A tanulók szociális háttere erősebben befolyásolja egy iskola átlagteljesítményét, mint az, hogy milyen arányban járnak oda tanulási nehézségekkel küzdő diákok - derül ki a kompetenciamérés eredményeiből. A mérést 2003 óta évente végzik: ennek során az összes 6., 8., illetve 10. osztályos diák egy olvasási-szövegértési, illetve egy matematikai képességeket vizsgáló tesztet tölt ki. Egy tanulói kérdőívvel fölmérik a diákok családi hátterét és eddigi iskolai pályafutását, és az iskolaigazgatók is szolgáltatnak adatokat intézményükről. diákjaikról.

A 2008-as vizsgálat ismét rámutatott az egyes települések és iskoláik közti óriási teljesítménykülönbségekre. A 6. és a 8. évfolyamosok esetében matematikából 53-57, szövegértésből 59-62 pontnyi a különbség a községi és a fővárosi tanulók átlagteljesítménye közt, a 10. évfolyamra az eltérés már 87, illetve 98 pontra nő.

- Ezeket a különbségeket a különböző településtípusok eltérő gazdasági és szociális jellemzői okozzák. Azaz: nem azért rosszabb egy falusi kisiskola teljesítménye egy fővárosinál, mert vidéken van, hanem azért, mert ott általában jóval több a nehezebb körülmények között élő diák - magyarázza Pongrácz László, az Oktatási Hivatal főosztályvezetője. Egy adott szociális hátterű diák teljesítménye ugyanis nem lesz jobb vagy rosszabb attól, hogy kistelepülésen vagy nagyvárosban él.

Ahogy viszont emelkedik a családi háttér-index (ezt a kutatók több jellemző, például a szülők iskolai végzettsége, vagy az otthoni könyvek száma alapján állították össze), úgy javul a teljesítmény is. Ez az egyenes meredeken emelkedik, vagyis a szociokulturális tényezőknek igen erőteljes a hatásuk a diákok teljesítményére. Ráadásul a 6., a 8. és a 10. osztályban hasonlóan meredek, tehát az iskola nem kompenzál jóformán semmit az otthonról hozott háttéren és az ebből fakadó teljesítményen - mondta.

A magyar iskolarendszer erős szelektivitását jelzi, hogy a településtípusok szerinti különbségeknél is nagyobbak az eltérések, ha iskolatípusok szerint vizsgálják a diákok teljesítményét. A 6. és a 8. évfolyamon a diákok 4 százaléka jár nyolcosztályos gimnáziumba, a 8-osok további 5 százaléka pedig hatosztályos gimnáziumban tanul - ezek az iskolák lehalászszák a jó családi hátterű, jó teljesítményű diákokat.

Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy az ilyen szerkezetváltó gimnáziumokba járó diákok 79-85 ponttal matematikából és szövegértésből is jobb eredményt értek el hagyományos általános iskolába járó társaiknál. Az előny a 10. évfolyamon is megmarad: a hagyományos gimnáziumokhoz képest itt matematikából mintegy 50, szövegértésből ponttal értek el jobb teljesítményt. A szakközépiskolások átlagteljesítményéhez képest még nagyobb az előnyük: itt már 92-104 pont a különbség.

A leghátrányosabb helyzetű diákok gyűjtőhelyévé vált szakiskolák lemaradása óriási: a szerkezetváltó gimnáziumok átlagteljesítményéhez képest több mint 180 pontnyi a különbség, de még az országos átlaghoz képest is nagyon gyengén, mintegy 100 ponttal rosszabbul teljesítettek a szakiskolások.