Kampányfinanszírozás: kódolt korrupció
Egy, a napokban tarttott műhely-konferenciájukat megnyitva Gregory Dorey brit nagykövet úgy fogalmazott: őt már a kilencvenes évek elején is fárasztotta az a magyarázat, hogy a pártfinanszírozást azért nem lehet rendezni Magyarországon, mert a felek nem hajlandóak együttműködni - "mintha ez a magyar nyelv sajátossága volna, amit a külföldiek képtelenek megérteni". Ezzel szemben a pártfinanszírozási reform fő buktatója a nagykövet szerint a politikai akarat hiánya.
- Amíg a törvényhozó nem teremt tiszta viszonyokat, addig bármilyen további antikorrupciós fellépése sem lehet hiteles - Hack Péter jogász, a TI tanácsadója így próbálta ráébreszteni a pártokat: a saját érdekük is a kampányfinanszírozás rendezése. Szerinte súlyos hibát követnek el a pártok, amikor - immár tíz éve - titkos tárgyalásokon próbálják rendezni a kérdést.
Hack szerint már az első (1989-es) pártfinanszírozási törvény rossz pályára helyezte az ügyet: sem a pénzgyűjtést, sem a pénzköltést nem korlátozta. Az 1992-es, a költségvetési szervektől, az állami vállalatoktól származó kampánytámogatásokat tiltó szabályozás sem bizonyult elegendőnek, miként az 1997-ben bevezetett, jelöltenként egymilló (azaz az országos listát állító pártonként 386 millió) forintos kampánytámogatási korlát sem volt reális - és az összeg azóta sem változott. A költéseket továbbra sem korlátozták, amivel a döntéshozó tovább súlyosbította a helyzetet.
A pártok viszont egyre többet és többet költenek kampányra: Molnár Bálint, a Freedom House Europe igazgatóhelyettese szerint a 2006-os kampányban csak reklámra 7,3 milliárd forintot fordítottak - a bevallott 1,5 milliárd helyett.
Nem mintha a pártokon keresztül áramló pénzek ellenőrzése önmagában megakadályozhatná a korrupciót - sőt, Kovács Árpád, a pártok gazdálkodását (elvben) ellenőrizni hivatott ÁSZ elnöke úgy fogalmazott: a pénzmozgás döntő része nem is a pártokban, hanem magánemberek között zajlik. Ezen csatornák ellenőrzése pedig - gondoljunk egy politikus baráti körében tartott vacsorán "véletlenül felbukkanó" üzletember esetére - már alkotmányossági kérdéseket is fölvet.
Az elmúlt években történt politikusi autófeltöréses esetek fényében érdekes megállapítást tett az ÁSZ vezetője, amikor azt hozta fel példaként: megtörténhet, hogy valaki rendőrségi okirattal igazolja, hogy az autójából ellopják a dokumentumokat, ezért "sajnos" nem tudja igazolni a kampányszámlákat.