Apad a víz, árad a figyelem
Az amerikai Nemzeti Légkörkutató Központ szerint a Csendes-óceánba a folyókból érkező éves vízmennyiség körülbelül hat százalékkal - 526 köbkilométerrel - csökkent 1948 és 2004 között. Az Indiai-óceánba három százalékkal kevesebb víz ömlik. Összességében a folyók csaknem hetven százalékánál a vízhozam csökkent. A csökkenő hozamú folyók közül ráadásul igen sok olyan területekre visz mind kevesebb vizet, ahol százmilliók élnek.
A magyar folyókkal látszólag nincs gond. Ingadozások kimutathatók, de hosszú távon a Duna és a Tisza vízhozama állandó. A Duna átlagos vízhozama másodpercenként 2350, a Tiszáé 800 köbméter. A hazai vízügyesek nemcsak vissza, előre is tekintettek. Prognózisuk szerint ötven év múlva várhatóan egy-öt százalékkal csökken a hazai folyók közepes vízhozama. A legnagyobb visszaesést a Maros vízgyűjtőjére becsülik.
Pálinkás József, az Akadémia elnöke szerint is alapvető probléma lesz a következő években a víz. Ezért az MTA vezetése szeretne létrehozni egy európai értelemben is versenyképes hidrobiológiai központot a Duna, a Tisza és a Balaton kutatására, lehetőség szerint már jövőre. Az intézmény központja a tihanyi Limnológiai Kutató Intézet lenne.