Ebből a bajukból sok pénzzel még mesterségesen talpra állíthatóak volnának átmenetileg, ám hosszú távon aligha maradnak életképesek. Úgy, ahogy az orvos köteles tájékoztatni a beteget egészségügyi állapotáról, az intézményt működtetőknek, finanszírozóknak, szakmai irányítóknak a kórházakról is ki kellene mondaniuk végre a régóta ismert diagnózist, s természetesen nemcsak Celldömölkön. Nevezetesen, hogy az egészségügy szervezete a mai formájában nemcsak fenntarthatatlan, hanem veszélyes. Azokra a betegekre nézvést veszélyes, akiket folyamatosan félrevezet a politika, s e miatt azt hiszik: egészségüket, életüket veszélyeztetik, a korszerű ellátáshoz való jogukat csorbítják, ha esetleg megszűnik, pontosabban járó beteg szakrendelővé alakul át egy szerényen felszerelt, jó, de kevés szakemberrel dolgozó, kevés beavatkozásra alkalmas kiskórház.

Ma már ugyanis a legegyszerűbb betegséget sem lehet a joggal megkövetelt biztonsággal, eredménnyel gyógyítani a különböző szakmák jelenléte, összhangja nélkül. Egy - éppen a pontos labor és a megfelelő képalkotói eljárások hiányában - tévesen diagnosztizált vakbélgyulladás esetében is előfordulhat, hogy rákos elváltozást talál a sebész. Van-e gyakorlott specialista, ráksebész az ilyen intézetekben? Van-e jól képzett patológus, aki a gyorsteszt után megmondja, mekkorát és honnan vágjanak? Van-e magas szintű intenzív ellátás az esetleges szövődmények, komplikációk kezelésére? És most csak a legbanálisabb alapesetekről beszéltünk.

Húzható-halasztható arra a kérdésre adott válasz, hogy hány kórházra van szükség Magyarországon, de előbb-utóbb elő kell venni a sebészkést. A legkisebb kórházak egy részét bizony át kell majd alakítani korszerű rendelőkké, melyek akár két műszakban szolgálnak, egynapos műtéteket végeznek, képesek az elsődleges, gyors ellátásra, majd továbbküldik a rászorulókat a megfelelő intézményekbe. Így a helybeliek politikai ráolvasások helyett valódi lehetőségeket kapnának a gyógyulásra. Annak vállalható árán, hogy pár hetet idegen környezetben, családjuktól távol kell tölteniük. Viszont az ápolást nem igénylő, egyszerűbb beavatkozásokat az eddiginél gyorsabban, szakszerűen végezhetnék el rajtuk saját városukban.

A diagnózis és a terápia módja a magyar orvostársadalom jelentős része előtt régóta ismert. Ráadásul egy olyan gyógymód, mely végeredményét tekintve mindenkinek jó. A kimondás és a végrehajtás gátlásának a feloldásához azonban úgy látszik szüksége lenne némi bátorsághormonra a politikának.