1996 - Keserű konszolidáció
Az év első kétharmadában inkább a stabilizálódás volt a jellemző, majd az utolsó negyedévben megint a botrányok, a közélet szétzilálódása lett az uralkodó mozzanat. 1996-ra már nem voltak jellemzőek a nagy-nagy tüntetések, nincsenek számottevő sztrájkfenyegetések, legfeljebb a már megszokott radikális csoportok mutatják fel újra meg újra korlátozott hatásukat. Igaz, nincsenek látványosan megszorító gazdasági intézkedések sem, mintha Bokros Lajos távozása és Medgyessy Péter pénzügyminiszterként visszatérése szimbolikusan is kifejezné a változások lényegét.
Az év legfontosabb jogszabályai is rendező jellegű döntéseknek tűnnek: a nyugdíjreform, bár kellemetlen, de évek óta kikerülhetetlen változásokat összegez. A médiatörvény végrehajtása pedig éppenséggel siker is lehet, főként akkor, ha a megelőző fél évtized kudarcaira is visszatekintünk. S bár a magyar–román alapszerződés megkötését nagyon heves ellenkezés közepette tárgyalja meg és fogadja el a parlament, összességében ez a döntés is éppúgy szolgálja a külügyi konszolidációt, mint a hazait. Tavalyhoz képest feltűnő csönd és béke honol a kormányzati koalíció belső világában is, most már az SZDSZ sem kíván hetente kilépni belőle, s egészen októberig nem hallani törésig vitt belső vitákról.
A másik oldal is konszolidálódni látszik, lassanként mind a négy párt beletörődik az ellenzéki térfél kétfejű mivoltába. A kisgazdák vezetésével formálódó Nemzeti Szövetség a nyár közepén elveti Csurka Istvánnak a keresztény/konzervatív tábor egyetlen nagy pártban történő egyesítési javaslatát, mert erre az egységteremtésre önmagát is eléggé erősnek véli. Mindeközben a Fidesz nagy türelemmel építgeti azt a Polgári Szövetséget, melynek megalkotásával eleddig kudarcot vallott. Az év utolsó hónapjaiban azonban úgy tűnik, hogy mind a kettévált MDF-en belül, mind pedig a szétszakadó kereszténydemokraták soraiban az erőteljesebb csoportok egyre komolyabban veszik a Fidesz vezette blokk növekvő esélyeit. E hangsúlyváltás feltehetően annak is köszönhető, hogy az év során a Fidesz lassan, lépésről lépésre megduplázta népszerűségét a választók körében, október után pedig – a Tocsik–ügyben játszott kezdeményező szerepük nyomán – támogatottságuk már a szocialista pártét is utoléri. S erre már több mint három éve nem volt példa.
1996 utolsó hónapjának közvélemény-kutatási adatai szerint az élen három párt nagyjából hasonló méretű szimpatizánstáborral áll, bár az éven belüli dinamika leginkább a Fidesz számára volt kedvező. Más metszetben pedig azt láthattuk, hogy a kormányzó koalíció, s az ellenzék támogatottsága közötti különbség nagyjából tízszázaléknyi méretű. Ugyanakkor az elbizonytalanodott/tartózkodó polgárok halmaza jóval meghaladja a pártot választókét, tehát a felszín mögött jócskán megerősödött a vándorlási és új kedvencet találni akaró kedv. 1996 ebben az értelemben az átrendeződések kezdetének éve is volt, mintegy bevezetvén mindazt, amit majd később látunk kiteljesedni.
A közélet konszolidálódásának számos jele mögött azonban ezen az őszön két fontos fejlemény is intenzíven morzsolta e megnyugvás alapjait. Egyfelől az, hogy a főváros utcáin elszabadult a szervezett bűnözés, szeptembertől karácsonyig nem volt olyan hét, amikor az újságok ne adtak volna hírt kézigránátos robbantatásokról, köztéri lövöldözésekről, erőszakos leszámolásokról. S az igazán nyugtalanító hír az volt, hogy a rendőrség rendre nem volt képes megtalálni a tetteseket. Egyre több jele lett annak, hogy a hazai rendőrség nem képes vagy nem akarja útját állni az erőszak nagyvárosi terjedésének. (S az már csak színező, bár meglehetősen erőteljes adalék, hogy a gépkocsilopások, valamint a lakásbetörések száma is megállíthatatlanul emelkedő tendenciát mutatott.)
Másfelől ebbe a szorongó, bizonytalan félelmekkel telítődő közhangulatba robbant be egyik napról a másikra az Évtized Botránya, az ún. Tocsik-ügy. Korrupcióról, gyanúsan finanszírozott pártkasszákról, megdöbbentő összegű vagyonok homályos eredettörténeteiről korábban is bőven hallhatott az ország, ám ezen az őszön egy héten belül, egyszerre kaphatta meg mindenki mindezt – ráadásul nevesített formában, megszemélyesítve. Ráadásul olyan kormányzati kapkodással, körbemutogatással körítve, aminek következtében még azok is érdeklődni kezdtek a botrány iránt, akiket az ilyen ügyek egyébként hidegen szoktak hagyni. A hazai média példátlan erejű érdeklődéssel vetette rá magát az amúgy is teátrális elemekkel átszőtt ügy minden fontos részletére; heteken belül cikkek, riportok, kommentárok ezrei jelentek meg, s a kormányzati oldal hosszú ideig olyan defenzívában volt, aminek káros következményeit később már reménytelenné vált kiküszöbölniük. 1995-ben a roszszul előkészített és gyönge kommunikációs stratégiával bevezetett Bokros-csomag, 1996-ban pedig a váratlanul kirobbant és kivédhetetlennek bizonyult Tocsik-ügy hagyott befoltozhatatlan lyukakat a koalíció négyéves ténykedésén. Talán ekkor még nagyon kevesen lehettek olyanok, akik mindezek jelentőségét már a következő megmérettetés szemszögéből is képesek voltak végiggondolni. 1996 végső értékelését, a két évtizednyi változások közötti helyét ezért csak akkor érthetjük meg igazán, ha a négyéves kormányzási időszak egészében tekintünk erre a furcsa évre. Amely egyszerre mutatta fel a normalizálódás, a szélesebb kereteket is átható konszolidáció jegyeit – ugyanakkor pedig a jóvátehetetlennek bizonyuló politikai hibák természetét is.
