A március 15-én hatályba lépő új polgári törvénykönyv (Ptk.) kimondja: a „közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét méltányolható közérdekből, szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja”. A korábbi ombudsman emiatt még tavaly nyáron az Alkotmánybírósághoz fordult (Ab), mert ez a rendelkezés szerinte korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát. A testület a beadványról hétfőn tárgyal.

Ez a passzus egyértelműen a közszereplőket védi – mutatott rá Szabó Máté volt alapjogi biztos –, ugyanis őket erőteljesebben bírálni csak úgy lehet, hogy az ne sértse az érintett emberi méltóságot, a személyiségi jogokat pedig csak a szükséges és arányos mértékben korlátozza. Miután ezt az alaptörvény is tartalmazza – a szerint a „véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére” –, e pontokat az Ab érdemben nem vizsgálhatja.

Szabó Máté ezért kizárólag azért kezdeményezhetett normakontrollt, mert a Ptk. szerint a bírálat feltétele a méltányolható közérdek is. Szerinte a közszereplők – különösen a közhatalmat gyakorlók – bírálhatósága minden esetben közérdek, másként nem beszélhetünk a „közügyek szabad vitatását biztosító” alapjogokról.

Ezért úgy látja, indokolatlan előírni, hogy például egy politikust csak abban az esetben lehessen kritikával illetni, ha ahhoz valamilyen közérdek fűződik. Azt pedig végképp elfogadhatatlannak tartja, hogy ehhez a „méltányolható” jelzőt is hozzátegyék, mert nem méltányolható közérdek az álláspontja szerint nem létezik.

Az alapvető jogok biztosához ezzel kapcsolatban több panaszos fordult, köztük két parlamenti képviselő és egy civil jogvédő szervezet is. Szabó Máté osztotta az aggályaikat, ezért utólagos normakontroll kezdeményezett az Ab-nél.

Az új alaptörvény azonban behatárolja a testület mozgásterét is. Az Ab korábban kimondta ugyan, hogy a közhatalom gyakorlói a szélsőséges véleményt, a kritikát annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül kötelesek tűrni, ám időközben az alkotmányba emelték: emberi méltóságuk nem sérülhet.

Az pedig jogértelmezés kérdése lesz, hogy ez pontosan mit jelent. A bírói gyakorlat dönti majd el, hogy lehet-e egy politikust hazugnak, csalónak, tolvajnak vagy hazaárulónak minősíteni, mert ezek a fordulatok általában alkalmasak lehetnek az emberi méltóság megsértésére. Efféle jelzőkkel egyébként a közszereplők ma is elég gyakran illetik vetélytársaikat.

Az alaptörvényben van más is: a „véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére”. Itt különösen a „magyar nemzet” érdekes, mert erre a rendelkezésre hivatkozással Petőfit vagy Vörösmartyt – és más költő- vagy írótársaikat – is elmarasztalhatnák.

„Élt egy nép a Tisza táján, Századokig, lomhán, gyáván” – írta Petőfi. Vörösmarty pedig azt vetette papírra: „Neve szégyen, neve átok: Ezzé lett magyar hazátok”.

A sértett közösséghez tartozó személyek az új Ptk. szerint jogosultak lesznek „a közösséget sértő véleménynyilvánítás ellen, emberi méltóságuk megsértése miatt igényeiket bíróság előtt érvényesíteni”. Ez nem kevés fejtörést okozhat majd a személyiségi jogi ügyekben eljáró bírák számára például akkor, ha valaki a Kossuth-díjas író, Kertész Ákos kijelentése miatt kezdeményez pert, aki azt állította, hogy a magyar genetikailag alattvaló.