Ha ez így van, akkor ennél a kormánynál csak a "jobboldaliak" voltak cinkosabbak és alkalmatlanabbak. A legtöbb emberölés az Antall-Boross-kormány idején, 1991 és 1994 között történt, évente kb. háromszáz, nagyjából kétszer annyi, mint az utóbbi években. Az Orbán-kormány éveiben is sokkal több volt a gyilkosság és a bűncselekmény, s a legtöbb áldozatot követelő bűntényt, a móri mészárlást is közvetlenül a 2002-es választások után követték el.

A "jobboldalon" hol elítélik, hol megkövetelik Amerika "majmolását". Amerika ezer dologban sikeresebb nálunk, de nekünk most éppen abban kellene utánoznunk, amiben sokkal sikertelenebb. A börtönlakók aránya sokszor akkora az Egyesült Államokban, mint nálunk, de az egymillió lakosra jutó bűncselekmények száma is.

Van halálbüntetés, az önvédelem joga sokkal szélesebb, mégis jóval nagyobb az esélye egy ottani polgárnak arra, hogy bűncselekmény áldozatává váljon, mint egy magyarországinak. Azok a látványosan csökkenő bűnügyi adatok, amelyeket New Yorkban a "zéró tolerancia" bevezetésének tulajdonítanak, még mindig sokkal rosszabbak, mint a mi adataink, s az Egyesült Államok más részein éppen ellentétes filozófiával értek el ugyanolyan látványos eredményeket. Ezek mögött sokkal inkább gazdasági és demográfiai tényezők állnak, semmint a bűnüldözési gyakorlat változása.

A korlátlan önvédelem jogának és a korlátlan büntető szigornak a követelése ugyanabból a primitív szemléletből fakad: minél inkább fenyegetek én, annál kevésbé fognak fenyegetni engem. Ennek a gondolkodásmódnak a képviselőit sohasem zavarták a tények. Láttuk, mi lesz abból, ha a javait árammal védő kesznyétei polgártársat példaképpé emelik: védtelenek lesznek az ártatlanok. Nemrég olvashatták a lapunkban: egy ártatlan embert csak azért nem ölt meg a szomszéd árammal töltött kerítése, mert munkakesztyűs kézzel ért hozzá. Ez az eset egyáltalán nem befolyásolja a halált okozó kesznyétei úr patrónusait abban, hogy tovább követeljék az ölésig menő, korlátlan önvédelem jogát.

A "három csapás" azt jelentené, hogy akit kétszer már elítéltek erőszakos bűncselekményért, azt a bírónak harmadszorra mérlegelés nélkül életfogytiglanra vagy nagyon hosszú börtönbüntetésre kellene ítélnie. Ez a legveszélyesebb bűnözők helyzetén semmit nem változtat, mert emberéletet követelő vagy veszélyeztető, súlyos bűncselekményekért (pláne a többszörös visszaesőknek) mindenképp nagyon hosszú, akár életfogytiglani börtönbüntetés jár.

A "három csapás" azokat fenyegeti teljesen aránytalan, életük megváltoztatásának lehetőségét megsemmisítő ítéletekkel, akik egy-két évet érő kocsmai, családi verekedésekbe, utcai fosztogatásokba szoktak belekeveredni. Belőlük csinál két bukás után mindenre elszánt, elfogásuk elkerüléséért bármire kész bűnözőt, miután akkor már nekik úgyis mindegy.

A "három csapás" eredményeképp Kaliforniában 2012-ben már többet költenek majd börtönökre, mint az oktatásra. Holott mindenki beláthatja, aki belegondol, hogy sokkal eredményesebben lehet harcolni a bűnözés ellen iskolával, mint börtönökkel.