Túladagolás
Ugyanakkor egy kicsit politikai jelleget is kapott ez a sajátos sportesemény, nem tradíciók nélkül, hiszen voltaképp - egy kis túlzással - Széchenyi is előbb "rendezett" lóversenyt, mint ahogy megalapította a Tudományos Akadémiát. A helyzet leegyszerűsítve: az ún. nemzeti oldal Járai Zsigmonddal is megspékelve teljes vértezetben jelen volt, a jelenlegi parlamenti többséget biztosító pártok reprezentásai sehol. Márpedig tudjuk: a haza nem lehet ellenzékben.
Orbán Viktor már Alagon is meglátogatta Overdose-t és stábját, és vasárnap is kinn volt egész családjával. A válságkezelő kormány tagjait viszont természetesen (tényleg ez a természetes?) senki sem látta, sem a sportért felelős minisztert, sem az agrárminisztert, holott a "néppel" (bocsánat: "a zemberekkel") való érintkezés nélkül a kormány iránti bizalom minimumának helyreállítása is puszta illúzió. Ilyen durva kommunikációs hiba láttán felrémlik, hogy talán nem kellene száznál több PR-ost tartani a kormányzatnál.
Ez a kis malőr méltó befejezése volt azon kb. egy hónapig tartó "böszmeségnek" (a kifejezés egy klasszikustól), amit a továbbra is kormányozni kívánó párt (pártok?) korifeusai nyújtottak a bámuló nagyközönségnek. Eltették láb alól az egyetlen emberüket, akit a siker minimális reményével indíthattak volna a lassan mindenképp bekövetkező választásokon, hogy majd a rengeteg tehetetlenkedés után küzdhessenek lassan már nem a kétharmados, hanem a négyötödös vereség elkerülése ellen. Jövő tavasszal, ha ez a balfácánkodás így megy tovább, elégedetten mondhatják el a kissé korán elhangzott híres mondatot: "Ezt el...tuk, nem kicsit, nagyon".
Térjünk vissza a sporthoz, ahhoz a nagy magyar sikerhez, amelyre úgy kiéheztek az emberek. Overdose nem magyar tenyésztés, angol árverésen vette egy magyar nemzetiségű szlovák állampolgárságú üzletember, aki állítólag off shore szigetként kezeli Magyarországot. A versenyen Overdose-t az erre önként ajánlkozó belga sztárzsoké lovagolta, piros-fehér-zöld színekben. A mez valószínűleg magyar termék volt.
A verseny láthatóan ad hoc szerveződött, a többi induló nem volt azonos súlycsoportban Overdose-zal. A győzelem tehát eleve biztos volt, bár egy feltehetően "maszatügynök" kovácsmester félrepatkolással próbálta azt meggátolni. Overdose - bár újabb ügynökök nem nyitották ki időben az ajtaját - úgy ment el a többiek mellett, ahogy akart. Persze lóversenyen ez nem szokásos, hiszen akkor nincs értelme fogadni.
De hát ezen a kvázi lóversenyen nem is lehetett fogadni, mert állítólag egy volt élsportoló által menedzselt ausztrál import fogadási rendszer - korábbi jó szokása mellett kitartva - Overdose futamát megelőzően egy órával felmondta a szolgálatot. Az utolsó három futamra tehát nem lehetett fogadni, maradt a tiszta sport. Ellentételként a "Túladagolás" a helyszíni hír szerint megdöntötte az 1000 méteres világcsúcsot, lehetett őrjöngeni a gyönyörtől. Egy nappal később persze kiderült, hogy a világcsúcs kamu, a tényleges idő jelentősen eltért attól, amit a helyszínen kihirdettek.
Mindez persze nem rontja el azoknak a családoknak az örömét, amelyek jól szórakoztak a Kincsem Parkban. Csak néhány cinikus írástudó mondja, hogy ez a mi magyar narancsocskánk - tudta ezt Virág és Bástya elvtárs - egy kicsit azért savanyú. Még gonoszabb embereknek pedig még az is eszükbe jut, hogy talán propagandaversenyt láttunk, és Overdose utoljára futott Magyarországon. A lovat esetleg nemsokára eladják valami keleti fejedelemségnek, a világ első számú zsokéja pedig talán azért volt ilyen önzetlen, hogy kipróbálja a vevő számára Overdose képességeit.
Íme a globalizmus sajátos érvényesülése Magyarországon. Ami pedig a panem nélküli cirsensest illeti, szerdán fél napra eljöttek a Milan nemzetközi szupersztárjai is Magyarországra. Ronaldinho összecsapott az NB II-es Fradiban sem játszó Lipcsei Péterrel és az Ivanhoe lovag sisakjában harcoló Ferenczi Istvánnal. Ki a jobb? - kérdezte Kalap, a fruttiárus. Természetesen, mi magyarok. Huj, huj, hajrá!
