Rendkívül önkritikus cikket tett közzé néhány napja a Hócipő című szatirikus lapban Lengyel László közgazdász, politológus, a baloldali értelmiség egyik meghatározó személyisége, amit a Magyar Nemzet szemlézett. A szárszói kert című írás nagy részében a szerző keményen ostorozta a baloldali közéleti szereplőket, értelmiségieket.

Szerinte „2002-ben már látszottak a bajok, amikor a kert egy olyan miniszterelnököt kezdett ünnepelni, aki éppen belekezdett, hogy gazdaságpolitikájával tartósan a víz alá rántsa az országot”. Mint fogalmazott, a legutóbbi szárszói találkozó résztvevői között ültek azok, akik „hiúságból, hatalomszeretetből, anyagi vágyaktól irányítva nem néztek költségvetési hiányra, adósságra, nem követték szakmai és emberi múltjuk parancsait, hanem egy országot zsákutcába vezettek”.

S azok is ott ültek – tette hozzá Lengyel –, akik Gyurcsány hatalomra jutását októberi forradalomnak nevezték, de semmit sem szóltak, amikor ő „az egész ország, Európa és a világ arcába hazudta”, hogy 4,5 százalék a költségvetési hiány, miközben 10,5 százalék volt.

A szárszói találkozón megjelenő balliberális értelmiségnek és politikusoknak címezve egy sor kérdést is feltett a közgazdász.

Vajon nem ülnek-e itt azok is, akik a nagyobb párt nevében követelték maguknak a köztársasági elnökséget, mert az nekik jár? Akik dróton rángattak alkotmánybírákat, s akik azon igyekeztek, hogy a jó kormány nevében korlátozzák az alkotmányos intézményeket? Vajon nem az itt sétálgatók közül lépték-e át a jogállam határait egyetlen perc alatt, ha pártjuk és kormányuk, érdekcsoportjuk, nagycsaládjuk érdekei megkívánták? Vajon nincsenek-e közöttünk, akik elnézték a legdurvább korrupciós ügyeket, sőt részt vettek azokban? Vajon nem tréfálkoznak-e itt azok, akik kitiltották rádió- vagy televízió-műsoraikból, lapjukból azokat, akik megpróbáltak ellentmondani, akik fölemelték szavukat egy tisztességes baloldal, liberalizmus vagy konzervativizmus nevében? – sorolta hosszan a kérdéseit Lengyel László.

Majd rámutatott: bár a sátor alatt ülők azt vallották, hogy a legrosszabb Gyurcsány is jobb, mint a legjobb Orbán, azonban mégis a hazugságok, a mellébeszélések és „főként a hiteltelen országvesztő politika” eredményezte a baloldal történelmi vereségét.

Nem Orbán volt zseni, Gyurcsány és csapata volt ennyire tehetséges – vélekedett a közgazdász-politológus. Végül a baloldal egyik kedvelt hivatkozását is kétségbe vonta: „Nemcsak ők nem demokraták, mi sem vagyunk azok. Nemcsak ők zárkóztak be egy provinciára, mi is bezárkóztunk. Nemcsak ők háborúznak mindenki ellen, hanem mi is. Együtt váltunk hiteltelenné”.

Szanyi Tibor, az MSZP elnökségi tagja a Magyar Nemzetnek úgy reagált: „komoly megértéssel” tekint azokra, akik szeretik az önmarcangoló, önkritikus megnyilvánulásokat, ám mindenki jobban teszi, ha csak a saját nevében beszél, és önkritikáját nem vetíti ki másokra. Hozzátette: a megújult MSZP és annak új vezetése nem tekinti magára érvényesnek ezeket a bírálatokat.

Rácz Krisztina, az Együtt 2014 sajtófőnöke azt válaszolta: véleménycikkekhez nem fűznek politikai kommentárt. A Demokratikus Koalíció nem reagált a lap megkeresésére.