Mi legyen a fűzfői föld alatti világcsodával?
- Az elmúlt hónapokban kitakarítottuk a létesítményt, újra bevezettük a villanyt, és most szeretnénk megmutatni minél több embernek, hátha használható ötletet kapunk arra, hogy mit lehet kezdeni ezzel a világcsodával - mondja Bakonyi Árpád, az állami tulajdonban lévő balatonfűzfői Nitrokémia Zrt. vezérigazgatója.
Amiről a cégvezető áradozik, nem más, mint Európa egyetlen föld alatti erőműve. Pontosabban: annak csak a maradványa, hiszen a földfelszín alatt ötven méterre lévő egykori széntüzelésű hőerőművet 1972-ben bezárták. Sőt, ma már a gépek, berendezések sincsenek meg, azokat a kilencvenes évek közepén ócskavasként értékesítették. Maga az építmény még nem számít ipari műemléknek, bár így is lenyűgöző.
A föld alatti erőművet az 1920-as években építették meg az ugyancsak ekkor alapított Nitrokémia és a környékbeli üzemek energiaszükségletének kielégítésére. A hadiüzemnek számító, kezdetben főként lőport gyártó Nitrokémia ezt úgy akarta megoldani, hogy a háborús körülmények - légitámadások - közepette is zavartalanul működhessen. Ezért volt szükség a hőerőmű elrejtésére. A munkálatok két évig tartottak, az első kazánokat és turbinákat 1926-ban indították be. A föld gyomrába rejtett erőműben egyszerre 70-80 munkás dolgozott, ők lépcsőn jutottak le a mélybe. A szenet ötszáz méter hosszú alagúton át juttatták a létesítménybe, a felszíni kéményeket növényzettel takarták, a szellőzőnyílásokat az erőműtől több száz méterre vezették ki a földből.
Odalent két szinten folyt a munka, a teljes alapterület elérte az ötezer négyzetmétert, az egyes termek belmagassága a nyolc-tíz métert. Lent adagolták a szenet a kazánokba, és itt ürítették ki a salakot is, a felső szint három hatalmas terében működtek az áramfejlesztő gépek. Az erőműnek óriási étvágya volt, az ötvenes-hatvanas években már évi 275 ezer tonna szenet égettek el benne, ami jelentősen drágította a működését. Végül 1972-re a felszínen megépítették az új - akkor még olajtüzelésű, később földgázra áttérő - hőerőművet, ami kiváltotta a föld alatti létesítményt. A hegy belsejében lévő objektumot bezárták, majd kiürítették.
- Valamit azonban kezdenünk kell vele, már csak azért is, mert bármikor beomolhat - mondja Bakonyi Árpád. - Ha például be kellene tömedékelnünk, az számításaink szerint több százmillió forintba kerülne. Ehhez képest sokkal gazdaságosabb volna, ha olyan funkciót találnánk az egykori erőműnek, ami egyrészt újra élővé varázsolná, másrészt legalább nullszaldóssá tehetné a működtetését.
Egyelőre csak ötletkezdemények vannak. Így például Bakonyi Árpád szerint a volt erőműből egy műszaki tematikájú múzeumot vagy egy közgyűjtemény raktárbázisát is ki lehetne alakítani. Az objektum szellőzőrendszere a mai napig kifogástalan, a falak szárazak, és az egész erőmű területén télen-nyáron állandó, 13-15 fokos a hőmérséklet. Bakonyi Árpád szerint egyébként egy hatalmas borraktár is lehetne az objektumból, épp az állandó hőmérséklet és páratartalom miatt. A vezérigazgató azt mondja, amíg nincs döntés az egykori erőmű jövőbeni sorsáról, addig azt sem lehet megmondani, hogy mibe kerülne egy új funkció kialakítása. Az viszont biztosnak látszik, hogy még a legolcsóbb variációk is több százmillió forintban mérendők.
