Legyen mindenütt esélyegyenlőségi terv!

Iskolázottság, munkaerő-piaci helyzet - ezek a legerőteljesebb szegénységi kockázatok a Tárki legutolsó adatfelvétele szerint, amelyből kiderül, a roma etnikum fele szegény. Nem mindegy tehát, hogy az Új Magyarország fejlesztési terv közel nyolcezermilliárdja hogyan hasznosul egy olyan országban, ahol az emberek területileg és társadalmilag is elszakadtak egymástól.

- Minden kormányzati erőfeszítés ellenére a szegregáció növekszik - mondta egy, az MTA-n a napokban rendezett konferencián Zolnay János szociológus, aki rendkívül egyenlőtlennek nevezte a közoktatást. Szerinte ennek a helyzetnek az egyik tünete az etnikai szegregáció, azaz a cigányiskolák léte. Zolnay négy nagyváros - Nyíregyháza, Kaposvár, Pécs és Miskolc - példájával fejtette ki, hogyan buktatja el a helyi elit a deszegregációs törekvéseket.

Havas Gábor szociológus is arról beszélt, hogy az esélyegyenlőségi elvű politika esélyei csekélyek. Többek között azért, mert a magyar pályázati rendszer a volt szocialista országok közül a legbonyolultabb, a pénzek elosztására létrehozott apparátus alrendszerei átláthatatlanok, miközben gyakran egymás ellen dolgoznak. Sőt, olyan alegységei is vannak, amelyek az esélyegyenlőségi szempontokat elfogadhatatlannak tartják. - De politikai akarat sincs, hiszen a döntéshozatali pozícióban lévők gyakran a közvélemény nyomására puhulnak - jelentette ki a szociológus, példaként említve az oktatási tárca esélyegyenlőségi főigazgatójával történteket: Borovszky Tímeát a jobboldal politikusai és a sajtó szabadon rágalmazhatta, és vele együtt azt a néhány embert, aki elkötelezetten dolgozott az esélyegyenlőségi támogatáspolitika megvalósulásán.

A szakértők és kutatók egyetértenek abban, hogy olyan támogatáspolitikát kell folytatni, amely minimalizálja a szegénység újratermelődésének esélyét. Ennek érdekében a saját területén mintaadónak tekinthető útmutatót dolgozott ki az oktatási tárca esélyegyenlőségi főigazgatósága. Így nem kaphat egyetlen uniós centet sem az az iskola, amelynek fenntartója nem készít esélyegyenlőségi helyzetelemzést és tervet (ebben a közoktatás minden szegletére kiterjedő vállalásokat kell tennie a településnek, a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek óvodáztatásának elősegítésétől kezdve a szakiskolai lemorzsolódás csökkentésén át). Az esélyegyenlőségi főigazgató az, aki ellenjegyzi a települések terveit, az ő aláírása nélkül nincs pénz.

A szociális minisztériumban is hasonlóan gondolkodnak: ma már nem lehet városrehabilitációs programokhoz pénzt igényelni, csak antiszegregációs tervvel. Vagyis a településnek számot kell adnia arról, hogy ha van, miként akarja fölszámolni a gettóit, és hogyan segíti az ott élők foglalkoztatását. Az esélyegyenlőség-elvű támogatáspolitika - hangzott el a konferencián - azt jelentené, hogy a források szétosztásánál az összes érintett tárca hasonló elvárásokat dolgozzon ki. Elképzelhető, mekkora konfliktussal járna, ha csak úgy érkezhetne uniós pénz, például az egészségügybe, ha az önkormányzatoknak meg kellene határozniuk - az oktatási esélyegyenlőségi intézkedési tervekhez hasonlóan -, milyen erőfeszítéseket kívánnak tenni azért, hogy a legszegényebbek egészségi állapota, szűrővizsgálatokhoz való hozzáférésük esélye javuljon.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.