Lesz itt még köztársaság! – búcsú Göncz Árpádtól
Álltunk a hóban 2012 februárjában vagy negyvenen, nagykabátban, füles sapkában, bundás kesztyűben. Verdi Nabuccójának Szabadságkórusára írt magyar szöveget énekeltük, jól-rosszul, több szólamban, szeretettel. Erre az alkalomra írta ezt Fábri Péter.
A színész-énekes Kováts Kriszta trombitálta össze, vezényelte a csapatot. Aki tudott, próbált vele, de volt, aki csak a játszótéri főpróbára csatlakozott. Sötétedés után vonultunk az elnöki ház elé, fáklyákkal mentünk, mint egy békés tüntetésen. Álltunk a kertben, és nem tudtuk, mi lesz a dal után. Van-e olyan egészségi állapotban Göncz Árpád, hogy személyesen is gratuláljunk neki.
Mint a sas száll, és széttárja szárnyát/Száll a szó, éljen a Köztársaság” – énekelte a kórus, mikor megjelent az ablakban a Göncz házaspár.
Zsuzsa asszony invitált mindenkit a házba. Az ajtó mögött állt Göncz Árpád, törtfehér kötött pulóverben. Nem sokat beszélt, egyenként átölelte a kórustagokat. Próbáltunk elhelyezkedni az előtérben, szólamok szerint. „Lesz itt még, lesz itt köztársaság” – énekeltük újra.
Megtisztelve éreztük magunkat. És érezzük ma is.