Bolt nincs - vagy ha mégis...
Csaknem két évtizeddel élte túl a rendszerváltást Budapesten, a külső Szentendrei úton a Zastava-, IFA- és Barkas-alkatrész-kereskedés. Ez azért is rekord, mert az autópiac a nyugati márkák és az új szervizelési szokások meghonosodásával jelentősen átalakult. A családi kiskereskedés épületében ma tetőcserepeket árul egy építőipari cég.
A kereskedők és a vásárlók vándorlása mindennapossá vált Budapesten, egy-egy üzlet átalakulásában vagy új helyre költözésében a pénzügyi szempontok éppúgy szerepet játszanak, mint a kínálattal együtt változó vásárlási szokások. Itt különösen sokrétű probléma az üzleti fluktuáció, az elmúlt tíz évben talán Budapestet sújtotta leginkább a mamutkereskedések és a bevásárlóközpontok megjelenése. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) elnöke, Szatmáry Kristóf szerint a plázák nyomott árai mellett a kiskereskedések ellehetetlenülésében a parkolóhelyek hiányának is szerepe van. A Rákóczi úton vagy a Kossuth Lajos utcában lehetetlen megállni. A vásárlókat ezért jó eséllyel szipkázzák el a nagy üzletházak. Ennek következménye az egymás után bezáró kis boltok sora. Budapesten tömegével látni évek óta magára hagyott, elhanyagolt üzleteket, amelyeket képtelenek bérbe adni. A gazdátlan boltok bedeszkázott, agyonplakátozott portáljai kiábrándítóak.
Ez ellen szigorú szankciókkal lépne fel Budapest városarculati tanácsnoka, Bojár Iván András, aki azt reméli, a Fővárosi Közgyűlés még e ciklusban megtárgyalja a rendelettervezetet. Nem lesz könnyű dolguk, mivel eddigi kísérleteikkel is óhatatlanul beleütköztek - például a magántulajdon szentségét védő - magasabb jogszabályokba. A tanácsnok mégis bízik abban, hogy sikerül megoldást találni. Az egyik európai példa, amikor az üzlet eredeti állapotának fenntartása a bérlő feladata. Bojár ezt a tulajdonosokra testálná, akiket szigorú pénzbüntetéssel sújtana városképcsúfításért. Emlékeztetett a tavaly első alkalommal meghirdetett kirakatversenyre, amely a Nagykörút civilizálásáért indított mozgalom harmadik lépése volt, mindjárt a vadplakátkaparás és a falfirkavakarás után. Űrt pótolt a vetélkedő: a honi kereskedelem vizuális kultúrája általában megfelel ugyan a nyugatinak, de az üzletportáloknál megállt az idő. A kirakatok ásatagok, gagyik, fantáziátlanok. A tanácsnok a kirakatversenyt évről évre megismételné, hátha lesz valami látszatja.
Vannak szerencsés kivételek. Jó másfél évtizede húzta le a rolót a belvárosi Falk Miksa utcában a Vasedény boltja. Az utca üzletei idővel gazdát és profilt cseréltek: az elmúlt 15-20 évben a műkereskedők utcája lett, önálló életre kelt, zenés fesztiválokkal ünnepelve magát. Ma már csak néhány régi bolt üzemel "eredeti felállásban": a cipész, két kocsma, egy étkezde, egy közért. Szatmáry szerint ritka példa, holott a vásárlókat épp a tematikus bevásárlóutcák kialakításával lehetne ki- és visszacsalogatni a plázákból. Ehelyett elindult egy újabb aggasztó folyamat: a nagy áruházláncok a belső kerületekben is megvetik a lábukat. Az első ilyen, kisebb alapterületű, úgynevezett kényelmi üzletre a Tesco tesz kísérletet a Rákóczi úton, az egykori Csillag Áruházban. Ez végzetes tétlenkedés következménye, ilyen Prágában elő nem fordulhat. Budapestnek működőképes kereskedelmi koncepciója sincs.
Szatmáry szerint a pszichológiája is érdekes a kiskereskedések elvándorlásának, ami nagyban függ az ott folytatott tevékenységtől is. Az állandó vevőkör ragaszkodása miatt egy szolgáltató - fodrászat, kozmetika, varroda vagy cipészet - leginkább az olcsóbb bérleti díj reményében könnyebben költözik arrébb több villamosmegállónyival, akár egy másik kerületbe. Ugyanez egy kisközért esetében már nem feltétlenül igaz. A budapesti üzletek profilváltását nem rögzítik statisztikák, de bizonyos: először a tulajdonosok vagy a bérlők próbálkoznak másféle kereskedéssel, s ha az sem sikeres, csak akkor adnak túl a helyiségen.
Kisebb arányban ugyan, de a nagy látogatottságú bevásárlóközpontok bérlőinek is számolniuk kell a működés ellehetetlenülésével. A profilváltás keveseknek jelent megoldást, marad tehát a kis helyiségek visszaadása, jóllehet például az idén tízéves Wes Endben ez eddig nem volt jellemző. Évente 25-35 bérlő- vagy profilváltás történt - mondta Posch Péter, a West End ügyvezetője. A bérlemény visszaadására leginkább azok kényszerülnek, akik kínálatukkal, infrastruktúrájukkal nem tudtak helytállni az éleződő versenyben. Sajnos a kisbérlők a leginkább sérülékenyek, sokukon az átmeneti fizetési könnyítésekkel sem tudnak segíteni. A forgalom legalább tízszázalékos visszaesése főleg a könyv-, a cipő-, a bőr- és a divatáru-kiskereskedéseket érinti. A West Endnek hosszú távon azokat célszerű segítenie, akiknek "van finanszírozási tartalékuk". Ezek értelemszerűen a horgonybérlők, a nemzetközi márkákat forgalmazó, jó kereskedelmi pozícióban lévő partnerek. Jelenleg a teljes, 44,5 ezer négyzetméternyi kereskedelmi terület nyolc százalékának az áttervezése folyik. (K. A. I.)
