Apad a víz, árad a figyelem
A világ legsűrűbben lakott térségeinek folyóiban egyre kevesebb a víz - az indiai Gangesz, a nyugat-afrikai Niger, a kínai Sárga-folyó csökkenő vízhozama miatt százmilliók ivóvízellátása kerülhet veszélybe. Az amerikai Nemzeti Légkörkutató Központ az előbb említett hárommal együtt 925 nagyobb folyó 1948 és 2004 közötti vízhozamát vizsgálta. Ez a 925 folyam a világ folyóin lefolyó vizek 73 százalékát szállítja.
Az eredmények szerint a Csendes-óceánba a folyókból érkező éves vízmennyiség körülbelül hat százalékkal - 526 köbkilométerrel - csökkent ez idő alatt. Az Indiai-óceánba három százalékkal kevesebb víz ömlik. Amerikában a Columbia folyó hozama 14 százalékkal esett vissza. Néhány folyó, mint a dél-ázsiai Brahmaputra vagy a kínai Jangce vízhozama stabil vagy növekedett, ennek ellenére a következő évtizedekben az ezeket tápláló gleccserek eltűnése miatt hozamcsökkenésük várható.
Összességében a folyók csaknem 70 százalékánál a vízhozam csökkent. A csökkenő hozamú folyók közül ráadásul igen sok olyan területekre visz mind kevesebb vizet, ahol százmilliók élnek, ilyen például a Sárga-folyó vagy a Gangesz. Ezzel szemben az a néhány folyam, amelynek növekszik a vízhozama, gyéren lakott területeket szel át az Északi-sarkvidéken. A növekedés itt is egyértelműen a klímaváltozás számlájára írható, hiszen emiatt rohamos ütemben olvadnak a hó- és jégmezők.
Az Amerikai Meteorológiai Társaság lapjában május 15-én megjelenő tanulmány szerint a folyók apadásának elsődleges oka a klímaváltozás, amely módosítja a csapadék eloszlását, fokozza a párolgást. A számítógépes modellek szerint a jövőben a folyók tovább veszíthetnek hozamukból.
És mi a helyzet a magyar folyókkal? Látszólag nincs gond. Ingadozások kimutathatók, de hosszú távon a Duna és a Tisza vízhozama állandó - nyilatkozta lapunknak Bálint Gábor, az Országos Vízjelző Szolgálat vezetője. A Felső-Tiszán azonban, úgy tűnik, növekszik az árhullámok gyakorisága, illetve nő az árhullámokkal érkező víz mennyisége.
A hazai vízügyesek nem csak vissza, előre is tekintettek. Prognózisuk szerint ötven év múlva várhatóan egy-öt százalékkal csökken a hazai folyók közepes vízhozama. A legnagyobb visszaesést a Maros vízgyűjtőjére becsülik. Bálint Gábor szerint bizonyosnak tűnik, hogy a tavaszi árhullámnak mondott árvíz nem tavaszszal, hanem a globális felmelegedés miatt már késő télen levonul a hazai folyókon.
Pálinkás József MTA-elnök szerint is alapvető probléma lesz a következő években a víz. A felszíni vizekkel kapcsolatos kutatások, az ivóvízbázis pontos felmérése, biztonsága a legsúlyosabb stratégiai kérdések közé tartozik majd. Ezért az MTA vezetése szeretne létrehozni egy európai értelemben is versenyképes hidrobiológiai központot a Duna, a Tisza és a Balaton kutatására, lehetőség szerint már jövőre. Az intézmény központja a tihanyi Limnológiai Kutató Intézet lenne. Második részlege a Dunakutató Intézet, amelyet a gödi Dunakutató állomásból alakítanának ki, de a tervek szerint más telephelyen. A harmadik részleg a Tisza kutatásával foglalkozna, ezt a debreceni Atommagkutató Intézet egyik épületében rendeznék be. A debreceni helyszínt az elnök szerint részben a költségtakarékosság indokolja. Másrészt a ivóvízbázisok mozgásának izotópos vizsgálatához szükséges műszerek jó része - mint amelyekkel például a paksi atomerőmű körüli vizek vizsgálatát végezték - itt rendelkezésre áll. Az új intézmény felállításához szükséges 300 millió forintot Pálinkás József a 2010-es költségvetésből a kormánytól, illetőleg a környezetvédelmi tárcától reméli megszerezni, lévén az új kutatóközpont többletfeladatokat lát majd el.
Az átszervezést részben személyi okok és a meglévő intézmények nem elegendő tudományos teljesítménye indokolja, ezért az elnök hangsúlyozta, a központot csak akkor hozzák létre, ha ehhez a megfelelő vezetőket is megtalálják.
A tudósok mellett a politika is tisztában van a víz stratégiai jelentőségével. Az érték kezelésével már kevésbé. A vízbázist mindenki óvni akarja, a mikéntről megoszlanak a vélemények - erre volt példa a tegnapi, a Víz - minden cseppje érték nevű konferencia.
