruálja a küldöttgyűlést, ahogyan az elmúlt egy évben a pártelnöki programjának végrehajtását is akadályozta a Kóka-többségű frakció.
Kóka erre azt felelte, Fodor jobban tette volna, ha még tavaly ősszel lemond.
Korábban egyébként lemondott posztjáról négy ügyvivő, Béki Gabriella, Csőzik László, Gulyás József és Léderer András is.
