Bűnös vagy ártatlan a mindszenti beteg orvosa?
Lázár János, Hódmezővásárhely fideszes polgármestere az egészségügyi reform első áldozatának nevezte Hajdú Imre 67 éves mindszenti férfit, aki 2007. április 6-án este meghalt a mentőautóban. A kórházi ágyszámcsökkentést, illetve az új betegirányítási rendszert néhány nappal korábban, április 1-jén vezették be. Azzal, hogy Lázár politikai kérdéssé tette a krónikus légzési elégtelenségben szenvedő férfi halálát, országos botrány kerekedett az ügyből, amelyben a szakmai szempontok alárendelődtek a politikai érdekeknek.
A hódmezővásárhelyi Erzsébet Kórházban az egészségügyi reform során megszüntettek csaknem 200 ágyat. Egyes településeket - például Mindszentet - a súlyponti intézetté kijelölt szentesi kórházhoz csatoltak. Vásárhelyen csak sürgősségi fogadóhelyet hagytak. Hajdú Imrét korábban 26 alkalommal kezelték a vásárhelyi tüdőgyógyászaton. Április 6-án első ízben kellett Szentesre mennie a betegségével. A testvére vitte el autóval. Szentesen alaposan megvizsgálták, és közölték vele, hogy be kell feküdnie. Ő azonban úgy érezte, "nem jól bántak vele"; ráadásul a kórházban nem lehetett volna alkoholt fogyasztani és dohányozni. Saját felelősségére hazament a tanyájára, ahol újra rosszul lett - a háziorvos ekkor már mentőt hívott hozzá.
Kérdés, miért nem Szentesre vitte a mentő, ahová tartozott. Az egyik magyarázat szerint életveszély esetén a legközelebbi kórházba kell vinni a beteget - az pedig a vásárhelyi. A másik szerint éppen akkor baleset volt a szentesi úton, azért nem oda mentek. Az ellenérvek szerint a beteg nem volt közvetlen életveszélyben, a baleset kicsit később történt, Mindszentről pedig másik út is vezet Szentesre. Imre bácsi bizalmasa, a kocsmáros asszony, szerint a beteg könyörgött a mentősöknek, hogy inkább Vásárhelyre vigyék, ők pedig megsajnálták.
Az Erzsébet Kórházban Szökő-Császár Ildikó volt az ügyeletes orvos. Ő a Szegedi Városi Bíróságon folyó per egyetlen vádlottja - a legutóbbi tárgyalást április 22-én tartották. Foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetéssel vádolja őt az ügyészség. A doktornő régről ismerte a beteget is, a betegségét is. Megnézte a Szentesen két órával korábban készült, részletes leleteket, meghallgatta a tüdejét, megnézte a pulzusát, majd továbbküldte Szentesre. A férfi a mentőben rosszul lett, és meghalt.
Az ügyben az Egészségbiztosítási Felügyelet feljelentést tett a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányságon, az Egészségügyi Minisztérium vizsgálatot kezdeményezett - de a botrányra való tekintettel nem sok idő jutott rá. A szakértők a Szegedi Városi Bíróságon is elmondták: mindössze egy órát tudtak a helyszínen vizsgálódni, mert késő délutánra már le kellett adniuk a jelentést. (A minisztérium akkor tartott sajtótájékoztatót.) A vizsgálatok szerint nem követett el hibát a szentesi kórház azzal, hogy saját felelősségére hazaengedte a beteget. Nem hibázott a háziorvos sem, aki úgy ítélte meg, hogy Imre bácsi nincs közvetlen életveszélyben, ezért nem rohamkocsit rendelt hozzá. A mentősök sem követtek el hibát, amiért nem Szentesre vitték a beteget. Náluk már az volt az indoklás, hogy életveszély esetén a legközelebbi kórházba, ez esetben Vásárhelyre kell menniük.
A hatóságok szerint egyedül Szökő-Császár Ildikó követett el hibát, aki nem mérte meg a beteg vérnyomását, nem készíttetett EKG- és vérgázvizsgálatot - ezeket egyébként aznap egyszer már megcsinálták a szentesi kórházban.
A bíróságon a szakértők vitatták, hogy néhai Imre bácsi, aki Szentesen még nem volt "a sürgős szükség állapotában", különben nem engedhették volna haza, életveszélybe került-e, mire a vásárhelyi "sürgősségi fogadóhelyre" értek vele. Az ő betegsége esetében meg lehetett-e állapítani a tüdő meghallgatásával és pulzusméréssel, hogy nincs közvetlen életveszélyben? Ha igen, akkor a doktornő helyesen járt el, amikor nem végeztetett egyazon napon újabb vizsgálatokat, hiszen a reform célja éppen a pazarlás megszüntetése volt.
Varga Tibor igazságügyi szakértő, a szegedi orvosegyetem professzora szerint hibázott a doktornő, mert részletesebben meg kellett volna győződnie a beteg aktuális állapotáról. Pénzes István, a budapesti Semmelweis Egyetem profeszszora szerint viszont a pár órája készült leletek és az ügyeleten elvégzett minimális vizsgálat együtt elegendőek voltak ahhoz, hogy a doktornő kizárja a közvetlen életveszélyt. Különben sem létezett még semmiféle szabály, hogy a jól felszerelt sürgősségi ágyakat nélkülöző "befogadóhelyen" mi a kötelező tennivaló.
Abban mindkét szakértő egyetértett, hogy "a mindszenti beteg" akkor is meghalhatott volna, ha az ügyeletes orvos minden vizsgálatot újra elvégeztet. Az, hogy a beteg halálát e vizsgálatok elmaradása okozta volna, egyikük szerint sem bizonyítható.
- Akkoriban a lóhalálában bevezetett intézkedések miatt bárkit meg lehetett volna vádolni azért is, ha fölveszi, meg azért is, ha elküldi a beteget - mondta a tárgyaláson Pénzes István professzor.
De ha már megvádolták, valahogyan el kell dönteni, hogy Szökő-Császár Ildikó bűnös-e vagy ártatlan. A bíróság nem tudott dönteni, ezért kirendelt egy újabb szakértőt. Az eddigi szakértők a tárgyalóteremben kölcsönösen porrá zúzták egymás érveit. A harmadik szakértőnek azonban már nem kell személyesen megjelennie: csak az írásbeli véleményét veszik figyelembe - valamikor szeptemberben.
