Az AB által alaptörvény-ellenesnek talált közigazgatási jogegységi döntést a Kúria 2013-ban hozta meg, és a személyi jövedelemadóról szóló törvény 2011-es módosítása előtti, ingóságok átruházásából származó jövedelem utáni adózás egységes értelmezéséről szólt.

Az indítványozó másodfokú bíró által vizsgált konkrét ügyben a vádlottat első fokon költségvetési csalás és hamis magánokirat felhasználása miatt két év letöltendő börtönre ítélte. A tényállás szerint a vádlott maga és mások nevében fémhulladék-értékesítést folytatott 2008 és 2011 között anélkül, hogy adót fizetett volna utána, és a költségvetést – áfa, szja és eho (egészségügyi hozzájárulás) meg nem fizetése miatt – csaknem 30 millió forint vagyoni hátrány érte. Az adófizetési kötelezettség az elsőfokú bíróság szerint a bíróságokra kötelező jogegységi határozat miatt állapítható meg. (A konkrét ügyet tekintve a vita lényege az, hogy mikor számít az ingóságértékesítés üzletszerűnek, mert ez nagyban befolyásolja a megfizetendő közterhek fajtáit és mértékét, így azt is, hogy a vádlott mekkora összegre követhetett el költségvetési csalást.)

Az indítványozó másodfokú büntetőbíró szerint az ügyben alkalmazandó jogegységi határozat sérti a jogbiztonság elvét, "az állampolgárok ugyanis a jogszabályok tételes szövegében bízva tervezik adójogilag releváns cselekedeteiket, és e jogszabályszövegből a Kúria – jogértelmezéssel – elrendelte egy egész mondat figyelmen kívül hagyását". Továbbá az indítványozó szerint a jogegységi határozat sérti a hatalommegosztás alaptörvényben rögzített elvét is, hiszen a Kúria nem jogalkotó, hanem jogalkalmazó.

Az AB megalapozottnak találta a bírói kezdeményezést, és megállapította, hogy a Kúria a jogegységi határozat megalkotásakor túllépte a jogegység biztosítására vonatkozó alaptörvényi felhatalmazás kereteit, elvonta a törvényhozói hatalmi ág jogkörét, ami az alaptörvény sérelmét eredményezte.

Az AB kimondta azt is, hogy a jogegységi határozat "– az alkalmazandó jogszabállyal ellentétesen – az adózók meghatározott köre számára egyértelműen hátrányos jogkövetkezményt állapít meg".

Figyelemmel az alkotmányos büntetőjog alapvető követelményeire – a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege elvére, amelyek szerint csak azt a magatartást lehet bűncselekménynek minősíteni, amelyet már elkövetése előtt törvény annak nyilvánított, valamint csak olyan büntetéssel lehet sújtani, amelyet az elkövetés előtt a törvény meghatározott – az AB a jogbiztonság követelményének érvényre juttatása érdekében visszamenőleges hatállyal semmisítette meg a jogegységi határozatot.

Az AB elrendelte továbbá a megsemmisített jogegységi döntés alapján jogerős határozattal befejezett eljárások felülvizsgálatát.

A jelenleg 14 tagú AB négy tagja – Czine Ágnes, Lenkovics Barnabás, Pokol Béla és Sulyok Tamás – fűzött különvéleményt a határozathoz.