Ezzel együtt sem könnyű a választás, mi is legyen a kéthetente időszerű elemzés gerince. Érzékelhető ez nyomban, ha végigfutunk a mögöttünk hagyott napokon. A személycseréken átesett kormány újdonsült pénzügyminisztere, Oszkó Péter alatt még szinte meg sem melegedett a bársonyszék, máris készséggel állt a Népszabadság rendelkezésére. Várkonyi Iván készített vele tartalmas interjút (április 29.) az adóváltozásokról, a tulajdonadóról, a szociális szempontok lehető figyelembevételéről. E napon ugyanitt közölte a lap Blahó Mikós brüsszeli tudósító beszámolóját Bajnai Gordon miniszterelnök bemutatkozó látogatásáról az EU székhelyén.

Az SZDSZ "politikai ízléstelenségnek" tartja - olvashattuk ezt is -, hogy az MSZP a volt kémelhárító Kivágó Iván Györgynét jelölte a Fővárosi Közgyűlésben Hunvald György megüresedett helyére. Hasonlóan remek téma lenne az ötéves uniós tagságunk összegzéséről közölt cikk április 30-án - Öt év unió. Erről publicisztikát is írt Aczél Endre. Ennél megállok, mert sorai magyarázatul szolgálnak további mondanivalómhoz. Bibó Istvánról szólva a szerző megállapítja: "kényszeresen kutatta, hogy egy adott történelmi helyzet, esemény, fejlődés milyen fokon válik ťélménnyéŤ egy nemzet számára... Hogy túlzottan pszichologizált-e Bibó, máig vita tárgya - tette hozzá Aczél -, de a módszerében rejlő vonzerő el nem tagadható." Időszerű adalékként ezt írta: "Akkor tudniillik, amikor Magyarország uniós csatlakozásának ötödik évfordulóját ünnepeljük, valójában a magyar néplélekre nagyobb hatást fejt ki Overdose futása és a jégkorong-válogatott A csoportos szereplése, mint a szóban forgó piros betűs nap." Jóllehet, Aczél Endrének ez nem volt az elsődleges szándéka, gondolattársítással az idézet a sport kiemelkedő fontosságát is jelzi. Nem elhanyagolandó "apróság", hogy az említett vezércikk alatt (április 30. - 3. oldal) Friss Róbert Futball címen közvetve úgyszintén sport tárgyban írt publicisztikát, a televíziós közvetítések ürügyén.

Remélem, ennyi is elegendő annak indoklására, hogy ezúttal a Népszabadságban a mögöttünk hagyott két hét anyagai közül külön is kiemeljek egy kétoldalas, sporttal kapcsolatos összeállítást. Egyfelől mert eddigi cikkeim közül egyet sem áldoztam a vonzó témának. Ez pedig már azért is furcsállható, mert az elmúlt csaknem ötven esztendőben végtére a sportújságírás határozta meg a sorsomat. Mindezen túlmenően: május 6-a a magyar sport napja. Jóhiszeműen hadd feltételezzem, a Népszabadság ezzel a megkülönböztetett szerkesztői megoldással tisztelgett az egyébiránt fények és fanfárok nélkül lezajlott ünnep előtt.

Okvetlenül szeretnék számba venni a már korábban felsorolt cikkek mellett néhány továbbit, sőt megjegyzést is fűzni egyik-másikhoz. "Érdeklődés hiányában sem maradt el az idei május elseje, de a hangulat szokatlanul nyomott volt" - vezette be hírösszefoglalóját a lap május 2-i számában. "Érdektelenségbe fulladt a Liga kormány-, illetve megszorításellenes tüntetése... A szokottnál kisebb közönséget vonzott az MSZOSZ virsliünnepe a Városligetben... Ami az MSZP-t illeti, az érdeklődés itt is szerényebbnek tűnt." A tudósítás ugyan nem utalt szervezési bakira, amelyre egy olvasói levél hívta fel utólag a figyelmet (Boros Róbert - Csalódás a majálison - május 6.). "Azért mentem a Városligetbe, mert érdekelt az MSZP kampánynyitónak szánt rendezvénye, és hallani akartam az új elnök beszédét - írta. - "Úgy értesültem, hogy délelőtt 11 órakor Göncz Kinga fog beszélni, később Lendvai Ildikó és Bajnai Gordon. A helyszínen kiderült, hogy a politikai találkozó csak fél három körül kezdődik. Nehéz megérteni, miért került sor a változtatásra... Az előre jelzett időben több ezren lehettek volna, mennyien voltak így?" Ha így történt, vajon miért hiányzott ez a megszokottnál szürkébbre sikerült ünnepről szóló tudósításból?

