Minden valószínűség szerint öt-tíz éven belül megépülhet Budapest második szemétégetője, ahol komplex módon valósulhat meg a három fővárosi szennyvíztisztító telepen keletkező iszap ártalmatlanítása, valamint a kommunális hulladék energetikai célú hasznosítása – erősítette meg a Népszabadság korábbi értesülését Demszky Gábor főpolgármester azon a sajtóbejáráson, melyet a csepeli központi szennyvíztisztító augusztusban elindult egyéves próbaüzemének alkalmából rendeztek. Demszky Gábor jövő héten Brüsszelben több kérdésben is tárgyal majd az Európai Unió illetékeseivel, a megbeszélésen a budapesti közlekedési projektek mellett szóba kerül a szemétégető megvalósítása, mint az iszapkezelés lehetséges alternatívája is.

Városházi forrásokból úgy tudjuk, a főpolgármesternek már több francia cég is jelezte informálisan azt a szándékát, hogy részt venne egy ilyen óriásprogram megvalósításában. Egyikük az a Suez Environnement S.A., amelyik a világ egyik legnagyobb közműszolgáltató cégcsoportjaként 1997-ben szerzett résztulajdont a Fővárosi Vízművek Zrt.-ben. Árnyaltan ugyan, de az esetleges francia közreműködésre utalt a sajtótájékoztatón René Roudaut, Franciaország budapesti nagykövete, aki annak a reményének adott hangot, hogy Budapest – a központi tisztító felépítéséhez hasonlóan – később az iszapkezelésben is kéri, illetve kihasználja a francia technológiákban rejlő lehetőségeket, valamint a cégek tudását és tapasztalatát.

Többek szerint a franciák közreműködése sokat lendítene az égetőmű finanszírozási kérdésén, amit az EU – ha befogadja a projektet – hasonló nagyságrendben támogathatna, mint teszi azt Csepel esetében. A központi tisztító – s a hozzákapcsolódó létesítmények – csaknem ötszázmillió eurós (150 milliárd forint) költségének 65 százalékáét fedezik közösségi forrásból, húsz százalékát a magyar állam, 15 százalékát pedig Budapest állja. Egy korszerű hulladékégető a becslések szerint akár 60-80 milliárdba is kerülhet, amihez szintén „jól jönne” a brüsszeli támogatás.

A franciáknak a szemétégető egy újabb hosszú távú üzleti lehetőség, míg Budapest egy komplex környezetvédelmi fejlesztéssel gyarapodna. Csakhogy uniós támogatás esetén nyílt pályáztatással kell majd lebonyolítani a beruházás összes fázisát, kezdve a tervezéstől a megvalósításon át egészen az üzemeltetésig. Ami biztos, az EU most egy megvalósíthatósági tanulmány elkészítéséhez ad pénzt, ennek kell megmondania, milyen megoldás lenne a leghasznosabb Budapest számára.

A szemétégető egyébként hasonló mértékű beruházás lehet, mint a tényleges működését 2010 nyár végén megkezdő, a francia-magyar tulajdonú Budapesti Szennyvíztisztítási (BKSZT) Kft. által üzemeltetett, s a főváros tulajdonában lévő csepeli tisztítómű. Utóbb „belépésével” a Budapesten évente keletkező mintegy kétszázmillió köbméternyi szennyvíz 95 százalékát tisztítják majd meg biológiai úton, ezzel pedig jelentős javulhat a Duna vízminősége Budapesttől egészen a Fekete-tengerig. A most megépített budai főgyűjtő bekapcsolásával több kerület csatornázása indulhat el, ezek hordaléka később ugyanúgy Csepelre érkezik, mint a közép-pesti régióé, együttesen az összes budapesti szennyvíz több mint fele, napi 350 ezer köbméter.

A tisztítás során hatalmas mennyiségű szennyvíziszap keletkezik, melyet ártalmatlanítani kell. Hosszútávon erre jelentene végleges, minden szempontból megfelelő megoldást egy második szemétégető, hasznosítva a Csepelen, valamint a Fővárosi Csatornázási Művek (FCSM) Zrt. észak- és dél-pesti tisztítótelepén keletkező szennyvíziszapot is. Ráadásul úgy, hogy abból energiát nyernek. Megoldódna a főváros hulladékkezelési problémája is, hiszen a néhány éve felújított rákospalotai létesítményben a szemétnek csak a 60 százalékát tudják ártalmatlanítani. Ráadásul az iszap- és a hulladékégetés során „melléktermékként” keletkező olcsó hőenergiát a fővárosi távhőrendszerébe juttathatnák, akár harmadával csökkentve ezzel a távfűtés árát. A keletkező villamos áramot pedig értékesíteni lehet. Ez a rendszer kiválóan működik például Bécsben.