Másnap ez a mondat már egy jobboldali lap vezércikkében bukkant elő. Íme, ide jutottunk, nyugtázzák alant az ellenzéki hívek milliói a drámai közlés hallatán, mellesleg nem először, és vélhetően nem is utoljára. Ezt hallják napkeltétől napnyugtáig. A rettenetes az, hogy el is hiszik, mert roppant kevesen akadnak, akik utána is néznek a számoknak. Inkább börtönt követelnek azoknak, akik "ide" juttatták az országot; ez egyszerűbb. De talán nem kevésbé rettenetes, hogy nem akadt a kormányzatot támogató parlamenti padsorokban egyetlen lélek sem, aki legalább annyit mondott volna Firtlnek, hogy uram, amit ön beszél, nem egyszerűen valótlanság, hanem képtelenség.

Magyarország ugyanis a mai, válságos időkben nemhogy "minden", hanem éppen semmilyen makrogazdasági mutató (GDP, ipari termelés, infláció, kereskedelmi mérleg, folyó fizetési mérleg, államháztartási hiány) tekintetében nem utolsó. Magyarország - kivált ami a bruttó nemzeti termék és az ipari termelés zsugorodását illeti - rossz, akár válságosnak is mondható helyzetben van, de uniós "tagtársaink" zöme minálunk is rosszabban.

Az EU 27 tagországának a fele az év végéig többet veszít százalékosan a jövedelméből, mint mi. Az államháztartás hiánya 21-ben magasabb (vagy év végéig az lesz), mint nálunk, a folyó fizetési mérlegé pedig 16-ban. Munkanélküliség tekintetében ugyan csak öten "előznek" bennünket, de ezek között ott vannak a szlovákok és a lengyelek; inflációban és az ipari termelés visszaesésében négyen, de ami ez utóbbit illeti, a "bezzeg-szlovákok" megint előttünk vannak. Ha pedig a kereskedelmi mérlegeket vesszük elő, Magyarországé majdhogynem egyensúlyban van, miközben a húszat is eléri azoknak az EU-s országoknak a száma, amelyek nagy, sőt óriási hiányokkal küszködnek. (Valamennyi adat a londoni Economistból származik.)

Persze, olcsó vigasz az, hogy a szomszéd tehene gyorsabban soványodik, mint a mienk. Ez az írás nem vigaszt kíván nyújtani, hanem csupán bátorságot ahhoz, hogy a politikai diskurzusban érvényesüljön valamiféle morál. Sajnos az ország azért van ennyire érzelmileg túlfűtött, elvadult állapotban, mert az emberek jelentős része, kiszeretvén abból, amit a szocialista kormányok tettek vagy nem tettek 2002 után, hinni szeretne abban, ami számszerűen nem igaz, s ezt a hitet némelyek bőségesen táplálják benne.

Éveken át hallottuk, hogy Magyarország (fideszes) éllovasból (szocialista) sereghajtó lett; ez talán még ma is megy, l. Firtl képviselő megszólalását. Van egy rossz hírem. Annak idején hosszas bogarászással, egy cseh kutatóintézet összehasonlító adatai nyomán kiderítettem, hogy akkor, amikor a Fidesz átadta a kormányzást az MSZP-nek, a munkanélküliséget leszámítva egyetlenegy mutató tekintetében sem voltunk éllovasok a visegrádi államkörben.

Hol másodikak, hol harmadikak, hol utolsók; a csehek voltak (és maradtak) összesítésben a vitathatatlan elsők. Tehát ez se volt igaz, soha. Éllovasok csak akkor és csak abban az egy vonatkozásban voltunk, amikor a Horn-kormány tömeges privatizációja folytán Magyarországra több külföldi tőke áramlott be, mint az egész kelet-közép-európai térségbe összesen. És még ez is olyan "szín", ami a "visszát" eltakarja, tudniillik ennek a hajdani éllovasságnak nem maradt kiugró és - főként - tartós lenyomata a magyar GDP növekedésében.