A koncepció egyik alapvetése, hogy "a szabadjára engedett piaci logika nemhogy nem képes megoldani a legsúlyosabb társadalmi és környezeti problémákat, de ezeket maga gerjeszti, és egész gépezetét időről időre általános válságba vezeti". Az Attac ezért a tiszta piaci logikából egy éles fordulattal a közszektor nagyobb részvételére épülő, a termelést jobban az emberek és a természet szükségleteit szem előtt tartó társadalom felé mutató modell kiépítését sürgeti.

A modellváltás lényegét a szerzők az állam és a magánszektor közti "következetes versenyben" jelölik meg: az állam nem támogatja a magántőkét, amely így saját képességeire támaszkodva és saját érdekeit követve versenyezhet a piacon a fogyasztókért. Ennek megfelelően a csődbe jutott külföldi bankok állami kisajátítását javasolják. A követelések közt a klasszikus baloldali alapvetéseket találjuk: az általános, ingyenes egészségügyet, az ingyenes állami oktatást, a mezőgazdasági nagyüzemek újjászervezését, az állami iparosítást, a progresszív jövedelemadó-rendszert. Az Attac új részvételi demokráciamodellt is hirdet: a foglalkoztatottak 50 százalékos részvételét minden termelőegység igazgatótanácsában, függetlenül attól, hogy állami, magán- vagy szövetkezeti egységről van szó.

Nem utolsósorban pedig, a bős-nagymarosi vízlépcső felépítését is javasolják. Különösen ez utóbbi témában lettünk volna kíváncsiak Tamás Gáspár Miklós véleményére (ő az Attac Magyarország alelnöke, illetve a Zöld Baloldal EP-képviselőjelöltje), de a filozófus egyelőre nem kommentálja az ajánlásokat, így a demokratikus ellenzék számára annak idején szimbolikussá vált, és a maga által is ellenzett vízlépcsőről sem kívánt véleményt mondani.

Az Attac nemzetközi hálózatot 1998-ban hozták létre. Alapítói a globális pénzügyi rendszert, a neoliberalizmust támadják új, a jelenleginél igazságosabb elosztást követelve. A kapitalista világrendszer nagyobb társadalmi kontroll alá helyezését tűzik ki célul.