Minden válással, ahol gyerek is van, hosszabb vagy rövidebb időre egyszülős családok jönnek létre. Ezek pedig a leghátrányosabb helyzetű társadalmi csoportok közé tartoznak, az egyik legnagyobb szegénységi kockázattal - ezért kutatják még most is, amikor már csaknem minden második házasság válással végződik, hogy milyen okok vezetnek a kapcsolatok felbomlásához. A KSH Népességtudományi Kutatóintézete 2001-ben kezdte Életünk fordulópontjai című vizsgálatát 16 ezer fős mintán. A kutatók közel hétezer házasságot vizsgáltak meg, melyből 1371 végződött válással. Többek között arra voltak kíváncsiak, hogy hány év után, milyen iskolai végzettséggel, hány gyerekkel, milyen körülmények között nő a válás kockázata.

Kiderült, hogy Magyarországon leggyakrabban a hároméves házasságok bomlottak fel. - Csak hipotéziseink vannak, hogy miért van így. A kapcsolattal való elégedettség a házasság első éveiben csökken, majd újra emelkedni kezd. A kezdeti szakaszban ugyanis sok kihívással szembesülnek a párok: álláskeresés, lakásvásárlás, gyerekszületés. Ezek lezárultával nyugodtabb mederben élhetnek tovább, ráadásul ekkora már kifejlesztették közös problémamegoldási stratégiáikat - mondja Földházi Erzsébet, a kutatás alapján készült Az első házasság felbomlása című tanulmány szerzője. A hétéves kapcsolat a közhiedelemmel ellentétben nem kritikus pont, de annyiban mégis meghatározó, hogy ezután folyamatosan csökken a válás esélye.

Hogy a fiatal korban kötött házasságok könnyebben felbomlanak az átlagnál, szinte magától értetődő. Az viszont kevésbé, hogy azok a házasságok is ingatagabbak, melyeket együttélés után kötöttek. Földházi Erzsébet szerint az ilyen párok liberálisabb nézetek vallanak a párkapcsolatokról, kevésbé normakövetők, nem törődnek azzal, hogy mit gondol a környezetük esetleges válásukról. Hozzátette: ez nem jelenti törvényszerűen azt, hogy ezután, mivel az első párkapcsolatok jelentős része már együttélés és nem házasság, még több válás lesz Magyarországon. - A házasságot kötő felek egyre nagyobb része él együtt a házasságkötés előtt, miközben az együttélés után házasságra lépők és a közvetlenül házasodók válási kockázata közötti különbség csökken. Ugyanakkor a teljes válási arányszám folyamatosan nő - ami azt jelzi, hogy a házasságok stabilitása csökken, akár előzetes együttélést követően kötik meg, akár anélkül - mondja a kutató.

Ami a gyermekek számát illeti, a kutatás szerint a legstabilabbak a kétgyerekes kapcsolatok, náluk jóval gyakrabban válnak el az egygyerekesek, de a gyermektelenek válási esélye a legmagasabb: mintegy két és félszerese a kétgyerekesekének. A három- és többgyerekesek esetében viszont meglepő módon szintén megnő a válás esélye. - A második gyerek vállalása többnyire nem a házasság stabilizálása érdekében történik, hanem stabil házasságokba születnek meg a második gyerekek - véli a kutató. A harmadik és az őt követő gyerekek vállalása azonban más mechanizmusokra vezethető vissza. - Ezek a gyerekek gyakran véletlenül, nem tervezetten fogannak, sokszor a megromlott kapcsolatot szeretnék megjavítani velük, esetleg a nagycsaládosoknak járó kedvezmények motiválják a szülőket - mondja Földházi Erzsébet. Csakhogy az esetek egy részében kiderül, hogy a pár nem éri el a kívánt hatást vagy nem tud megbirkózni a feladattal, így gyakran még a harmadik gyerek óvodáskora előtt elválnak.

Az iskolai végzettség vizsgálata ellentmondó eredményeket hozott. A legfeljebb nyolc általánost végzettekhez képest a szakmunkások és az érettségizettek körében csaknem másfélszer gyakoribb a válás. A felsőfokú végzettségűeknél viszont az esélynövekedés kisebb, az előbbinek csak a háromnegyede. A kutató szerint a munkaerőpiacon kedvezőbb helyzetben lévők nagyobb valószínűséggel válnak el, mert önállóan is képesek megélhetésüket biztosítani. A felsőfokú végzettségűek egy részénél viszont ellentétes hatás érvényesül: a házasságban felhalmozott (nemcsak anyagi) tőke olyan nagy lehet, hogy a kapcsolat felbontása túl nagy veszteséget jelentene a feleknek. A diplomás házasságok egy részét tehát a közös vagyon tartja össze.