Nagyjából bárki – egész addigi életmódjától függetlenül – előzetes letartóztatásba kerülhet, ha bűncselekmény gyanújába keveredik. Legalábbis ez olvasható ki Kádár András Kristófnak, a Magyar Helsinki Bizottság társelnökének a szervezet blogján megjelent terjedelmes dolgozatából. Vagyis: nem kis részben a szerencsén múlik – és nem például azon, hogy valaki büntetlen előéletű, s kész együttműködni a hatóságokkal –, hogy ki kerül rács mögé, s ki ússza meg.

A jogvédő ezt példákkal is alátámasztja, egy ügyben pedig ismét a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordult, ahol Magyarországot már nem egyszer elmarasztalták. Könnyen lehet, hogy ebben az esetben is hasonló verdikt születhet.

Történt ugyanis, hogy egy ötven körüli tatabányai kamionsofőr lopás gyanújába keveredett, de nem küldtek neki idézést, hanem a rendőrök idén július 1-jén a lakására mentek, ahol a szülei közölték: a férfi éppen egy külföldi fuvart teljesít. Ez a hatóságokat azonban nem érdekelte, hanem elfogatóparancsot adtak ki ellene.

A sofőr, amikor nem egészen egy hét múlva késő este hazatért, s értesült a rendőrök látogatásáról, másnap azonnal jelentkezett, hogy tisztázza magát. A konkrét ügyben vallomást tett, s átadta a kért iratokat, az ügyészség ennek ellenére – a szökés és az eljárás akadályozásának veszélyére hivatkozva – kezdeményezte az előzetes letartóztatást.

A bíróság pedig kimondta: a „szökés, elrejtőzés veszélye továbbra is megállapítható, figyelemmel arra, hogy a gyanúsított elfogására elfogatóparancs alapján került sor, mivel korábban külföldön tartózkodott, így alappal lehet tartani attól, hogy a gyanúsított szabadlábra kerülése esetén a hatóság elől elrejtőzne, megszökne”.

A férfi védője hiába hangoztatta, hogy a büntetlen előéletű sofőr negyven éve él egy háztartásban idős szüleivel és beteg testvérével – akiket folyamatosan támogat –, állandó munkája van, s nem megszökött, hanem külföldön dolgozott, ráadásul elfogni sem kellett, mert amint hírét vette az ellene folyó eljárásnak, azonnal önként jelentkezett a rendőrségen.

Mindez azonban nem számított, a Tatabányai Városi Bíróság elrendelte az előzetes letartóztatást, s a döntést a törvényszék másodfokon – érdemi indoklás mellőzésével – helybenhagyta. Amúgy a jogvédő szervezet tavaly ősszel már nyert Strasbourgban: egy 83 esztendős asszonyt a kórházból vittek előzetesbe jogsértő határozat alapján.

Kádár nem akarja mentegetni a pórul járt sofőrt, de jelzi, hogy az eljárásban vannak más furcsa mozzanatok is. Amikor a férfi Tatabányán felvette a fuvart, a portás a nevében elírt két betűt, és hibásan rögzítette a személyi igazolványa számát is. A rendőrség szerint a kamionos maga diktált téves adatokat, hogy megnehezítse a későbbi azonosítást – pedig annyira ostoba ember nincs, hogy fiktív névként saját eltorzított nevét adja meg. Az esethez ugyanakkor valószínűleg csak annyi köze van, hogy a szállítmányt az után lopták el, hogy ő azt leadta egy fővárosi környéki depóban. Mindez a gyanúsításhoz sem feltétlenül elég, mégis előzetesben ül.

A jogvédőnek vannak más hasonló példái is. Majdnem két évig ült egy másik gyanúsított, aki szintén önként jelentkezett. A fogva tartást először azzal indokolták, hogy szabadlábon hagyása esetén meghiúsítaná az eljárást. De a vádirat benyújtása után erre már nem lehetett hivatkozni, s akkor elővették a szökésveszélyt. Ez az ügy is Strasbourgban van.

A bíróságok erre az indokra alapozva nem egy olyan esetben rendelték el a vádlott előzetes letartóztatását, amikor nyilvánvaló volt, hogy az érintett nem fog lelépni. Kádár András Kristóf emlékeztet Hagyó Miklós ügyére, aki 2009 vége óta tudta, hogy eljárás folyik ellene, s bár parlamenti képviselőként megtehette volna, kísérletet sem tett rá, hogy eltűnjék. Sőt, mandátumának megszűnése előtt jelezte, hogy kész megjelenni a hatóságok előtt. Hosszú időre előzetesbe került.

Van azonban még ennél is bizarrabb eset. Valakit első fokon börtönre ítéltek, de szabadlábon várhatta a másodfokú tárgyalást. El kellett azonban utaznia, és ezt jelezte is, mire az ügyészség – a szökés veszélyére hivatkozva – a házi őrizetét kezdeményezte; előzetesbe eljárási okok miatt ő már nem kerülhetett. De mire a bíróság jogerősen döntött a házi őrizetről, a vélelmezett ”szökevény” haza is tért.

Inkább mindenkit becsuknak, mint valakit futni hagyjanak

Kádár az írásában jelzi: a bírák talán abból indulnak ki, hogy sokkal nagyobb a baj, amikor valaki megszökik vagy újabb bűncselekményt követ el, mint ha – esetleg megalapozatlanul – bezárják. Az előbbi esetben a bíró személyes felelőssége sokkal élesebben merülhet fel – fogalmaz a jogvédő.

Mindez akárkivel megtörténhet – emlékeztet Kádár a 2006-os őszi eseményekre. Akkor az ügyész 172 esetben kezdeményezte az előzetes letartóztatást, amiből 145 esetben a bíróság azt szinte automatikusan el is rendelte, 12 esetben pedig házi őrizetbe helyezte a gyanúsítottat. Annak ellenére döntöttek az elzárásról, hogy többnyire büntetlen előéletű, rendezett családi körülmények között élő fiatalokról volt szó, és sokukkal szemben utóbb meg is szüntették a nyomozást, mert nem volt bizonyítható, hogy részt vettek a randalírozásban.

Kádár András Kristóf kérdésünkre leszögezte: a Helsinki Bizottság valószínűleg csak a legkirívóbb példákkal találkozik, mert azok a gyanúsítottak, illetve védők kérik a segítségüket, akik hiába érvelnek megalapozottan az előzetes letartóztatás ellen. Az egész rendszerre vonatkozó következtetésektől tehát óvakodik, ám úgy véli, a felsorolt esetek közül egy is sok.

A jogvédő egyébként úgy látja, másodfokon lenne lehetőség a megalapozatlan bírói döntés felülvizsgálatára, az eljárás azonban sokszor formális, és a védelem esetenként öt-hat oldalas beadványa ellenére is érdemi indokolást nélkülöző végzést hoznak. Kádár András Kristóf úgy véli, ha valamilyen védői felvetésre a bíró nem tud érdemi választ adni, arról inkább hallgat.