Top 10 - a legfontosabb események időrendben
Január 1. Konvertibilis fizetőeszköz lett a forint, s ezt másnap a Nemzetközi Valutaalap a tőkeműveletekben is elismeri. Mindezt az előző évben tett stabilizációs erőfeszítések külső elismeréseként is lehet értelmezni.
Február 18. Lemond Bokros Lajos, egy éven belül hetedszer, de Horn Gyula ezúttal ezt el is fogadja. Egy hét múlva megnevezi az utódot: Medgyessy Péter pénzügyminiszterként a hátralévő két évben valóban alkalmasnak bizonyult
a stabilizációs szakasz pénzügyi irányítására.
Március 2. Az MDF tisztújító országos gyűlésén Lezsák Sándort választja elnöknek. A vesztes Szabó Iván maga mögött elegendő támogatottságot érez ahhoz, hogy híveivel kivonulva - két nappal később - megalakítsák az MDNP-t. Ezzel az egykori kormányzó párt kettészakadása véglegessé válik. Az új párt a mérsékeltebb jellegű ellenzéki/jobboldali összefogás híve lenne, ám a későbbiekben a Fidesz végül mégis az „eredeti" MDF-fel köt majd politikai szövetséget.
Június 27. A parlament szavazott az új alkotmány szabályozási elveiről, az elfogadáshoz kétharmados jóváhagyás, azaz 257 igen szavazatra lett volna szükség. A több mint egyéves előkészítő munka végül 252 szavazatot kapott, a többséget adó szocialista frakció elfogadta a javaslatot. Kivéve a kormánytag/szocialista elnökségi tag minisztereket... Éppen ez az öt szavazat hiányzott. Az akcióval több mint egy évtizedre elszálltak az alkotmányozási remények, pedig ekkor a javaslat ötpárti támogatást tudhatott maga mögött. Az eset ékes példája a négyéves/kétharmados parlamenti többséggel való aktuálpolitikai játszadozás áttekinthetetlen gyakorlatának.
Július 3. Elfogadta a parlament az új nyugdíjszabályokat. Név szerinti szavazással, 66,4%-os támogatással - 223 igennel - a nyugdíjkorhatárt egységesen 62 évre emelték.
Szeptember 16. A magyar és a román miniszterelnök Temesvárott aláírja a két ország közötti alapszerződést. A parlament december 10-én ratifikálja a szerződést. A döntést felfokozott belpolitikai viták előzték meg, mert az ellenzék egy része az Erdélyről történő végleges lemondás gesztusaként igyekezett az alapszerződést értelmezni. Későn ébredő magyarok…
Szeptember 24. Deutsch Tamás napirend előtti felszólalásban érdeklődik Tocsik Márta 804 milliós sikerdíjának ÁPV Rt.-beli háttere után, egyúttal azonnali vizsgálatot követelve. Ezzel a hazai átmenet legnagyobb méretű politikai botránya veszi kezdetét. Napokon belül az egész magyar média hihetetlen energiákkal veti bele magát az ügy tisztázásába. A kormány néhány napi habozás után kénytelen lesz minden szinten mindenkit leváltani, elbocsátani, megbüntetni. Mindez már késő lesz, mert a botrány olyan méreteket ölt, hogy heteken keresztül másról sem beszél az ország, ráadásul nagyon hamar kiderül a koalíció pártkasszáinak az ügyben való - korábban tagadott - közvetlen érintettsége. Az eset a két évtized egyik legtanulságosabb, s legtovább tartó politikai szégyenfoltjává válik, megalapozván
a koalíció későbbi választási vereségét.
Október 14. Megnyílik a legelső pláza, a Duna Plaza… Ezen a napon talán még senki nem sejti, hogy ezzel a nyitánnyal egy egészen újfajta fogyasztási tömegkultúra elterjedése veszi kezdetét Magyarországon. Hamarosan újabb öt létesítmény követi majd ezt a nyitányt.
November 1. Fényes nappal lelövik az utcán Prisztás Józsefet, az alvilággal kapcsolatot tartó hálózat egyik kulcsfiguráját. Ezen az őszön nincs olyan hét, amikor kézigránátos robbantás, nyílt utcai fegyveres leszámolás, terrorakció ne borzolná a fővárosi lakosság biztonságérzetét. A maffiaháború napi utcai gyakorlattá válik. Mindezek után nem nagy meglepetés, amikor a hónap végén, egyetlen napon belül leváltják a rendőri vezérkar legfontosabb négy tábornokát, tulajdonképpen a hazai bűnüldözés legfőbb felelőseit.
December 7. A polgári Magyarországért címmel rendez a Fidesz országos összejövetelt, melyen a hazai egyházi méltóságok is aktív szerepet vállalnak. Bemutatják azt a vitairatot, amely 128 oldalon, 99 pontban összefoglalva tartalmazza azt a dokumentumot, amelyet „a választásokra és a kormányzás felelősségére készülve" jövőre kívánnak majd véglegesíteni…