Huzamosabb ideje folyik élénk vita a holokauszt-tagadásról, büntetendőségéről. A Hétvége (május 2.) Kentaurbeszéd rovatában olvashattuk Szilágyi Ákos megszívlelendő írását a témában, Auschwitz mint vélemény címmel. "Auschwitz tényének tagadása... embertagadás, világtagadás, nemzettagadás, Európa-tagadás, kereszténységtagadás, szabadságtagadás" - summázta, majd hozzátette: "Nincs az emberiségnek, a nemzeteknek, az európai kultúrának, a demokratikus szabadságjogoknak engesztelhetetlenebb ellensége, mint az Auschwitz-tagadó..." Egybehangzik ezzel Csányi Vilmosnak a lap május 9-én a Hétvége mellékletben olvasható cikke - Mikor kell a hiedelmeket büntetni? -, s utolsó bekezdése: "Az ostobaság bizonyos fajtái ellen igenis törvényekkel kell védekezni."

Nos, ha kerülő úton is, csak eljutottunk a fentebb beígért, kétoldalas sportösszeállításhoz, amely szintén az idézett Hétvége keretei között jelent meg A sportpiac válságos meccsei címmel. A sport soron következő világeseményeit, a labdarúgó-Európa-, illetve -világbajnokságot, valamint a nyári- és téli olimpiai játékokat rendező országok helyzetét vették szemügyre tudósításaikban a lap munkatársai - R. Hahn Veronika, Kőműves Anita, valamint Nyilas Gergely. Egyöntetűen arra a következtetésre jutottak, hogy a gazdasági világválság hatására - egyedül Dél-Afrikát, a 2010-es labdarúgó-vb házigazdáját kivéve, ahol inkább a romló közbiztonság okoz fejfájást - súlyos finanszírozási gondokkal küszködnek, kénytelenek költségcsökkentő megoldásokkal enyhíteni problémáikat. Elismerésre méltóan küzdött a Magyar Labdarúgó Szövetség annak idején, hogy a horvátokkal közösen mi kaphassuk meg a 2012-es foci-Eb rendezésének a jogát. Végül Lengyelország és Ukrajna jutott együttesen a lehetőséghez. Távol áll tőlünk a káröröm - mindkét országban nehezen legyűrhető nehézségeket okoznak az elengedhetetlen infrastrukturális beruházások -, együttérzéssel és rokonszenvvel követjük erőfeszítéseiket, de mégis jó, hogy nem kell magunkat a brit olimpiáért felelős miniszter asszony, Tessa Jowell helyébe képzelnünk, aki nem átallotta kijelenteni: "Ha tudtuk volna, amit most tudunk a gazdaság állapotáról, bizonyára nem szállunk harcba a rendezés jogáért."

Befejezésül a témát illetően néhány rövid megjegyzés. Az összeállítás lezáró anyagát - Szponzoruralom - Dénes Ferenc sportközgazdász írta a világméretű recesszió sportpiacra gyakorolt hatásáról, a bajok lehetséges orvoslásáról és arról, hogy "a válságot túlélő vagy éppen abban megerősödő ázsiai befektetők és olajsejkek jelentős befolyást szerezhetnek a világ sportjában... Újra definiálhatják az USA-Európa-központú sportvilágot". A szerző a Champion Sport Consultant Kft. társtulajdonosa, a Magyar Sporttudományos Társaság tagja, 1999-2002 között a Deutsch Tamás vezette Ifjúsági és Sportminisztérium helyettes államtitkáraként testközelből szerezhetett tapasztalatokat a hazai sportfinanszírozás bonyodalmairól, korrektebben fogalmazva, totális rendezetlenségéről. Nem hatalmazott fel a szerkesztőség, de úgy vélem, bizonyára örömmel közölne a mostanihoz hasonló cikket Dénestől a hazai viszonyokról is.

Erre annál is inkább nagy szükség lenne, mert az állami feladatok pontos definiálásával, a sportfinanszírozás fő elveinek meghatározásával, a források precíz megnevezésével - s legfőképpen a támogatások kiszámítható mértékével - a rendszerváltás óta hatalmat gyakorló minden kormányzat adós maradt. Emiatt sportkultúránk fokról fokra hanyatlott, s mára nehezen kiheverhető súlyos veszteségeket szenvedett.

Nem feledkezhetem meg végül két kiváló írásról a sportrovat tagjai jóvoltából. Murányi András interjújáról a sikeres kosárlabdaedzővel, Rátgéber Lászlóval (Moszkvai emberünk - május 9.) s Bruckner Gábor visszaemlékezéséről sem (Ping, pang - május 9. - Hétvége) a legendás asztaliteniszező triumvirátus - Jónyer, Klampár, Gergely - 1979-es, harminc évvel ezelőtti, szenzációs világbajnoki győzelme ürügyén.