Csak az történt Szilivel, mint egy jó ideje bármely szocialista indulóval bármilyen választáson. Ez önmagában a bukás az ő számára. Kevés politikus van, aki távolról is annyira kötődik egy településhez, mint Szili Pécshez, s kevés embere van a szocialistáknak, aki olyan gondosan megkülönböztette magát pártja fővonalától, mint ő. Elvileg ez adott számára esélyt, hogy egy zuhanásban lévő egységből (MSZP) induljon felfelé, de nem tudta megtörni a Fidesz lendületét.

Az sem segített rajta, hogy ő volt az első, aki kijött Őszöddel. Gyurcsány Ferenc őszödi üdülőprivatizációja kapcsán mondta még 2003-ban, hogy a pártnak meg kell szabadulnia a nómenklatúrájától, morális megújulásra van szüksége. Nem lettek barátok az akkori sportminiszterrel, akinek nevét később két kormány viselte. Amint Gyurcsány helyzetbe került, Szili hátrált ki az MSZP-ből. Lábujjhegyen. Nem kötve az emberek orrára, hogy miért teszi és merre megy. A pécsiek máig nem tudhatják, hogy milyen politikát vitt az, aki most a szavazataikat kérte. Különös módon szenvedte el vereségét az MSZP egyik vezető személyisége. Életében nem volt még olyan helyzetben, hogy önálló politikai döntésekkel mutassa meg magát - hacsak a környezetvédelmi államtitkárságot nem soroljuk ide -, s most már valószínű, nem is lesz. A szocialisták most nincsenek abban az állapotban, hogy valakit bevigyenek a sikerbe, Szili pedig egy bizonyos békekereső mosolyon és házelnöki gesztusokon túl nem mutatta meg, hogy ki ő. Csak jelzéseket adott le.

Jellegzetes szocialista politikussors az övé. Horn Gyula óta Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc és most Bajnai Gordon fogalmaz politikát e párt nevében - mindannyian kívülről érkezve vagy ott is maradva. A belső mag, ahová Szili is tartozik, ha ellenáll, ha alternatívát kínál is, csak bizonytalanul, rejtjelezve. Ha jól megy a pártnak, ez húzza őket is, ahogy ők is ezt teszik az MSZP-vel. Ha baj van, nem tudnak ellene tenni. Ahogy Szili sem Pécsett. Annál is kevésbé, mert a szocialista városvezetés utóbbi évei a tragédiák (Toller végzetes balesete, Tasnádi Péter halála) és a tragikus hibák (a pogányi reptértől az expócsarnokig, az európai kulturális főváros esélyétől a vergődésig, Zengőtől Tubesig) sorozatából álltak.

E kampányban mégis megrázták, megmutatták magukat a szocialisták. Van, akinek ellenszenves volt, hogy sok százan a nyílt utcán szólították meg az embereket, és alkalmazták a Fidesz által bevezetett ajtóról ajtóra kampányt is, mások számára meglepő volt látni, hogy egyáltalán léteznek még. De aki az ilyesmit nem szereti, annak legalább ilyen ellenszenves volt a Fidesz dühödt ellenkampánya, a "meneküljetek előlük, pécsiek".

Szili Katalin és a kampányaktivisták százai ennyire voltak képesek. Kétharmados vereségre. Pécs, baloldali bázisként egy kevéssé erős politikus által áthúzva a jobboldalra biztosan jelzi: a Fidesznek meg sem kell szólalnia, magától nyer. És egyelőre ugyanígy veszít az MSZP.