Ugyanakkor felvetődhet, hogy egyes kényes esetekben az ügyészség és a bíróság mintha tudatosan gyakorolna önmérsékletet, vagyis: nem igyekszik igazán a dolgok mélyére hatolni. Ami alkalmasint mindkét oldalnak jól jöhet.

A pártok érintettsége büntetőügyben először talán a Tocsik-ügy kapcsán vetődött fel, amikor Tocsik Márta azt vallotta, hogy a nyolcszázmilliós sikerdíj egy részét át kellett engednie az MSZP-nek és az SZDSZ-nek. (A jogásznőnek tízszázalékos részesedés járt abból az összegből, amit az önkormányzatok számára kialkudott a privatizált állami földek után befolyt pénzből.) Ezt a szálat azonban az 1996-ban kipattant botrány kapcsán igazából senki nem vizsgálta, és az MSZP gyanúba keveredett pénztárnokát is felmentették. Igaz, Tocsik sem járt jól, mert a díj nagy részét vissza kell fizetnie.

A Postabank-ügy is hasonlóképpen végződött: a hibás üzletpolitika miatt csődbe jutott pénzintézet vezetőjét pénzbüntetéssel sújtották, miközben Princz Gábor elnök-vezérigazgató kapcsolataira már senki nem volt kíváncsi. Pedig könnyen lehet: az 1992 és 1998 között politikusokkal és közéleti személyiségekkel kötött kedvezményes hitelszerződések jelentős szerepet játszottak abban, hogy Princzék hosszú ideig jól prosperáló bank látszatát kelthették.

A kormánypárthoz közelálló személyek is összefüggésbe hozhatók a milliárdokat törvénytelenül forgató Kulcsár Attilával - derült ki a nyomozás során. A brókerügyben azonban mindössze egyetlen politikust, az MSZP egykori kőbányai helyi képviselőjét marasztalták el. Ebben az eljárásban mellesleg igencsak kérdéses az ügyészség szerepe, mert a nyilvánosságra került felvételek szerint a gyanúsítotti kihallgatások egészen fura, már-már baráti légkörben folytak.

A Szabadi Béla egykori kisgazda államtitkár ellen folytatott, még a Fidesz-kormány idején 2001-ben kezdeményezett büntetőeljárás is sajátos véget ért. Az egymilliárdos hűtlen kezeléssel és hivatali visszaéléssel gyanúsított volt politikust végül mindössze két év felfüggesztett börtönre ítélték, ehhez képest hónapokat töltött előzetes letartóztatásban, majd házi őrizetben. Ma már nehéz lenne eldönteni, hogy a szabadságelvonás 2001-ben megalapozott volt-e, ám az intézkedés a mostani döntés tükrében igencsak szigorú intézkedésnek tűnik.

A 2002-es kormányváltás után az MSZP-SZDSZ koalíció új kormányzati posztot hozott létre: Keller László közpénzügyi államtitkárt bízta meg azzal, hogy tárja fel az előző kabinet gyanús ügyeit. A politikus például az Országimázs Központ, a Millenáris Kht. vagy az akkori kormányfő külföldi útjait dokumentáló Ezüsthajó Kft. tevékenysége miatt több feljelentést is tett, ám ügyészség - amelynek élén még az Orbán-kormány által kinevezett Polt Péter állt - minden esetben megszüntette a nyomozást. Azt persze nem tudni, hogy ezt politikai okokból tették-e, de néhány esetben a laikus számára is úgy tűnhetett, hogy valamilyen jogsértés történt.

Kétségbe vonták az igazságszolgáltatás pártatlanságát a Tokaj-ügy miatt is. Az Élet és Irodalom cikksorozatot közölt, amely szerint Orbán Viktor a miniszterelnöksége idején olyan tanácsokat adott a felesége és a baráti társasága tulajdonában álló gazdasági társaságnak, amelynek révén a cég jogosulatlanul gazdagodott.

A 2005-ös helyreigazítás per tárgya viszont csak az volt, hogy az ÉS-ben említett napokon a cég tartott-e taggyűlést. Első fokon a bíróság a kérelmet elutasította, mert a cikk állításait érdemben senki nem cáfolta, ám a Fővárosi Ítélőtábla kimondta: nem állapítható meg, hogy a meghatározott napokon volt-e taggyűlés, ezért a lapot - az írásban szereplő tényállítások érdemi vizsgálata nélkül - helyreigazításra kötelezték.

Az utóbbi időszakban ugyancsak felmerülhet, hogy az igazságszolgáltatás nem működik „versenysemlegesen". Nehezen magyarázható ugyanis, hogy például a Zuschlag-ügyben a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség helyettes vezetője szinte hetente tájékoztatta a sajtót, miközben például az UD Zrt. ügyében - a nyomozás érdekeire hivatkozva - senki nem ad érdemi információt.

Szintén nehezen magyarázható, hogy a hetvenmilliós csalással vádolt Zuschlag Jánost több mint másfél éve előzetes letartóztatásban tartják - igaz, a bűnszervezetben történt elkövetés miatt a büntetési tétel igen súlyos lehet -, miközben Princz a százmilliárdos nagyságrendű hűtlen kezelés miatt indult eljárást Bécsből kísérhette figyelemmel.

Az is furcsa, hogy az ingatlanpanamával vádolt VII. kerületi polgármestert azért helyezték előzetes letartóztatásba, mert szabadon hagyása esetén a büntetőeljárás sikeres kimenetelét befolyásolhatná. Ez akár megalapozott érv is lehetne, csakhogy a nyomozás hónapokkal Hunvald György őrizetbe vételét megelőzően kezdődött. Ha tehát az eljárást akarta volna akadályozni, erre elég sok időt adtak neki. Mellesleg ugyanez a helyzet a Zuschlag-ügyben is: az elsőrendű vádlott szabadon bocsátása most már semmilyen hatással nem lenne a perre.

Szintén elgondolkodtató, hogy a VI. kerületben az önkormányzati képviselő-testület tagjainak jó részét eljárás alá vonták. Alkotmányjogászok sora vitatja ugyanis, hogy a helyi képviselőket csupán az egyes ügyekben leadott szavazatuk alapján büntetőjogi felelősség terhelné.