Mindezek a híresztelések csak arra szolgálnak bizonyítékul, hogy az emberiség továbbra sem hajlandó vállalni felelőtlen cselekedeteinek következményeit, hanem másokra igyekszik áthárítani a felelősséget. (Vö.: "Nem hagyhatjuk, hogy a gazdasági világválság következményeit a zemberekkel fizettessék meg!") További tévedések elkerülése végett már most szeretnénk leszögezni, hogy nem mi okozzuk a gazdasági recessziót, a globális felmelegedést, nem mi találtuk fel az atombombát, nem a mi bűnünk a Hal a tortán című tévés vacsoraműsor sem, abba csak kényszerű szereplőként, akaratunk ellenére rángatnak bele bennünket állandóan.

Téves és a valóságot hamis színben feltüntető tényállítás, miszerint aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók, illetve, aki disznóval hál, büdösen ébred! Határozottan cáfoljuk azt a széles körben elterjedt nézetet, hogy éhes disznó makkal álmodik, viszont erős a gyanúnk, hogy éhes ember disznóságot fantáziál.

Hosszú ideje értetlenül szemléljük az emberek sertésellenes megnyilvánulásait, mert úgy érezzük, hogy a magunk részéről nem szolgáltattunk okot rá. Tiltakozunk a háziállatok között megnyilvánuló teljesen indokolatlan diszkrimináció miatt is! Ha az emberek megfáznak, mindjárt a disznókat vagy a madarakat okolják (sertés-, illetve madárinfluenza), ha meghülyülnek, akkor azt a marhákra kenik, és kergemarhakórnak nevezik. Ki hallott még kergemacskakórról vagy ebhurutról? Na ugye! Pedig történelmi tény, hogy a kutyát és a disznót is körülbelül tízezer évvel ezelőtt egyszerre háziasították, és most ott tartunk, hogy míg kutyából nem lesz szalonna, addig hízóból igen, sőt azt látjuk, hogy minduntalan fasírtot csinálnak belőlünk, ami kimeríti a súlyos testi sertés fogalmát. Mindezt annak ellenére, hogy összehasonlíthatatlanul többet tettünk az emberiségért, mint a fent nevezettek, de úgy látszik, a hála nem táplálkozási láncreakció.

Az emberi nyelvben a "disznóság" szivatást, szégyent, szemétséget jelent, a disznólkodás, malackodás pedig a szemérmetlenség szinonimája, ezt kár is volna tagadni. Ezért aztán ne tessenek túlságosan csodálkozni azon, ha disznónyelven az "emberség" szó aljasság, gyalázat, gazemberség jelentéssel bír. Az "emberelni" kifejezésnek disznónyelvben szexuális tartalma van (vö.: "Jól megembereltem azt a kis szőke mangalicát!"), kanok között pedig a legnagyobb sertéssértés az a felszólítás, hogy "Embereld meg magad!"

Emberek!

Az értelmetekre apellálunk. Bár tudjuk, hogy az emberiség a törzsfejlődés zsákutcája, a természet tragikus tévedése, mégis, el kell ismernünk, hogy az ember a második legokosabb állat az oráng után. Reméljük ezért, hogy megértitek: nem vezet jóra, ha összeugrasztjátok a disznókat az emberekkel. Úgyhogy, kérjük tisztelettel, ne kenjétek ránk a saját taknyotokat, és akkor maradunk tisztelettel:

A Világ Disznósága

Közreadta:Karczagi László