A szerző okl. matematikus

Az emberek általában úgy vélik, hogy a saját testükkel szabadon rendelkeznek. Az Alkotmánybíróság többször is foglalkozott ezzel a kérdéssel, és fontos megállapításokat tett. Az egyik mindjárt az "önmagának mindenki árthat" elv, amely fontos szerepet kapott a művi meddővé tétellel kapcsolatos indítvány bírálatában, a homoszexualitással, a kábítószer-fogyasztással kapcsolatos ítéletekben. A saját test feletti rendelkezés jogából, melyet az AB az alkotmánynak az emberi méltóságról szóló 54. paragrafusából vezet le, következik, hogy főszabályként a páciens hozzájárulása nélkül a testéhez más nem nyúlhat.

A nemzetközi emberi jogi dokumentumok igen gondosan jelölik ki azt a területet, amelyen belül a demokratikus jogállamok - törvényekkel - elvonhatják az emberi méltóságnak e részét. A saját testet érintő kényszer (mondjuk ki: állami erőszak) rendkívül szűk körben, nagyon fontos okkal engedhető csak meg. Tulajdonképpen egyetlen emberi jogilag elfogadható ok létezik: ha egy másik személy élete múlik a kényszerintézkedés alkalmazásán.

Különösen súlyos megbetegedéssel (halállal) fenyegető járvány vagy katasztrófa megelőzése, elhárítása érdekében van erre lehetőség. Ebbe a körbe tartozik a jelentős járványveszéllyel vagy környezeti ártalommal járó (ipar)ágak hatósági felügyelete. Mindannyiunk életét védi a fegyveres munkakörben alkalmazottak vagy a tömegközlekedésben dolgozó sofőrök orvosi ellenőrzése. A fentiek megtalálhatók a Magyarország által aláírt nemzetközi egyezményekben (Emberi jogok európai egyezménye, Ovideói egyezmény), de szerepelnek az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényben is.

Ám az egészségügyi rendszer nem éri be ennyivel. Folyamatosan jogot formál arra, hogy a legkülönbözőbb módokon kémkedjen az állampolgárok testi állapota után. Jó példa erre a munkaköri alkalmassági vizsgálatok rendszere. Ma 3,5 millió munkavállalót hajtanak kényszer orvosi vizsgálatra rendszeresen. Énektanárt, zenészt, matematikust, jogászt, könyvelőt stb. Egy állami erőszakszervezetet alakítottak ki, amely az emberi méltóság, a saját test ellen elkövetett agressziót szolgálja.

Az a munkavállaló, aki nem veti alá magát a kényszerintézkedésnek, nem foglalkoztatható tovább a korábbi munkakörében. Tekintettel arra, hogy ma már minden munkavállalóra kiterjed a kényszerintézkedés, ez lényegében elbocsátást jelent. A munkavállaló az új munkahelyén is a kényszervizsgálattal kezdi, tehát ezzel sem jár jobban. Csak az önfoglalkoztató vállalkozók menekülhetnek meg.

A munkaköri alkalmassági vizsgálatok neve félrevezető, hiszen szó sincs arról, hogy ennek során a munkakör ellátásához szükséges objektív adottságokat ellenőriznék, pl. hogy a postás ne legyen mozgássérült, a telefonszerelő színvak stb. Egészen más dolog történik: belgyógyászati ellenőrzés, a dolgozó életmódjának, táplálkozásának, káros szenvedélyeinek felmérése. A hatósági feladatot ellátó orvoshoz a rendelet korlátlan jogokat telepít, a kényszerintézkedés mértékét semmi sem korlátozza. Az üzemorvos a háziorvosnál is jóval kiterjedtebb kényszer-adatkezelésre kapott felhatalmazást.

Az a miniszteri rendelet, amely erre lehetőséget teremt, az alkotmány legalább hat paragrafusát sérti meg. A saját test és a saját személyes adatok feletti rendelkezési jogát egy rendelet vonja el, mely ellentétben áll legalább három törvénnyel, s a dolgozók korlátlan kiszolgáltatottsága ellen semmilyen jogorvoslat nincs.

Az évek során a munkavédelmi szervezet fokozatosan egyre nagyobb jogosítványokat kapott, és mára egy totális erőszakszervezetté alakult át, bár igyekszik szalonképessé tenni magát. Az üzemorvos nem adhat beutalót, nem írhat fel gyógyszert - ezzel bizonyos mértékig elválasztották egymástól a társadalombiztosítási és az üzemorvosi rendszert. Ugyanakkor a munkavállaló köteles minden egészségügyi információt megadni az üzemorvosnak, aki szóban tájékoztatja az állapotáról (figyelmen kívül hagyva annak törvényben biztosított jogát arra, hogy az állapotáról ne tájékoztassák, ha ezt kéri). Látható, hogy itt valódi egészségügyi tevékenységről nincs szó, csupán az állami önkény hihetetlen megnyilvánulásáról.

Természetesen egészen más színezetet kaphatna az üzemorvosi tevékenység, ha önkéntesen vizsgáltathatnák meg magukat a munkavállalók. A magyar egészségügyben azonban az a szó, hogy kérem, vagy legyen szíves, ismeretlen. Mennyivel jobban hangzik az, hogy köteles!