2007 nyarán Magyarország és Szlovákia miniszterelnökei 14 pontos megállapodást írtak alá a két ország kapcsolatainak javításáért egyebek közt arról, hogy a magyar és szlovák történészek közös "történelmi szöveggyűjteményt" készítenek. A megállapodás eredményeként tanári kézikönyv készül középiskolai történelemtanárok, egyetemisták számára.

- A köteten a két ország történészei dolgoznak: minden fejezetet egy magyar és egy szlovák szakember ír közösen - mondja Szarka László történész, az MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének igazgatója, a munka magyarországi vezetője. A kötet a középkortól a XX. század végéig terjedő időszakot tárgyalja. A szerzők megpróbálják tisztázni, mi közös, párhuzamos, hasonló és ellentétes a két nép történeti fejlődésében: elemzik a közös intézményeket, a XX. századi államközi kapcsolatokat. Törekednek arra, hogy előzetesen tisztázott, egyértelmű fogalmakkal, a két nyelvben azonos értelmű megnevezésekkel dolgozzanak, de saját szakmai meggyőződésük alapján próbálják megírni az egyes fejezeteket. Ha valamely kérdésben nem jutnak közös nevezőre, akkor két párhuzamos leírás, két külön szócikk jelzi az álláspontokat.

Szarka László szerint a közös szócikkek megírása nem minden esetben lesz egyszerű. Mindjárt az első, a középkori államok kialakulását tárgyaló fejezetben adódhatnak ellentétek. A magyaroknak a honfoglalás a nemzetállam kezdetét jelenti: az ezeréves magyar állam, a nemzeti függetlenség és a szabadság gondolatköre sokak számára kikezdhetetlen dogma. Szlovákiában viszont a XIX. századtól kezdődően Nagymorávia létrejöttét tekintik a szlovák nemzeti történelem kezdetének, s a morva államban keresik a modern szlovák államiság gyökereit.

Eltérően értelmezik a két ország történészei a török hódoltságon kívüli Magyarország jelentőségét, a felső-magyarországi városok, megyék fontosságát, Erdély szerepét. Sok vitára adhatnak okot a felvilágosodás korának nyelvi kérdései is: a hivatalossá előléptetett magyar nyelv a szlovákok szerint ugyanúgy elnyomta a nemzetiségek nyelveit, mint korábban a német vagy a latin. Vitákat gerjeszthet a XIX. század majd' minden jeles magyar és szlovák történelmi személyiségének, így Ján Kollárnak, Kossuth Lajosnak, Ludovít Stúrnak, Tisza Kálmánnak a megítélése. Kossuth minden vita ellenére hazánkban a legnagyobb államférfiak egyikének számít, Szlovákiában viszont sokan a szlovák nemzet ellenségeként emlegetik.

- Épp az ilyen ellentétes értelmezések miatt van szükség olyan tanári segédkönyvre, amely az eredeti forrásokra támaszkodva, lehetőleg elfogulatlanul ad többféle értelmezési, megközelítési lehetőséget, módszertani iránymutatást - mondja Szarka László.

A könyv magyar és szlovák nyelvű kéziratának elkészítésére a két ország kormánya négy-négymillió forintot adott a Magyar-Szlovák Történész Bizottságnak. Ez a kétnyelvű, de azonos szövegű könyv kiadásához szükséges összeg harmada: a honoráriumokra és a fordításra elég, de ahhoz, hogy a kéziratból könyv is legyen, további források kellenek.

Szarka László szerint ahhoz, hogy az érdeklődők és a történelemtanárok dolga valóban könnyebb legyen, egyrészt szükség van a történészbizottság által tervezett további két kötetre (egy forrás- és szöveggyűjteményre, valamint egy kísérleti jellegű, feladatokból, forráselemzésekből összeállított "munkafüzetre"), másrészt a többi szomszédos országgal is készíteni kellene egy-egy hasonló oktatási csomagot. Hiszen az egykori Habsburg Monarchia többi nemzetiségével is közös a múltunk, velük is konszenzusra kellene jutni bizonyos történelmi tényeket illetően.