Az óvodáztatási támogatás (beovi) január elsejétől lépett hatályba. Lényege, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek szülei húszezer forintot kapnak beíratáskor, majd júniusban és decemberben további tíz-tízezer forintra jogosultak. (További feltétel, hogy a gyereket négyéves kora előtt kell beíratni. Biztosítani kell azt is, hogy az óvodai év hetvenöt százalékában és legalább napi hat órát az intézményben legyen. Ha ezt a szülő nem képes megvalósítani, megvonják a támogatását.) Az óvoda korántsem ingyenes - ez a felismerés is indokolta a támogatás bevezetését. A pénzhiány ugyanis épp a mélyszegénységben élők gyerekeinek óvodai fejlesztését korlátozza.

Szocialista képviselők módosítanák a rendszert: készpénz helyett természetbeni juttatásokkal ösztönöznék a szegény szülőket. Igaz, ezt nem ők kérik, inkább az önkormányzatok, holott a pénzt nem nekik kell kigazdálkodniuk, mert az Államkincstár utalja. Török Zsolt MSZP-s képviselő azonban úgy látja, vidéken komoly feszültség alakult ki a beovi miatt. Kérdésünkre elmondta: polgármesterek és cigány önkormányzati vezetők is úgy tájékoztatták, a készpénzes támogatás nem mindig oda jut, ahová azt az állam szánná, s ez felbőszítheti egy kistelepülés lakosait. Szerinte a természetbeni juttatás jobb megoldás.

Az óvodáztatás támogatását az Oktatási és Gyerekesély Kerekasztal szakemberei szorgalmazták. Havas Gábor szociológus a tavaly elhunyt Liskó Ilonával többször is kutatta a témát, és nemcsak azt állapították meg, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű roma gyerekek túl későn, többnyire csak ötéves koruk után kerülnek óvodába, hanem azt is, hogy épp a gettótelepüléseken nincs óvoda vagy elég férőhely. A legnagyobb valószínűséggel - állítja Havas Gábor egy írásában - az alacsony iskolázottságú, munka nélküli szülők halmozottan hátrányos helyzetű gyermekei nem kerülnek óvodába, pedig nekik lenne erre a legnagyobb szükségük, hiszen a kora gyerekkori fejlesztés az iskolai siker garanciája. Az óvoda jelentősen hozzájárul, hogy a gyerek képes legyen az általános iskolában helytállni, és megsokszorozza az esélyét annak, hogy eljusson az érettségiig.

Az oktatási tárca tehát az esélyegyenlőséget szem előtt tartva járt el a beovi ügyében, igaz, sokan már a szándékot is támadják: a Magyar Nemzet pár hete például azt állította, hogy a beovi hatására a mélyszegények "kiszorítják a többieket az intézményekből". A szerző ezt azzal indokolta, hogy az Oktatási Hivatal (OH) tavaly ősszel vizsgálódott, és jó néhány kistelepülés óvodájában talált túlzsúfoltságot. Bakonyi László, az OH igazgatója kérdésünkre elmondta, valóban vannak olyan óvodák, ahová több gyerek jár, mint amennyi a férőhely. Azonban ez főleg adminisztrációs hiba: ha az intézmények vezetői kérelmezték, volna, akkor még több kicsi felvételét engedélyezik. A szabálytalanságoknak tehát vajmi kevés közük van a beovihoz. A szülőket ez nem nyugtatja meg, szoronganak, miként térnek majd vissza a munkába, lesz-e gyerekeiknek hely.

E félelemérzet, meglehet, valós, az óvodai férőhelyek ugyanis egyenetlenül oszlanak meg, van, ahol a gyerekszámcsökkenés miatt sok a szabad férőhely, másutt a túlzsúfoltság a jellemző. De ennek nincs köze a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek óvodáztatási támogatásához.

A 300 ezer óvodás korú gyermekből 2007-es statisztikai adatok szerint 23 ezren voltak halmozottan hátrányos helyzetűek, 2008-ban már 32 ezren. A statisztikák azonban - állítják a téma szakértői - pontatlanok, de erről legkevésbé a statisztikusok tehetnek. Inkább a települések jegyzői, akik gyakorta elfelejtik értesíteni a szülőket arról, hogy milyen kedvezményekre lennének jogosultak, ha adatot szolgáltatnának a végzettségükről, a szégyenérzet pedig jelentős: az információhiány miatt sokan nem vállalják föl, hogy halmozottan hátrányos helyzetűek. Tehát a statisztikai adatoknál minden valószínűség szerint jóval több a hátrányos helyzetű gyerek.
De ha, tételezzük föl, valamenynyien óvodai férőhelyhez jutnának is, akkor sem veszélyeztetnék a jobb módú családok gyermekeinek ellátását, amennyiben az önkormányzatok eleget tennének kötelező feladataiknak, így például az óvodáztatás biztosításának.

A közoktatási törvény ugyanakkor kimondja, hogy 2010-től a településen élő családok összes óvodai férőhelyigényét teljesíteni kell. És ez kivételesen olyan előírás, amelyhez forrásokat is rendeltek: az elmúlt évtizedben több infrastruktúra-fejlesztési támogatást biztosítottak e célra, 2002-től pedig uniós források is megnyíltak. A PHARE-program, majd 2004-től a Nemzeti fejlesztési terv, illetve az Új Magyarország fejlesztési terv regionális operatív programjai keretében volt, illetve van is lehetőség óvodai férőhelyek kialakítására. A 2009. évi költségvetési törvény is biztosít pénzt óvodákra. Ha az önkormányzatok a szívükön viselik a férőhelyek bővítését, akkor pénzhez juthatnak. Kérdés, hogy erre pályáznak-e vagy inkább más közintézmény bővítésére, építésére. (Az iskolával kapcsolatos fejlesztések jóval népszerűbbek.) A települések egy része pedig nem veszi komolyan az ellátási kötelezettségről szóló 2010-es határidőt, pedig lenne módja és kellő önereje is a pályázatot benyújtani.

Nyilván akadnának olyan települések is, amelyek komolyan vennék e lehetőséget, ha tehetnék. A pályázatokhoz ugyanis kötelező valamennyi önerő, és ma Magyarországon számos kistelepülés képtelen önmaga elegendő pénzt előteremteni. Ezekre a településekre azonban nem igazán jellemző, hogy jobb módúak laknák, inkább a szegény családok hátrányos helyzetű gyerekei. Akik hiába is kapnának beovit, nem tudnák igénybe venni, se pénzben, se - ahogy az MSZP tervezi - természetben, mert nincs óvodájuk.

Az etnikai feszültségek az óvodai életet is mérgezik. Nemrégiben az RTL Klub Reggeli című műsorában Demeter Judit,
az Egyenlő Bánásmód Hatóság vezetője tartott "ügyeletet".
Az egyik hívó azt panaszolta el, hogy településükön egyetlen óvoda van, amelyhez tagóvodák tartoznak. Az egyes tagóvodákban sok a cigány gyerek, ezért
a szülők megszavazták, hogy inkább az egész településen maradjon el a nagycsoportosok
ballagása, csak ne kelljen velük együtt ballagni. (Ó. M. D.)