Himnuszok a temetődombon
Az ezredes a győzelem napján - szombaton - az Eger környéki harcokban elesett szovjet katonák földi maradványait rejtő sír fölött helyezte el a megemlékezés virágait. Az attasé után két egykori szovjet frontharcos, Anatolij Muratov és Jurij Lencsevszkij következett - a még ma is több mint kétmillió tagot számláló Moszkvai Veterán Szövetség képviselőjeként. Mindketten részt vettek 1945-ben a Vörös Hadsereg katonáiként a magyarországi harcokban. Anatolij Muratov napszemüveget és bordó színű, ellenző nélküli díszsapkát viselt, Jurij Lencsevszkij szürke színű, Nike feliratú baseballsapkát húzott a fejére.
Hajlott koruk ellenére szálfaegyenesen állták végig az egerbaktai szovjet hősi emlékmű felavatását, amely az orosz himnusz hosszabb változatának hangjaival kezdődött, s a magyar himnusszal ért véget, hogy aztán a résztvevők magyar töltött káposztával és orosz vodkával emlékezzenek a háború hatvannégy évvel ezelőtti befejezésére.
- Köszönjük - fordult az orosz vendégekhez Hegedűs János egerbaktai polgármester. Majd elmesélte, hogy pár hónapja kerültek kapcsolatba egy moszkvai asszonnyal, Jelena Viktorovna Kozinával, aki elhatározta: síremléket állít az egerbaktai tömegsírban nyugvó szovjet katonáknak, köztük nagybátyjának. Nem mintha Egerbaktán a második világháború után nem lett volna emlékmű - csakhogy azt a rendszerváltás idején megrongálták, szinte teljesen lerombolták, majd sorsára hagyták. Az obeliszk elpusztult, az azt övező virágágyás eltűnt, így már csak a tájékozottabb helybéliek tudták, hogy több mint száz katona holtteste nyugszik ott a földben.
Kozina asszony - aki nem tudott részt venni az ünnepségen - az elmúlt hónapokban többször is Egerbaktára utazott, saját költségén márványtáblát vésetett, és új virágágyást ültetett az emlékmű helyén. A magánkezdeményezésről az orosz nagykövetség is tudomást szerzett, a diplomaták felvették a kapcsolatot Egerbakta polgármesterével, s megszervezték az emlékmű teljes felújítását és újbóli felavatását. Hegedűs János azt mondta: remélhetőleg Oroszországban is olyan tisztelet övezi a magyar katonák sírját, mint a szovjetekét Egerbaktán.
- Köszönjük - fordult oda Pavel Seludcsenko ezredes az egerbaktai polgármesterhez. Később elmondta, igyekeznek számba venni az Európában lévő egykori szovjet hősi emlékműveket, felmérik állapotukat, s ha szükséges, gondoskodnak helyreállításukról. Megemlítette, hogy Magyarországon annak idején 1024 szovjet emlékművet emeltek, s kimutatásaik szerint ezek többsége jobb állapotban van, mint a környező államokban található síremlékek. Vlagyimir Szemidetko, a nagykövetség első titkára megjegyezte: immár hét országban tartanak fönn olyan irodát, amely hősi emlékművek feltérképezésével s felújításuk megszervezésével foglalkozik. Arra a kérdésemre, miszerint nem tart-e attól, hogy az emlékművet - volt erre példa - megrongálják, Szemidetko azt válaszolta: Egerbaktán azt ígérték, vigyázni fognak rá.
Anatolij Muratov azt mondta: régi álma valósult meg azzal, hogy az elmúlt napokban megpillanthatta Budapestet. Úgy fogalmazott: a főváros felszabadulásakor - mindössze tizennyolc évesen - Esztergom közelében harcolt, s mivel a hadsereg nyugat felé nyomult előre, nem láthatta Budapestet.
- Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek - mondta beszéde végén, majd fölemelte mindkét karját, s búcsúzóul azt kiáltotta:
- Éljen soká a magyar-orosz barátság!
Majd az obeliszk felé fordult, feszes vigyázzállásba vágta magát egykori bajtársai síremléke előtt, amely éppen úgy néz ki, mint régen. Csak a vörös csillag hiányzik róla.
